Zsibbadtan bambulom a képernyőt. Délután meglátogattam kedvenc helyeimet, hogy el ne felejtsenek. Mélyen aludt mindenki, de azért jó volt bekukkantani. Csak úgy, ahogy kislányomra kukkantok be este, nem takarta-e ki magát. A holtág már jégdunnába burkolózott, és jó volt látni az öreg Dunát, hogy végre belehízott a medrébe. Az idén aggasztott a soványsága. Most is csak annyit hízott, hogy a normális nyári formáját hozza. Aggasztó. „Hol vagy, víz?”, sóhajtom… egy hang riaszt meg hirtelen.
No, elbambultál? Ne forgasd a fejed bután, nem fogsz megtalálni. Nem mintha elbújtam volna, csak már elfelejtettél látni. Nézed azt a nyomorult képernyőt állandóan, meg hajkurászod azt a haszontalan sok színes papírfecnit, akiről azt hiszed, az Isten. Hogy majd ha eleget összeharácsoltál, akkor boldog leszel. Amúgy nem, én sem az Isten vagyok. Mondjuk, jó haverom, de nem lennék a helyében Emlékszem, amikor megteremtett titeket. Büszke volt rátok, nem alaptalanul. Én is boldogan adtam magam a testetekhez. Persze mindenkiéhez adom boldogan magam, mert jó sokfélének lenni, jó élni. De ti más voltatok. Emlékszem, mintha tegnap lett volna. Ahogy ti számoljátok, úgy kétszázezer éve történt. Gyönyörű családdá váltunk, dúsan burjánzott az élet. Nektek is van erre egy képetek, úgy hívják, Paradicsom. Egy örökké változó és elképzelhetetlenül sokféle buja… természet. Az öregnek valami hiányzott belőle - nem értem, miért, de így volt. Megteremtett titeket. Szerintem csak magányos volt. Ezt persze csak abból gondolom, hogy a maga képére formált titeket. Legalább is ezt mondta. Hát, nem tudom. Lehet. Gondolom, társaságnak, családnak szánt, vagy valami ilyesmi. Szóval azt akarta, hogy valaki tudatosan átélje, élvezze ezt a nagy teremtést, amit a hidrogénből, meg szénből, oxigénből meg ilyesmikből „összelegózott”. Így mondjátok, nem? Nosza, húzd meg azt a sörösüveget, mert a géped ventilátora pont rá fújja a levegőt. Megmelegszik. No, finom vagyok? Szóval, azt gondolta, ti lesztek az urai, ti teremtitek tovább, fenntartjátok a változást, az egyensúlyt - az életet. Igazán büszkék voltunk rátok. Ma is emlékszem, mintha tegnap lett volna, úgy negyven-ötvenezer éve jöttél kíváncsian. Mindig meglátogattál, kuksoltál a parton. Rájöttél, hogy el tudod csenni a halaimat és igazán ügyesen próbálkoztál. Egyik hajnalban egy lószőrből font spárgára kötöttél egy érdekes csontdarabot. Egy horgot.
Amúgy, gondolom, te is élvezted ezt a fajta kajabeszerzést, mivel ez alatt a negyvenezer év alatt te sem sokat változtattál ezen az eszközön. Hát, hogy botra mikor is kötötted fel a madzagod, már nem is emlékszem.
De a piramisoknál már bottal használtad. Igen, ez biztos. Sőt, ott már nem csak az élelmiszer beszerzés hajtott. Emlékszel? Le is írtad az utókornak, hogy ezt bizony szórakozásból műveled - és, hogy még a családodat is jóllakathatod?! -, igazán nagyot alkottál ezzel az elfoglaltsággal. Az öreg sem csinálhatta volna jobban. Hogy is csiszolgattad az eszközt?
Hm, ahogy a fémekkel megismerkedtél, csináltál mindenféle fémből horgokat. Vagyis a tűket hajtogattad horoggá.
Kínában kitaláltátok az orsót és az addig lófarokból, len- vagy kenderrostokból font zsinórt lecseréltétek selyemre. Aztán abban a nagy római birodalomban már többrészes, összetoldható botokat használtatok, és ebben az időben már használtátok azt a legyező horgászatot Macedóniában, amit most is szinte ugyanúgy csináltok. Érdekes módon a 180 cm-es bothossz általánosnak volt mondható az ősidők óta, és a mai napig több technikánál ezt a hosszt használjátok. Hát igen, vannak jól bevált dolgok.
Nos, igen, csak azért figyeltem fel rád, mert te valahogy belém szerettél, tiszteltél és megszállottan jöttél vissza újra és újra. Most is valami horgászkütyüt keresgélsz azon a villódzó átkon ott, az íróasztalon. Szóval, megkedveltelek. Te nem csak azért jössz, mert éhes vagy. Szeretsz ezzel a bottal hadonászni és közben mindig olyan vagy, amilyennek mindnyájatoknak lennetek kellene mindig. Ilyenkor tisztelsz, szeretsz, figyelsz rám, gondoskodsz rólam, tudsz alázattal gyönyörködni némán, tudsz óvni, védeni és tudsz gondolni a jövőnkre is. Vagyis ez a te jövőd, én akkor is itt leszek, amikor már rég kipusztultál. De jó lenne, ha nem tennéd, mert unalmas lenne nélküled ez a világ. Mindegy, ez a te döntésed. Hogy nem a tiéd, hanem a tiétek? Ezt a butaságot te sem gondolod komolyan ügye? No, mindegy.
… már megint nem figyelsz rám. Azon az orsón éled ki a vágyaidat ott a képernyőn. Kéne, mi? A fenét! Csak mivel nem ülhetsz a parton, így próbálod kitölteni azt az űrt a lelkedben. Jaj, hogy nem kéne, mert kínai?! Hát, pedig úgy ötezer éve ők találták ki ezt a praktikus kis szerkezetet. Micsoda kultúra volt! No, és nézd meg, mivé lettek. Még azt hiszik, övék a világ, mert mindent tőlük veszel. Nagy árat fizettek ezért, és még mindig nem ébredtek fel. A természetes vizeik 80%-ában már nem élnek halak, kipusztult az élővilág. Igen, nyolcvan százaléka halott a vizeiknek! Halottak. Mert én vagyok az Élet. De ne felejtsd, az, hogy ilyen formában létezem, azt annak a biológiai egyensúlynak köszönheted, amiben a legapróbb cianobaktériumoktól és a fáktól kezdve - amik a légzésedhez az oxigént termelik - a pontyon, a harcsán keresztül minden egyes lényre szükség van. Másképp nem működik. Ezt a kínaiak elfelejtették. Már rég halottak, de a képernyőisten elvarázsolja őket, és nem veszik észre. Rettenetes sors vár rájuk, csak figyeld! Már nem kell sokat várnod. Garantálom, hogy meghűl a vér az ereidben a jövő hírei hallatán. Talán az ő példájuk majd elég ijesztő lesz számodra, hogy végre kezedbe vedd a sorsod. Jaj, ne kezd megint ezt az „én vagyok a legutolsó pont ebben a rendszerben” dumát! Amikor a sas karmából horgot csiszoltál és elkezdted lopkodni a halaimat, akkor is a nagytanáccsal vitattad meg? A fenét!
Ott vannak ezek az angolok. Már az ezerhatszázas években gyártottak, árultak horgászbotot orsóval, gyűrűkkel és horgokat is. Az akkor már elterjedt selyemzsinórt lenolajjal kenték, így nem szívta fel a vizet, nem süllyedt el. Tehát volt már süllyedő és nem süllyedő zsinórjuk is. Volt ez a Charles Kirby Londonból. Az ezerhétszázas években az ő horgai voltak a menők a piacon. Az első „horgászmárka”. Ügyes fickó volt. Ebben az időben már horgászklubokat alapítottak és megteremtették a sporthorgászatot. No, fiam, az a legfontosabb, hogy már akkor foglalkoztak a klubok a vízszennyezéssel mint problémával. Háromszáz éve! Hallod? Aztán felépítették a hatalmas, füstölgő kéményeiket és ontották a szennyet a világba. Ha jól emlékszem, úgy hívjátok, ipari forradalom. No, ennyit a szervezeteitekről. Sokra mentetek velük.
Hogy ezzel az iparosodással nagyot alkottatok, vagy öngyilkosságotok első lépése lesz-e, azt majd az fogja eldönteni, hogy túlélitek-e. És hogy ez miért csak egyedül rajtad múlik? Elmondom. Az a rengeteg kütyü, amit kitaláltatok, az nem Isten ellen való, ne értsd félre, nem várja senki, hogy úgy élj, mint az őseid. A technológiáitok már rég alkalmasak arra, hogy a természetet nem romboló életvitelt alakíts ki. A tudósaitok szerint csak akkor élhetitek túl a dolgot, ha elkezditek az önfenntartó, a pusztító konszernektől független életet. Ezt persze a vezetőitek egyáltalán nem reklámozzák, hiszen ha nem függötök a rendszertől, akkor miből fognak élni a gazdagok? Szóval, a tudósaitok szerint elhagyjátok a nagyvárosaitokat és önellátó csoportokba fogtok szerveződni a jövőben, újra oda fogtok figyelni, hogy amit elvesztek a természettől, az vissza is adjátok neki. Újra meg kell tanulnotok úgy élni, hogy összedolgoztok a természettel. Hogy visszatermeltek. Érted? Kivágom a fát, ültetek helyette másikat. Vagy, hogy a horgászatnál maradjunk, nevelek is állományt, nem csak elhordom. Ahogy azt az Árpád-házi királyok idejében ti, magyarok már megtettétek. Csak annyit viszek el, ami nem károsítja az állományt, és természetesen a fiatal halakat nem viszem el, mert fontos, hogy elég utódot hozzon a világra, valamint az öreget sem viszem el. Miért? Nem fogod elhinni. Gondolj Darwinra! Az a kapitális hal azt a képességet hordozza a génjeiben, hogyan nőhet ilyen nagyra, hogyan élheti túl az adott környezet viszontagságait. A DNS-ében hordozza a túlélés mesterségét. Ez az ő utódaiban lesz meg. Így működik az evolúció. A kisebb halakban e jellemző nem biztos, hogy megvan, így azt tovább sem adhatják utódaiknak. Tehát ha bent hagyod a nagy halaidat szaporodni, akkor erősebb, nagyobb termetűvé növekedni képes egyedekből álló állományod lesz. Nem egy bonyolult dolog ugye? Egyébként mindig is ezzel a bölcsességgel éltetek, eltekintve az utóbbi néhány száz évben.
Szóval, valahol itt kezdődött ez az új világ, amit ti teremtetek most. Nagyon izgalmas ez a hatalom, ami a kezetekben van, de meg kell tanulnotok bánni vele. Amerre most haladtok, az a halál, és ezt már a tudósaitok is üvöltik, de nem halljátok. De ez így elcsépelt és nem is szól senkinek, ezért másképp fogalmazok, fiam. Te egyedül vagy az, aki megmentheted az életet itt és most a saját kis környezetedben. Kezd már el végre!!! Hogy mit? Először is ne várd, hogy minden egyes döntésednél valaki döntsön helyetted! Dönts és vállald a felelősségét! Tudod te, hogy mit kellene másképp csinálni. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy még mindig engem hallgatsz, nem klikkeltél tovább. Tehát lelked mélyén érzed, kellene tenned valamit, csak még mindig abban a hitben ringatod magad, hogy lesz helyetted valaki, aki megteszi. Mert bátrabb gazdagabb, vagy nagyobb hatalma van. Baromság. Ha már a kínaiakkal példálóztam, hadd plagizáljak egy fontos gondolatot tőlük: „Egy mérleg serpenyőjét átbillentheti egyetlen rizsszem is, ahogy egy ország sorsát is megváltoztathatja egyetlen ember is.” - legyél te az a rizsszem!
Élni akarsz, vagy beledögleni a szemétbe? Túlzok? Azt te csak szeretnéd! De nem győzködlek. Mindegy. Láttam, múltkor a kisfiad is elhoztad hozzám. Nagyon elszórakoztatott a rosszcsontkodása. Amúgy rajtad is jót mulattam. Nagyon igyekezted megtanítani a mesterségre.
Légy türelmes, még kicsi. Miért is akarod megtanítani? Na, gondoltam, hogy a „hát…” után hebegés jön. Folytatom helyetted: hát, azért, mert az ösztöneidnek engedelmeskedsz. Emlékszel, apádnak is fontos volt, hogy megtanuld ezt a jó szórakozást. Meg az ő apjának, meg az ő apjának… Az utóbbi néhány tízezer év alatt bizony bekódolódott a DNS rendszeredbe a zsákmányszerzés öröme és hozzá ez az élelemszerzési technika, és fajfenntartó ösztöneidnek engedelmeskedve átörökíted ezt. Helyes. Fogadok, kisfiad első keszegére büszkébb voltál, mint a rekordhaladra. Így volt, ugye? Boldog voltál? Na, látod! Szerinted a Kínában élő apukák ismerik ezt a boldogságot? Járok arra, sajnos. Elkeserítő élmény. No, és szeretnéd, ha a fiad is átadhatná az ősi tudást az unokádnak? Szóval, örülök, hogy benned még él ez az ösztön. Tanítsd is a gyereket, ez fontos. Tanítsd meg élvezni és tisztelni is a természetet.
Bátorításként hadd meséljek neked apáidról.
- Az ősmagyarok bevándorolták a fél világot és, hogy milyen régóta horgásznak, ahhoz talán elég annyi, hogy ők hozták be még a Volga vidékéről - ahol nem tegnap vándoroltak - a kuttyogatót.
- Szent István király korában már jelentős volt a halászat Magyarországon. A későbbi időkben, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt jelentős haltenyészeteket alakítottak ki. A vallási ünnepek környékén megnőtt a halkereslet, ez mind a mai napig él a hagyományotokban.
- Nagy Lajos idején 4000 halász élt Szegeden. Eltartott ennyi családot a Tisza csak Szegednél!
- Mátyás király történetírója, Bonfini Antal szerint, a magyar haza vizei térfogatának egyharmada hal volt. Csoda, hogy letelepedtek itt? Ízlelgesd még egy kicsit ezt a mondatot. Persze egy történetíró művének fénye kedvéért hajlamos a túlzásokra, de csak annyira, hogy hazugnak ne titulálhassák. Tehát a hajdani halbőségről szóló legendák nem csak mesék!
- A Kassán 1700 elején megjelenő kalendárium leírja, hogy a horgászat májusban gilisztával és cserebogárral kezdődik, szeptemberben pedig bögöllyel folytatódik.
- Hermann Ottó 1800-as évek derekán arról ír, hogy a magyar horgászeszközöket a természetre való törekvés mellett a finomság jellemzi! Ez más népek horgásztörténelmében ilyen mértékben nem található meg.
Szóval, mondhatjuk, hogy szép hagyományotok van ebben a sportban.
Elmondom, miért fontos, hogy átörökítsd a tudásod, a természet ismeretét, szeretetét és tiszteletét. Ebben az utóbbi néhány száz évben átalakult az életetek. Azt gondoljátok, a kényelem és jobb élet reményében hajtotok. Ez egy illúzió, amit a vezetőitek és a média táplál. Valójában eltávolodtatok a boldogságtól. Ma a cél sikeresnek lenni, nem pedig boldognak. Hát ezt jól bebuktátok. Ha körbenézel az ismerőseid között, akiknek belelátsz az életébe, akkor nyilván könnyen észreveheted, hogy a sikeresség tulajdonképpen olyan, mintha fordítottan lenne arányos a boldogsággal. Nem? Hogy honnan veszem ezt? Poshadok bennük. Nem tudsz olyan gazdag lenni, ahonnan ne látnál olyan életvitelt, amihez képest te szegény vagy. Ha ezt nem ismered fel, akkor már halott is vagy. Egy zombi. A legnagyobb baj, hogy nincs időd a boldogságra, ami egyébként roppant egyszerű pillanatokból áll. Eltávolodtál saját VALÓS vágyaidtól és a természettől.
A nagyvárosi életben eleve mindig zizzent leszel. A szervezeted, idegrendszered év-százezredek alatt kódolódott egy ritmussal, amit a természet határozott meg. Ebben a ritmusban megvolt a helye a kemény hajtásnak, a VALÓS pihenésnek, a családnak, a szórakozásnak, sőt a nagy zabálásnak és az egészségedhez szükséges böjtnek is. Ebben az időben még hallottad a tested szavát is és pontosan tudtad, mikor zablád a húst és mikor elég egy kis gyümölcs. Most meg ott tartasz, hogy a zsebistened akarja megmondani, mikor egyél almát és mikor hamburgert. Zombigyár!
Az a sok zombi azért nem érti ezt, mert elsorvadtak a természetes érzékei. Duzzog, hogy nem fog halat, pedig a legdrágább szerkót vette meg és tonnányi kaját szór a vízbe. Így ne csodálkozz, ha elhord mindent, ha egyszer véletlenül belenyúl. Nem látja a jeleket. Elfelejtette, hogy ha meg akarja fogni a halat, akkor tudnia kéne, hogy ott és akkor mi történik a víz alatt. A folyamatot kellene érteni. Lesi az öreg sporit és már nem érti, miért van, hogy az öreg a lepukkant motyójával és a maroknyi csalijával varázsolja ki a halakat. Persze az öreg még tudja, hogy a kárókatona nem a szárnyát szárítgatja, hanem vadászik ott, ahol bizonyos méretű halak összegyűlnek. De egy zombinak nincs erre ideje, hogy felismerje, mit lát. Hát ne várd tőle, hogy felismerje, tennie kellene valamit, hogy életben maradjon a környezete.
Rajtad múlik, hogyan folytatódik a történet. Két verzióm van. Egy reális és egy optimista. Az optimizmus, a hit, egyébként már a ti találmányotok, nem az öregé, neki ennek a hit dologhoz semmi köze. Annál is inkább, mert a mindenható, nagyszakállas bácsi, akiben majd akkor akartok hinni, ha már mindennek vége, az nem létezik. Nem fog megmenteni, mert nincs. Szóval nézzük a reális verziót:
- A XXI. század embere az utolsó pillanatig azt hitte, hogy ez vele nem történhet meg. Mikor ráébredt, hogy elpusztul a világa, akkor már késő volt. Már rég elpusztult. „A természetet meghódítottuk és megöltük! Hurrá!” Lehetne ez a végszó a történetetekben. Eljött a bábeli zűrzavar és az özönvíz is, amiről mindvégig azt hitték, hogy a múlt meséi, pedig a jövőre figyelmeztették őket ezzel apáik. A XXI. század végére természetanya ledobta magáról ezt az evolúciós zsákutcát, a Homo sapiens fajt.
És az optimista verzió, ami valójában nem is létezik. Nincs! Csak akkor fog, ha te hiszel benne és megteremted. Kapiskálod már? Tehát:
- A XXI. század embere ráébredt, hogy véget kell vetni annak a pusztításnak, amit a XIX. és XX. század embere véghezvitt a földgolyón a technológiai fejlődés és a természet meghódítása, leigázása érdekében. A magasan fejlett technológiájával újra a természet felé fordult, de most már alázattal és tisztelettel. Átalakult az életvitele, aminek az alapja a természetbe való újra beilleszkedés lett… és boldogan éltek, míg meg nem haltak. TÜNDÉRMESE! UTÓPIA!
A fiam vagy, magamat adtam a testedhez. Saját magad 70%-a én vagyok, hát védj meg engem magadtól, a fajtádtól. Nézd, éltek itt már vagy hétmilliárdan. Sajnos csak töredéketek rendelkezik azzal az értelmi képességgel, hogy felfogja, baj van. Úgyhogy, édes fiam, neked, akinek ennyivel több csöppent, amikor az öreg az észt osztotta, kutya kötelességed megtenni azt, amit meg kell tenned. Nem érdekel, hogyan csinálod. Ha erős vagy, védj meg erővel. Ha okos vagy, lehetetlenítsd el a féleszűek pusztítását. Ha pedig hatalmad van, akkor szégyelld magad, hogy még csak ennyire futotta. Védj meg, hallod!!!
Merényi Kocka István
Források és képek: Wikipédia, A horgászat története
Dr Urbányi Béla: Horgászat története, röviden
Museum of Natural History: University of Colorado
Vancouver's Sport Fishing Museum
www.fishingmuseum.org.uk
www.mountainjade.co.nz
www.flyfishinghistory.com
