A jó idő beköszöntével erdőink, mezőink és tavaink emberekkel népesülnek be. Ezzel egy időben megkezdődik az intenzív horgászat, a pihenés és a sütés-főzés, mely táptalaja lehet a szemét megszaporodásának is. Az időszerű témák közül két dolgot emelnék ki, ami a legközelebb áll hozzám: az egyik tavaink, míg a másik halaink védelme. Ezt a rövidke írást e két rendkívül fontos témakörnek szentelem. Bár nem csak beszélni kell róla, hanem tenni is érte!
Több esetben szembesültem vele, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a tényt, miszerint egy műanyag zacskó 200 év alatt sem bomlik szét. Láttam már embereket horgászat után elmenni úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, pedig szemét „hegyeket”hagytak maguk mögött. Kis figyelemmel a cigarettacsikkeket a kijelölt dobozokba lehetett volna tenni, de sajnos ez nem így történt. Kellemetlen érzés úgy elfoglalni egy horgászállást, hogy szinte nem is látni a földet, mert szotyola- és tökmaghéj „tenger” lepi el. Szerintem e téma a földön hever!
Kicsit oda kéne figyelni, mert otthon a nappaliban sem dobáljuk el a cigaretta melléktermékét, és a szotyola héjának is megvan a helye. E dolgok figyelembevételével gondoljunk arra is, hogy ide majd unokáink is szeretnének kikapcsolódni és horgászni járni.
Sajnos, sok ember hazaviszi a nagyobb méretű halakat is, de szerencsére már egyre gyakoribb hogy ezeket külön méretkorlátozás védi. Mindenki belátása szerint fogyasszon halat (mert nagyon egészséges is, ráadásul egy jól elkészített halétel fenséges lakomát eredményez), de szerintem erre a célra az 1,5 - 3 kg-os halak a megfelelő méretűek. Azért ne vigyük haza, mert „van a tóban elég”… Annyi sehol nincs, ami egyszer el ne fogyna! Gyermekkoromban az utak mentén, főleg az éjszakai órákban, számtalan esetben találkoztunk szarvasokkal, őzekkel és sok különböző állattal, amiből akkor még rengeteg volt erdeinkben. Büszkén mesélték szüleim, hogy szinte mindenhol lehet látni belőlük, csak nyitott szemmel, kell járnunk! Ma, amikor én vagyok a szülő, és gyermekeimnek szeretnék mutatni néhány nálunk őshonos állatot a természetben, bizony bajban vagyok. Lassan ott járunk, hogy csak az állatkertben lesz belőlük. „De vajon jó ez így?”, teszem fel a jogos kérdést magamnak és Önöknek.
Ezúton szólnék a halak védelmében, mert talán néhány ember átgondolja majd a cikk olvasása után, hogy pl. a kapitális halaknak (már 5 kg felett) nem is jó a húsa, és vissza kéne engedni, nehogy az előbb felsorolt erdei állatok sorsára jussanak! Ne legyünk önzők, és a fő szempont, amiért életben hagyjuk, az legyen, hogy még nagyobb korában mi vagy akár gyermekeink is találkozhassanak vele! Nincs jogunk megfosztani sporttársainkat, gyermekeinket ettől az élménytől!
Több környező országban jól működik CATCH & RELEASE mozgalom. A horgászat sporttevékenységként szerepel a köztudatban, és a hal e nemes sportág nélkülözhetetlen kelléke. Tisztelik, becsülik és kíméletesen bánnak velük a már nálunk is elterjedőben lévő segédeszközök (pontymatrac, nagyméretű merítőháló, sebfertőtlenítő stb.) segítségével.
Az alábbi néhány mondattal szeretném felhívni azon horgásztársaim figyelmét, akik szintén a fogd meg és engedd vissza elv tudatában horgásznak:
Figyelmeztessenek mindenkit a vizek és vízben élő állatok védelmében hozott a szabályokra, maradéktalanul tartassák be azokat mindenkivel! Próbáljunk meggyőzni minél több horgászt arról, hogy a jövőben csak akkor fogunk nagy halakkal találkozni természetes környezetükben, ha közösen fellépünk megóvásuk érdekében. Ne veszítsük szem elől a természeti értékeinket, tavainkat és azok környékét, melyek számunkra, horgászok számára nélkülözhetetlenek. Őrizzük meg őket eredeti, érintetlen állapotukban, hogy az utókor is örömét lelje bennük!
Nagy Csaba
SZA-NA CARP TEAM
nagycs@vipmail.hu
