Nagyobb süllőnél - másfél kiló fölöttinél - megejthetjük a filézést is, bár ez relatíve sok halhús elvesztésével jár. (Ellenben megkímél bennünket az úszóhólyag macerás eltávolításától) Filézés alkalmazható akár kilós halon is abban az esetben, ha a halból például paprikást szeretnénk készíteni, mert így a csonton maradt húst kiválóan hasznosíthatjuk az alaplében.
Tökéletesen megtisztított halunkat kibelezzük, ám más metódust nem követünk el rajta. Azonban most elő lehet venni a hajlékony pengékkel megáldott filéző késeket! Maga a filézés folyamata rém egyszerű és nem kell valami komoly dologra gondolni - a gerincről vágjuk le, lehetőleg minél tökéletesebben a húst, így abban alig marad szálka.
Ezt a következőképpen tegyük: az oldalára fektetett halat a hátúszó mellett, mélyen, ameddig a gerinc engedi, elvágjuk, azaz belevágunk. Ezután óvatosan feszítve egyik kezünkkel a vágásba, tovább folytatjuk ezt a feszítő vágásfolyamatot, egészen addig, amíg a bordákhoz nem érünk. Mielőtt elérnénk a hal bordáit, találkozunk egy akadállyal, ami nem más, mint a süllő "Y" szálkasora. Ha tökéletesen szálkamentes filé a célunk, akkor ezt kikanyarítjuk, ennyi húst megér a kisgyermekek biztonsága. A bordáknál arra kell vigyáznunk, hogy miközben folyamatosan feszítünk és vágunk, az egyre vékonyabb húst ne vágjuk át a hasi részen. Ez itt egy kicsivel több türelmet és odafigyelést igényel, ám megéri.
A filézés mozzanatai. Leírva jóval bonyolultabbnak tűnik, semmint a gyakorlatban azt ne tudnánk gyorsan és jól alkalmazni...
A farok felé haladva az "Y" sor megszűnik a farok alatti úszó vonalában. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a süllőből, kisebb gyerekeknek a hal ezen részéből nyugodtan kínálhatunk, ebben a gerincen kívül a süllő esetében nincs szálka! Filézzünk tovább - az utolsó vágással metsszük el a fél halat a testétől a farokúszónál. Így már meg is van egy nagy filénk. Most ugyanez a teendőnk a másik oldalon. Tehát fordítsuk meg a halat. A csupa szálka oldal mutat így lefelé, és ismét vágjunk szorosan a gerinc mellett a testbe, majd feszítve a húst, ismételjük a már leírtakat. Ha végeztünk, a has felőli részeket a filéken kapargassuk le, mert óhatatlanul marad némi hashártya a húson. Ha evvel is végeztünk, és átmostuk filéinket, akkor vágjuk legalább ketté a gerincet, amelyen maradt még hús bőven - ez halászlébe alaplének kiváló, és a halpaprikás alaplevébe szintén.
Feldolgozás után, ha fagyasztjuk a halat, nem szabad elfelejteni, hogy mélyhűtőben, legfeljebb fél évet tárolhatjuk!
