Karácsony közeledtével egyre több családnál felmerül a kérdés, hogy mi is kerüljön az ünnep estéjén az asztalra. Mivel a karácsonyi asztalra tízből nyolc esetben halétel kerül, ezért a horgászember célzásokat (talán találatokat) kap, hogy horgász lévén igazán gondoskodhatna a megfelelő halellátmány beszerzéséről, hazafuvarozásáról. Nagyon sokan vallják már-már szélsőséges módon a Catch and Release, azaz a fogd meg és ereszd el elvét. Még többen vannak azok, akik nem kedvelik a zsíros pontyot, ám annál jobban a soványabb húsú édesvízi és tengeri halakat.
Ekkor két lehetőség van. Nem ponty, hanem másfajta édesvízi, netán tengeri hal kerül az asztalra. Manapság a bőség zavara fogadja a vásárlót, ezért nem egyszerű a választás. Bevallom, én nagyon kedvelem a különféle tengeri halakat. Van azonban egy kedvencem. Ez nem más, mint a HEKK. Nem hiszem, hogy van olyan ember kis hazánkban, aki ne ismerné. Illata, látványa úgy hozzátartozik a balatoni strandokhoz, sütödékhez, mint az olasz ételekhez a paradicsomszósz.
A hekk mint egy igen egyszerű étel került be a magyar köztudatba. Filézett állapotban a kilónkénti ára ritkán haladja meg az ezer forintot. A legtöbb nagyáruházban hétszázötven forint körüli áron vásárolhatunk egy kilót belőle. Ez jóval olcsóbb, mint például a pontyfilé kilónkénti ára. Ezzel el is árultam, hogy igen alacsony áron lehet kihozni egy mutatós, nagyon finom, ámde nem túl drága ünnepi vacsorát. Amikor jó alaposan kiköltekezett mindenki ajándékvásárlás ürügyén, gondoljuk el, ez sem egy hátrány. De nagyon sok érv szól mellette az alacsony árán kívül is.
Nincs benne szálka (bár már volt, hogy találtunk), ezért biztonságosan fogyaszthatjuk, eleve nagyon jóízű hal, nem zsíros, és nagyon jól kezelhető a konyhai előkészítések során. Megvásárlásánál azonban arra ügyelni kell, hogy ne legyenek a szeletek teljesen összetapadva a csomagoláson belül, mert az arra utal, hogy egyszer már felolvadt mirelit áruról van szó. Ez minden gyorsfagyasztott termékre vonatkozik! A mirelit termékekben minőségi romlást okoz minden felolvasztás és visszafagyasztás. EZ NAGYON FONTOS!
A hal ízesítésével is sokat lehet variálni. Én jobban szeretem az egyszerű sózást, hiszen a hal húsa jóízű, a sajt és a tejföl már önmagában is kellemes íz-harmóniát kölcsönöz ételünknek. De aki úgy gondolja, használhat bármely más fűszerkészítményt is. Kellemes, ínycsiklandó végeredményt hozhat némi fokhagyma vagy egy kis Vegeta használata.
Nagyon fontos, hogy a tepsi alját érdemes pár cseppnyi étolajjal bekenni. Így nem történhet meg az a kellemetlen eset, hogy ünnepi vacsoránk ropogjon a fogunk alatt az égett koksznak köszönhetően. Egy jó tanács: érdemes erre a célra kukoricacsíra étolajat használni. Kellemesebb az íze, és sokkal egészségesebb, mint a napraforgó olaj.
A halszeleteket sohasem egymás hegyére-hátára dobáljuk a tepsiben, hanem szépen egymás mellé kell, hogy rakjuk. Így egyenletesebben átpuhul az összes halszelet, és nem érhet minket olyan meglepetés, hogy helyenként szushi-darabokkal találkozzunk. Van egy másik praktikus oka a szép rendben való pakolgatásnak. Miután elkészült az étel, sokkal könnyebb lesz egész halszeleteket kiszedni a tepsiből. Mondanom sem kell, ez mennyivel kultúráltabb és praktikusabb ételkiszedési lehetőségeket rejt magában, hogy a tálalás esztétikai élményéről ne is beszéljünk.
A tepsibe berakosgatott halakhoz öntsünk 2 deciliter vizet, majd az egészet öntsük le tejföllel. Ne sajnáljuk! Minimum 2 darab nagy bödögényi is rámehet egy tepsinyi halra. Amikor sajtos-tejfölös csirkét készítünk, az akár hármat is felvesz.
Miután a tejfölt elkenegettük, jön a sajtreszelés. Nem kell túl apró darabkákra reszelni a sajtot, de az fontos, hogy egyenletesen szórjuk el a tepsiben. Nagyjából úgy 40-45 deka trappista sajtot érdemes rárakni egy tepsinyi halra.
Az alaposan megbuggyantott tepsit berakjuk a már előzőleg 150 Celsius-fokra felmelegített sütőbe, és 220 Celsius-fokra állítva sütjük körülbelül 40 percen át. Fontos, hogy sütés közben figyeljük a sajtot, nehogy megégjen. Ha a sajt még nem barnul, de láthatóan elpárolgott a tepsiben lévő folyadék, akkor egy kis vizet töltsünk a tepsibe.
Ha mindent jól csináltunk, nem száll kifelé a konyhából fekete füst, és ha a sót sem kevertük össze a cukorral, akkor van okunk az örömre.
Remélem, tudtam ötlettel szolgálni a karácsonyi menü elkészítését illetően.
Írta: Nyika Sándor / Sanyamester
