Több mint 7 éve már annak, hogy szinte kizárólag csónakból kergetem a Tiszán a halakat. A téli szezonban azonban gyakorta eszembe jut egy rémisztő kérdés: mi történne, ha vízbe esnék??? Ennek jártam utána!
Érdekes kérdés ez, mert aki tud úszni, annak természetesnek tűnik az, hogy visszaúszik a csónakjához, és kész. De valóban ilyen egyszerű lenne? Ez a nap bebizonyította, hogy ez mennyire nem így van!
Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy kipróbáljam azt, mi is történik akkor, amikor ruhástól vízbe esik valaki. Nem olyan régen egy környékbeli horgászt ért tragikus baleset, aminek első jele az volt, hogy a Tisza közepén állt egy horgászfelszereléssel teli lehorgonyzott csónak, ám üresen! Eltűnt a horgász belőle! Pár héttel később találták meg a testét ~ 35 km-rel lentebb. Vajon elkerülhető lett volna ez a tragédia? A körülmények pontos ismerete nélkül nem lehet kijelenteni, hogy igen, de hogy nem rontott volna az esélyeken egy viselt mentőmellény, abban biztos vagyok.
Az élet hozott össze a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület tagjaival, ugyanis megkerestek, hogy segítsek már átnézni a Humminbird Helix szonárjuk beállításait, mert most szerezték be pont azért, hogy segítsen az eszköz a már eltűntek felkutatásában víz alatt. Kaptam az alkalmon és összekötve a kellemest a hasznossal megkértem őket, hogy ha már a szonárteszt úgyis a Tiszán lesz, mi lenne, ha segítenének életben tartani, illetve elmondanák a tapasztalataikat is ebben a témában.
Alig pár nappal később már az ibrányi Tisza-parton ültem egy csónakban Vincellér Tiborral és Madarász Lajossal, az egyesület két vízi mentőjével és búvárjával. Utólag látva a tapasztalatokat, nagyon hasznos volt, hogy ott voltak velem, és ellenőrzött körülmények között sikerült elvégezni ezt a 3 tesztet, mert nélkülük igen kockázatos lett volna.
Ameddig előkészültünk, volt időnk beszélgetni. Ekkor tudtam meg, hogy nemcsak a csónakos horgászok kerülnek időnként veszélybe, hanem a folyópartokon meglepően gyakori az, hogy a parti horgász kerül bajba, aminél ez sokszor tragédiával is végződik, ha tud úszni, ha nem. Elég csak arra gondolni, hogy mi az első, amit felvesz a parti horgász, amikor bemegy a horgászhelyre a tiszai ártéren keresztül esős időszakban? Gumicsizma.
Tiborék elmondása alapján több áldozaton is találtak már gumicsizmát. Kipróbálva a csizma viselkedését vált nyilvánvalóvá a viselésének veszélyessége. A csizma ugyanis azonnal megtelik, ahogyan a vízből menekülni próbáló ember felfelé húzza a lábát, hogy aztán lefelé rúgó mozdulattal tolja magát a vízfelszín felé. Igen ám, de a felhúzás közben a csizma úgy viselkedik, mint egy fordított harang, ami a felfelé húzáskor pont ellentétes irányú mozgást vált ki szinte, tehát lefelé mozdítja a testet. De talán még veszélyesebb a combcsizma vagy a melles csizma, ami vízzel megtelve hatalmas plusz súlyt generál. Ennek kiemeléséhez már hatalmas erő kell. Az erő pedig csak fogy és fogy, minden egyes mozdulattal. Szintén látszódott már a tragédia helyszínén, a meredek, sáros folyóparton annak nyoma, hogy a szerencsétlenül járt horgász próbált még kimászni, de sajnos sikertelenül. Arról nem is beszélve, hogy ahol meredek a folyó partja, ott a víz is jóval mélyebb, hiszen rendszerint a part profilja folytatódik a mederben is.
A neoprén anyagú melles csizma – mivel az „felfújt, puffasztott” anyag – felúszó jellegű, amitől a láb folyamatosan emelkedni akar majd, a felsőtest pedig emiatt lentebb billen, ezáltal még nehezebb benne a mozgás. Sáros felületen még inkább csúszik, tehát amikor horgászhelyet választunk a parton, akkor is járjunk el körültekintően!
No de visszatérve a csónakhoz, illetve a tesztekhez: ki akartuk próbálni, hogy mi is történik, ha teljes téli ruházatban vízbe esünk. Három változatot teszteltünk: mentőmellény nélkül, hagyományos mentőmellénnyel, illetve a mai, modernebb automata mentőmellény is próba alá került.
A próbát nem akartuk azzal nehezíteni, hogy mindez télen, 4-5 fokos vízhőfoknál történik, hiszen akkor ennek a felügyelt tesztnek nagyságrendekkel nőtt volna a kockázata. Így tehát maradt a 20 Celsius-fokos Tisza, illetve a téli ruházat a 30 fokos augusztus végi időjárásban.
Miből is állt ez a ruházat? Téli, bélelt nadrág, alsónadrág, zokni, póló, polár pulcsi, polár kabát, kívül pedig thermoruha kantáros nadrág, illetve felső thermo nagykabát. A lábbeli pedig magas szárú, fűzős, nagy téli horgászcsizma.
A thermoruha az első percben még felfúvódó „úszógumiként” szolgált, de a levegő helyét pillanatokon belül átvette a víz, és az átázott ruha már húzott lefelé. Haladni kellett vissza a csónakhoz a lehető leggyorsabban. Igen ám, de addigra a ruha teljesen átázott, feltöltődött vízzel.
FRISSÍTÉS: Itthon, a teszt napján történteken agyalva és a filmet visszanézve jutott eszembe egyetlen lehetséges megoldás: a horgonykötél szabad végét, ha sikerül elérni, abból kellene kötni egy 1-1,2 méteres hurkot a kötélrögzítő bika köré, ezt „lépcsőként” lehetne használni, hogy fentebb tudjam emelni azt a rengeteg vízzel megtelt ruhát.
Íme, a kisfilm, amivel megörökítettük ezt a tesztet. Lehetett volna másképp is kivitelezni, más módszerekkel, de nekem akkor és ott ez jutott eszembe. Ne a hibákat keressék benne, hanem csak gondolkozzanak el egy picit, talán akkor már megérte ez a munka.
„Nem közhely, hogy a mentőmellény életet menthet!”
Takács Péter
