Sokan hihetik, hogy túlzás a címben szereplő „katasztrófa” kifejezés. Addig a percig, ameddig nem láttam saját szememmel a közelmúltbeli maconkai állapotokat, addig én is ezt gondoltam. Nehéz a szóbeli információk alapján elképzelni, hogy mit jelent az, hogy alacsony a vízszint, mit is jelent az, hogy 135 cm hiányzik a tározóból… Ha azonban hozzátesszük azt, hogy a horgásztavak átlagmélysége a legtöbb helyen 160 cm körül van az országban, akkor már megérthetjük, hogy mekkora lehet(ne) is a gond. Ez az írás jó példa arra, hogy nem szabad belenyugodni az adott helyzetbe. Ha van rá mód és lehetőség, tenni kell ellene!
Hazánkban egyre több vízterület kerül komoly bajba a rendszeres aszályok, szárazság miatt. Amikor a Dunára néz az ember, el sem tudja hinni azt, hogy a Duna is - sajnos - a veszélyeztetett folyók világranglistájának előkelő helyén található.
Forgatás során kerültem október elején Maconkára. Már a szeptember 6-i IV. Haldorádó Feeder Szuperkupa versenyen is látszott, hogy gond van a vízszinttel. Folyamatosan csökkent, és október elejére már veszélyközeli állapotba került az ország egyik legismertebb horgászvize.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez „egyedi probléma, oldja meg maga…”, rögtön mondok rá két példát szintén nagy és természetes vizekről… Az egyik a kiskunhalasi Sóstó. A látszólag nagy és egybefüggő vízfelületen oldalt csak a kinn lévő nádtöveken látszik, hogy itt bizony komoly gond lehet a mélyben. Szintén forgatáson fordult elő az, hogy egy melles csizmában ezen a vízen gond nélkül sétáltam keresztül az 500 m átmérőjű hátsó szakaszon, míg mellettem bizakodva dobáltak a horgászok… A legmélyebb ponton sem érte el az oldalamat a vízszint…
A másik példa a Hernád kiszáradása 2007 januárjában…
De térjünk vissza Maconkára! 2009. október 7.
A látogató elé táruló kép a tározó befolyói, felső részén siralmas.
Azok a területek, ahol még a nyár közepéig kényelmesen horgászhattunk, most szárazon voltak. A kikötő mellett, ahol még a Haldorádó - Sikeres Sporthorgász Feederbotos Kupán versenyzők ültek, most szárazon álltak a csónakok, és közel s távol nem látni vizet…
Mi vezethetett idáig, hogy alakulhatott ki ez az állapot, valamint, mi lett a kiút? Erről beszélgettem Dérer Istvánnal, a maconkai egyesület elnökével.
- A legfontosabb dolog, amit tudni kell a Maconkai-víztározóról, hogy e rendszer bizony három az egyben, azaz árvízcsúcs-csökkentő-, ivóvíz- és szabadidős tározó. Több egyéb vízbázis mellett ez az a kiemelt forrás, amelyik a Zagyván keresztül Bátonyterenye és a kistérség településeit az ivóvíz előállításához szükséges nyersvízzel látja el. Ennek a vízkivételnek a napi normál mértéke 4-5.000 köbméter, ami a párolgással együtt napi 1 cm vízszintcsökkentést jelent, ha nincs bejövő vízfolyás. Emellett -természetesen - a Zagyva további folyásához is biztosítani kell az elégséges vízhozamot, ha van miből...
- Ezzel még így sem lenne gond - mint ahogy az előző években sem volt -, ha nem lett volna idén olyan aszály, amire 25 éve nem volt példa. Több körülmény együttes hatása miatt egyszerűen idén nem jutott Maconka vízutánpótláshoz a nyár elejétől! A fekvésünkből adódóan általában folyamatosan biztosítva van a víz a viszonylag nagy vízgyűjtőterület (132 négyzetkilométer) miatt, de nyár közepétől szinte valamennyi eső elkerülte ezt a mintegy 30 km-es sugarú körzetet. Ha mégis esett, akkor az messze nem volt olyan jelentőségű, ami biztosíthatta volna a megfelelő vízszintet a Zagyván, ami itt még csak egy csörgedező patak.
A napi 5.000 köbméter vizet akkor is biztosítani kellett, amikor felülről a Zagyván keresztül már szinte egyetlen csepp víz sem folyt a tározóba. Így napról-napra vált mindenki számára világossá a negatív mérleg, azaz hogy jóval több víz folyt ki tőlünk, mint amennyit kaptunk. Napi 1-2 cm-rel folyamatosan csökkenésnek indult a tározó vízszintje, ami végül veszélyhelyzetet idézett elő.
Így legfontosabb feladatunkká vált, hogy a tározóban élő 1100 mázsa hal számára mindenképp megfelelő életteret tudjunk biztosítani. A beavatkozás kezdetekor a bő 65 hektárnyi vízborítás helyett kevesebb, mint 25 hektár vízborítás volt már csak a rendszerben. Erre a területre zsúfolódott össze a hihetetlen haltömeg. Közben még időben tárgyalásokat kezdtünk a vízszolgáltatóval is, hogy csökkentsük vagy ideiglenesen szüneteltessük a vízkivételt a Maconkai-tározóból. Ezek a tárgyalások végül csak részben vezettek eredményre, de ez is igen fontos lépés volt a helyzet megoldása felé.
A küszöben állónak tűnő kiszáradás ekkor már nemcsak a vízben élő minimum 100.000.000 Ft értékű halállományt veszélyeztette, hanem párhuzamosan az uniós forrásból megvalósuló és már küszöbön álló 500 milliós fejlesztés megvalósíthatóságát is! Ennek ugyanis egyik kulcsa a természeti értékek megőrzése... Tény, hogy amennyiben egy, az aktuális időszakban szokatlan, nagyon meleg időjárás vagy tartós és nagy légnyomás-ingadozás következne be, akkor egy ilyen állapotnál már adott annak a veszélye, hogy bekövetkezik egy pusztulás, ami láncreakció-szerűen terjedt volna tovább egy ilyen zsúfolt élettérben. Maga a folyamat szinte megállíthatatlan lett volna, aminek eredménye paradox módon szintén az lett volna, hogy minőségi okok miatt fel kellett volna függeszteni a vízleeresztést.
A történet úgy folytatódott, hogy keresni kellett egy minőségi és mennyiségi megközelítésből is megnyugtató vízbázissal rendelkező területet, ami a már szinte teljesen kiszáradt Zagyva felső szakaszán található. Erre a legalkalmasabb a Mátraszelei-víztározó volt, ami a maga 12 hektáros területével és 18 méteres átlagmélységével ezen időpillanatban több mint 2.000.000 vízköbméterrel rendelkezett. Ez az impozáns horgászvíz a Zagyva medrét követve 16 km-re helyezkedik el felettünk, és maga a Zagyva az, ami biológiai és vízügyi értelemben összeköt minket. Hamarosan megtaláltuk a megvalósítás műszaki módját is, egy nagy teljesítményű szivattyúmű telepítésében és üzemeltetésében. Ezután egy korrekt tárgyalás keretében megállapodtunk az ottani vízkezelő egyesülettel a vízkivétel mennyiségéről és ütemezéséről. Ezúton is szeretném, szeretnénk megköszönni az Egyesületnek és kiemelten Kapás Imre elnöknek a segítséget!
A kivitelezés sem volt egyszerű, hiszen a száraz Zagyva medrébe át kellett emelni a vizet. Ebben az egyik állandó alföldi haltermelő partnerünk, Bertalan József segített: az Ő tulajdonát képező technikát telepíttettük a Mátraszelei-víztározóhoz, ami beállítástól függően napi 6-12.000 köbméteres teljesítménnyel képes átemelni a vizet a mederbe.
Innentől már csak egy dolgot tehettünk. Várni kellett, hogy jó-e a terv, eljut-e a megfelelő vízmennyiség a Zagyva-medren végig, azaz a Maconkai-víztározóig, és annak halállományáig. 2009. október 5-én, hétfőn délelőtt 10 órakor indult be a szivattyú, és nekünk is „meglepetés” volt, hogy egyes területeken egy gyalogos sebességnél is lassabban terjedt a betáplált víz. 40,5 órai utazás után szerdán hajnalban azonban 16 km-es út ja „végén” csak eljutott el a víztározónkba! Sikerült! Így a tervek szerint naponta 2 cm-es emelkedéssel 10-12 napig emelhetjük a vízszintet, amivel el lehet érni egy jóval megnyugtatóbb vízmennyiségi és - bányatóból kiemelt víz lévén - vízminőségi biztonságot. Maconka végre fellélegezhetett!
Az elmúlt hetekben visszatérő kérdés, hogy lesz-e egyáltalán lehetőség horgászni még idén a víztározón? Mielőtt bárki megrémülne, megnyugtatok mindenkit, hogy akik szeretnének horgászni a Maconkai-víztározón, azok számára jelenleg is megfelelő mennyiségű horgászhely van a meghosszabbított gáti szakaszon, az első szigeten, valamint az alacsony vízszint miatt a hétvégékre megnyitott ún. nyári kikötői (homlokgáti) területeken. Továbbra is mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban biztosítani tudjuk azokat a lehetőségeket, amiket már jogosan várnak el az idelátogatók Maconkától.
Tanulság. A Bátonyterenye Város Önkormányzata és a BSHE szervezetét is tagjai között tudó szakmai konzorcium által elnyert környezetvédelmi-vízügyi fejlesztési pályázatban felvázolt elvi veszélyek gyakorlati megjelenése szemléletes példa volt arra, hogy mennyire szükséges a helyzet megnyugtató, tartós rendezése. Erre a fejlesztés tervek szerinti megvalósítása minimum 30 éves garanciát jelent! Tanulságos az is, hogy a gyakorlati tapasztalatok okán az érintettek a komplex együttműködés mielőbbi, korszerű szabályozására, rendezésére van szükség, esetenként az anyagi érdekek rövidtávú háttérbe szorításával, mivel a terület biztonsága az érintettek hosszú távú, pénzügyi oldalról is kiszámítható érdeke. Maga e kis történet pedig nem is lényegtelen epizódként talán jó példa arra is, hogy megfelelő ötlettel és valódi összefogással lehet és kell is eredményeket elérni - erre van szüksége valamennyi olyan közösségnek, aki fejlődés rögös útjára kíván lépni, az események passzív követése, a kivárás helyett! Maconka, a BSHE már régen ezen az úton halad... Ez a magyar horgásztársadalom érdeke is!
Az alábbi kisfilm bemutatja a víz útját a tározón belül…
Írta: Takács Péter (t_peti)
Videó, fotó: Dérer István, Takács Péter
