A tavalyi év végén mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2008. évi legszebb nemes hal fogásokat. Szavazataitokkal ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2008. év fogása - nemes hal kategóriában” díjat. A válogatott fogásokat szavazásra bocsátó írásban ígéretet tettünk, hogy a következő évben egy cikk keretében bemutatjuk magát a horgászt, kedvenc módszerét és horgászhelyét is. Nézzük hát, mit tudhatunk meg Sztahovits Péterről, aki rablóhalas úszós szerelékkel fogta meg, majd engedte vissza azt a 8,2 kg-os csukát, amivel győzelmet aratott a „nemes hal kategóriában”!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
A Balatonon kezdődött, körülbelül kétéves koromban. Nyaralni voltunk a családdal. Apukám vitt strandolni és feltűnt 2-3 kissrác, akik éppen a küszök között vágtak rendet zsebpecával. Nem sok fogalmam volt róla, mi ez a dolog, amit művelnek, de valahogy ösztönösen nagyon tetszett, nehezen tudott édesapám elszakítani mellőlük. Kezdetben még csak az üdülőben, más pecás által behozott halakat szorongattam a vödörben, de elég hamar kiharcoltam, hogy én is kipróbálhassam a horgászatot. Apukámnak, sőt senkinek a családban nem volt eddig horgászmúltja, de mivel látta, hogy engem nagyon érdekel, barátain keresztül érdeklődött, beszerezte az első felszereléseket, engedélyt, és innentől, amikor csak tehette, vitt magával pecázni.
Az első pár év nem szolgált túl sok említésre méltó fogással, de ez sosem szegte kedvemet. A hangulat mindig kárpótolt! A kezdeti sikerélményeket a balatoni nyaralások adták. Itt fogtam meg önállóan első keszegem, pontyom, süllőm. Később, mivel egyre jobban és jobban érdekelt a horgászat, elkezdtem bújni az ezzel foglalkozó újságokat, könyveket, és a bennük felfedezett, eredményesnek tűnő módszereket szüleim pénztárcájának terhére igyekeztem elsajátítani. Innentől már jóval több sikerélményem is volt, valamint megismerkedtem néhány környékbeli, tapasztalt pecással, akik nagyon sokat segítettek. Egyszer csak belecsöppentem a versenyzésbe, miközben egyre több tapasztalatra tettem szert és további profi horgászokkal ismerkedhettem meg.
Ami tapasztalat jelenleg a rendelkezésemre áll, nagyon sok segítőkész horgászbarátomnak köszönhető, mind finomszerelékes, mind pedig rablóhalas horgászoknak. Nagyon hosszú lenne a lista, ezért nem sorolnék neveket, mert senkit sem szeretnék kihagyni, de ezúton is nagyon szépen köszönöm nekik a sok éves önzetlen segítséget!
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
Dorogon lakom. Jelenleg Pécsett tanulok a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán mint negyedéves építész szakos hallgató.
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Egy-két kivételtől eltekintve majd’ mindenféle horgászmódszert kedvelek. Régen főként matcheztem, rakóztam, de néhány éve már csak a rablóhalakat kergetem, különösképpen a süllőt. Elsősorban pergetve vadászom rájuk, de szeretem a mártogató-tapogató módszert, fenekezést, úszózást, valamint az elmúlt évben nagyon megtetszett a kuttyogató módszer is, ez utóbbival persze már a harcsa a célpont.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Elsősorban a Duna! Szépsége, kiszámíthatatlansága, vadsága egészen rabul ejt. Nagyon nehéz horgászvíz, de meseszép halakat rejt, amelyeket igazi kihívás horogra csalni. Sosem lehet igazán kiismerni, szerintem ebben rejlik a varázsa! Gyakran pecázok a dorogi Palatinus-tavon is, ahol a szép csukát sikerült elcsípnem, valamint a régi emlékektől vezérelve évről évre visszatérek egy-két hétre a Balatonra is, bár már messze nem olyan, mint régen. A tavalyi évben volt alkalmam pár izgalmas horgászat alkalmával ellátogatni az Ipoly folyóra is, amit szintén megkedveltem. Emellett nagyon tetszik a Tisza, csak sajnos távol van tőlem, ritkán jutok el oda is.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
Ragadozó halak közül süllőből 10 kilós, csukából a már ismert 8,20 kilós, balinból 4,5 kilós, harcsából 8 kilós, domolykóból 2,62 kilós - a csuka kivételével mindet pergetve sikerült horogra csalnom. Békés halak közül pontyból 12 kilós, amurból 7 kilós, dévérkeszegből több 2 kiló körüli, valamint 1,60 kilós szilvaorrú keszeg. Ezekkel az eredményekkel tökéletesen elégedett vagyok, pláne 23 éves fejjel. Egyedül harcsából szeretnék egyszer egy igazán nagy példánnyal megküzdeni! Ez régi álmom, amiért egészen tavalyig nem sokat tettem, de a múlt évben már kezdtem belebonyolódni a témába, és nagy reményekkel indulok az idei évnek! Egyébiránt nem elsősorban a rekordhal fogása motivál, hanem csak egyszerűen halat szeretnék fogni, aminek, ha sikerül, mérettől függetlenül mindig nagyon örülök, de akkor sem szoktam elkeseredni, ha éppen betlis napot fogok ki!
Próbálkoztál versenyzéssel? Milyen versenyeredményekkel dicsekedhetsz?
14 éves voltam, mikor Szabó Tamás, az Esztergomi Vasas HE versenyfelelőse felfedezett. Tamás szárnyai alatt több ügyes kissráccal együtt indulhattunk a megyei versenyeken, és legtöbbször szép eredményekkel tértünk haza, nem egyszer elsőként. A megyei versenyek mellett több kisebb-nagyobb versenyen is próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel, de gyakran sikerült az élen végezni. Az egyik legemlékezetesebb versenyen 17 évesen több mint 100 versenyzővel szemben a legfiatalabbként sikerült elsőnek lennem 70 kg ponttyal, amit matchbottal sikerült zsákmányolnom.
Nem sokkal ezután Pfundt Karcsi barátom meghívására bekerültem Erdei Zoli bácsiék csapatába, ahol a Kék Dunai HE színeiben versenyezhettem. Ezekhez az időkhöz nagyon szép emlékek fűződnek. Egy nagyon jó, barátságos, segítőkész csapat volt ez, családias hangulattal.
Mellettük sikerült kétszer egymás után csapatban is megnyerni a Nógrád megyei bajnokságot, valamint egyéniben is sikerült elsőként végeznem mindkét évben. Így kerültem be az OHCSB-re is, ahol a nagyon nehéz mezőnyben igyekeztem helytállni, több-kevesebb sikerrel.
Ezután felvettek az egyetemre, és innentől a kevés idő miatt úgy döntöttem, abbahagyom a versenyzést. Ekkor tértem át végérvényesen a rablóhalas horgászatra, ami mindig is közel állt a szívemhez. Pár évig nem is indultam egy versenyen sem, mígnem Vass Endre (Endru) barátom meghívására az Országos Pergető Bajnokságba csöppentem. Ez a verseny azonban már merőben más volt, mint a régi finomszerelékes versengések. Itt már nem volt bennem versenydrukk. A jó hangulat, a sok ügyes, közvetlen pecás, újabb tapasztalatok, újabb barátságok miatt annyira megtetszett, hogy a következő évben visszatértünk, és ha minden jól megy, ezen a rendezvényen ezután is minden évben megjelenünk barátommal.
Meglepődtél, amikor a 2008. évi jelöltek között láttad magad?
Az nem kifejezés! Reggel felkeltem, szokás szerint bekapcsoltam a gépet, rámentem a Netre, erre ott mosolyogtam magammal szemben a Haldorádó nyitólapján…! Nem igazán értettem, hogy a sok gyönyörű fogás közül mért pont az enyém lett kiemelve, de természetesen nagyon örültem neki!
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Büszke akkor lehetnék, ha rajtam múlt volna a dolog, de nekem csak szerencsém volt, és fogtam egy szép halat. Az érdem azokat illeti, akik a halamra szavaztak. Csak nekik köszönhetem ezt a megtisztelő címet! Úgy érzem, már akkor nyertem, mikor sikerült elcsípni ezt a gyönyörű csukát! Az, hogy a Haldorádó fórumozóinak is elnyerte tetszését a gyönyörű hal, és ennek köszönhetően egy ilyen szép díjban részesülhettem, már csak hab a tortán!
Íme, a hal fogásáról készült amatőr felvétel:
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
Fazekas Peti barátom, akinek egyébként a szép fényképet is köszönhetem, videofelvételt készített a fogásról, amiből otthon összevágtam egy rövid filmet. Nem túl profi, de talán az élményt valamennyire átadja.
Mit jelent számodra a horgászat?
Sokkal többet, mint egyszerű hobbit. A levegőt jelenti számomra. Ha valamiért hosszabb ideig nem jutok vízpartra, úgy érzem, megfulladok. Éppen ezért, amikor csak egy parányi alkalom is adódik rá, horgászom, mert horgásznom kell! Az anyatermészet, a leírhatatlan béke, nyugalom, a gondok tovaszállása… Aki horgászik, tudja, miről beszélek! Szerencsére szüleim és drága barátnőm támogatnak és tűrik, hogy beteges szinten űzöm ezt a szenvedélyt. Nekik ezt sosem fogom tudni eléggé megköszönni!
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Igyekszem jó példát mutatni, mert úgy gondolom, nem csak a rossz, de a jó is ragadós. Hiszek benne, hogy ha a fiatal horgászok a vízparton vagy akár a médián keresztül csak azt látják, hogy óvjuk a természetet, tiszteljük annak élőlényeit, ők is ezt a példát követve fogják járni a vizeket!
Mit „üzensz” a horgászoknak?
Horgásszanak, amennyit csak a szívük diktálja és tehetik, mert a horgászember boldog ember! Emellett járjanak nyitott szemmel a természetben, óvják azt, óvják lakóit, annyit vegyenek csak el belőle mindig, amennyi feltétlenül szükséges! Így talán a jövő nemzedékei is átélhetik azt a csodát, amit mi, horgászemberek nap mint nap átélhetünk!
Haldorádó Team, Sztahovits Péter
