A 2014. év horgásza „nemes hal kategória” győztese után következzen az „egyéb hal kategóriát” megnyerő hal és az azt kifogó horgász bemutatása. Idén a nyertes fogás Lacházi István nevéhez fűződik, ő terelte szákba, majd gyors fotó után engedte szabadon a gyönyörű leánykoncért! Ismerjük meg tehát Istvánt!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
A horgászat már egész kiskoromban megfogott. Nincs pontos emlékem arról, hogy mikor és miért alakult ki bennem a horgászat iránti vonzalom, de az biztos, hogy gyerekkoromtól kezdve a mai napig ugyanolyan töretlenül tart. Tulajdonképpen belesodródtam a horgászatba, Édesapám persze igazgatta a kezdeti lépéseimet, de Ő nem volt „igazi” horgász. Sőt, tulajdonképpen nem is horgászott, csak úgy ímmel-ámmal, jellemzően a nyaralások alkalmával. A családomban, rokonságomban sem emlékszem senkire, aki segítségemre lett volna ezen a téren. Az első horgászélményem a Balatonhoz kötődik. Szüleim akkori munkahelyének ott volt üdülője, így a nyári hónapokban minden évben eltöltöttünk egy-két hetet. Gyerekként ott lófráltam a horgászok körül, lestem a helyi horgászboltok kirakatát. Vonzott a horgászat. Nagy örömöt leltem abban, hogy apró sneciket, vörösszárnyúakat fogtam a Balcsiból, élveztem, amikor elmerül az apró úszó. A csali a vaníliás cukros és paprikás kenyérgyurma volt - már akkor is két ízvilággal, a fűszeres és az édes változatokkal kergettem a halakat.
Kezdetben Apukám által vágott és faragott vesszővel, később úttörőbottal és tároló orsóval kergettem a halakat. Volt olyan eset is, amikor a megfogott halacskát bepaníroztam a homokozóban. Nyilván akkor még nem is hallhattam a kíméletes bánásmódról, játékként tekintettem a halakra. Kicsi voltam. Aztán, később Békés megyében, a Nagymamámnál nyaralva is felfedeztem a horgászati lehetőségeket. Unokatesómmal kibicikliztünk a határba, ahol egy öntözőcsatornán (ha jól emlékszem, Gorzsás-csatornának hívták) próbálkoztunk a pecával.
Füzesgyarmaton volt egy apró horgászbolt, ott vettünk meg minden szükséges dolgot. Nagy választék nem volt, de halfogásra tökéletesek voltak a cuccok. Kárászt és keszegféléket, illetve törpeharcsát rejtett a víz. A fogott sneciket feldaraboltuk és fenéken kínáltuk fel a törpéknek. Sok halat fogtunk és haza is vittük őket. Halászléalapnak hibátlanok voltak. Szép idők voltak azok!
Később, ahogy cseperedtem, a peca alkalmak áttevődtek a hétvégékre. Egyre gyakrabban tudtam Apámmal elvitetni magam horgászni. 1993-ban sikeres vizsgát tettem, és megszereztem a hőn áhított horgászigazolványt. A jogosítvány megszerzése után már szabadabb és függetlenebb voltam, egyedül mehettem horgászni. Ez az időszak nem tartott sokáig, a sorkatonaság és a munkába állás éveiben teljes szünet következett.
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
Budapesten lakom, ott is születtem. Mintegy 15 éve foglalkozom gépjármű-kereskedelemmel, azon belül is új autók értékesítésével. Szeretem ezt a munkát, hiszen folyamatosan találkozom új emberekkel. Gyakran kiderül, hogy a horgászat közös pont a betérő ügyfelek és köztem. Ezen a ponton elindulva sokkal könnyebbé, barátiabbá válik a kommunikáció. Hiszen tudjuk, ha két horgász találkozik, akkor nincs is más téma, csak a peca.
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Az elmúlt jó pár év alatt rengeteg módszert kipróbáltam, 2004-ben kezdtem újra horgászni és 2005-ben bukkantam rá a Haldorádó horgászportálra. Sorra jelentek meg a horgászati témájú cikkek, filmek, újságok, én pedig csak kapkodtam a fejem, mindent ki akartam próbálni. A teleszkópos botos fenekezésből áttértem a kamu „bojlizásra”, vettem rod-podot, csipogós kapásjelzőt, de nem tetszett, eladtam. Úszós bottal is próbálkoztam, de nem fogott meg.
2006 második felében eljutottam a feederbotos technikához, és azóta szinte csak feederrel horgászom. Megtaláltam a kedvenc módszeremet. Nem mondom, hogy nem horgászom más műfajban, hiszen néha belekapaszkodom a matchbotom nyelébe is, de az első számú eszköz a feeder marad.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Duna! Most már ki merem jelenteni, nagy szerelem lett a Duna. Viszont évekig féltem tőle. Nem mertem bevállalni a dunai pecát, mert féltem a betlitől. Inkább mentem valamilyen intenzíven telepített állóvízre, és ott próbálkoztam. Az elmúlt 2-2,5 év változtatott meg mindent. Két évvel ezelőtt született meg a kisfiam, akivel minél több időt szerettem volna eltölteni. Kellett keresnem olyan új helyszíneket, melyek nincsenek nagyon messze, megfelelőek akár néhány órás vagy félnapos pecára is, és a csali, illetve etetőanyag megvétele nem jelent nagy terhet. Munkámból adódóan szinte kizárólag hétvégén tudok időt szakítani a horgászatra. Megvettem tehát a Duna óbudai szakaszára érvényes éves területi engedélyt, és ezt a szakaszt próbálom felfedezni. Többnyire fél liter csonti és két kiló etetőanyag elég egy-egy alkalomra, aztán jön, ami jön. Ha meg nem jön, nem jön. :) A lényeg a kikapcsolódás, a természet, a friss levegő.
A dunai peca azonban nem könnyű, nagy szerencsém van, hogy találtam olyan ismerősöket, barátokat, akik szívesen és önzetlenül segítik dunai pályafutásom. Rengeteget tanulok tőlük, sok hasznos információt adnak, mindezt úgy, hogy inkább csak rávezetnek a megoldásokra. Köszönöm nekik ezúton is. Köszönet illeti a Haldorádó horgászportált is, hiszen a folyóvízi horgászatról itt is sok, jobbnál jobb írás és film jelenik meg.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
Nem szoktam „dicsekedni” fogásaimmal, illetve minden halamban látom a szépséget, az egyediséget. A 2014. évben a legbüszkébb a leánykoncéromra voltam. Nem egy hatalmas hal, nekem mégis többet jelent, mint akárhány 10 kilós ponty. Szeretem, ha márna, paduc, jász, szilva küzd a horgon, mindegy mi (csak ne géb legyen), csak jöjjön. Meglepő zsákmány volt egy valószínűleg tavi eredetű ponty a Dunából.
Meglepődtél, amikor a 2014. évi jelöltek között láttad magad?
Nagyon. Kivételesen nem azzal kezdtem a reggelt, hogy átfussam a Haldorádó friss cikkét. Egy nagyon jó ismerősöm jelezte, hogy gratulál a halamhoz, melyre szavazni lehet. Nem is reméltem ekkora megtiszteltetést. Amikor a koncért beküldtem a fogási naplóba, nem is gondoltam arra, hogy ez részt vesz a szavazáson. Koncérom háromszor is örömöt okozott, először, amikor megfoghattam, másodszor, amikor jelölték, harmadszor, amikor megnyerte a szavazást.
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Nem számítottam rá, de nagyon reméltem. Köszönöm minden kedves szavazónak, aki az én halamra tette voksát. Az Ő szavazatuk teszi még értékesebbé számomra azt a kupát, amit nyertem. Minden nap feljöttem megnézni a verseny állását, és láttam, hogy a domolykó, ami szintén gyönyörű volt, ott lohol a nyomomban. Végül aztán, a kezdeti előnyt megtartva, a koncérom nyert.
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
Nem volt egy agyonbonyolított peca, egy októberi, ködös hajnalon két horgászbarátommal vettük célba a Dunát egy laza, délelőtti örömpeca kedvéért. Én összesen három halat fogtam, egy szép jászt, a koncért és egy márnát. Ezenkívül volt egy márna szakításom is. Sajtos etetőanyaggal és a horgon csontival vártam a halakat, elsősorban márnázásra készültem. A leányhal nagyon meglepett, még sosem fogtam ekkora koncért, sőt talán egyet fogtam, ami nem volt fél kilós sem. Tudtam, hogy nem márna van a horgon, mert nem úgy védekezett, ugyanakkor sejtettem, hogy valami testesebb hal. Azt gondoltam, hogy esetleg ponty. Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, és öröm volt visszaengedni is. Akkor megértettem, hogy miért is más a folyóvízi peca.
Mit jelent számodra a horgászat?
Kikapcsolódást. Ilyenkor el tudok merülni a gondolataimban. Nincsenek kötelezettségek, nincsenek elvárások. Pihenni tudok és feltöltődöm. Versenyekre nem járok, mert nem akarok bizonyítani, nem akarok győzni. El akarok merülni a természetben, olyankor szabadnak érzem magam.
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Minden megteszek azért, hogy a fiamat a természet szeretetére neveljem. Legnagyobb vágyam, hogy együtt horgásszak vele. Arra fogom nevelni, hogy tudja, mi a kíméletes bánásmód, vigyázzon a természet tisztaságára. Szeresse a vizet!
Mit „üzensz” a horgászoknak?
Horgásszanak sokat és ne adják fel! Mindenből lehet tanulni, a betliből is. Ha elég kitartóak, akkor teljesül a vágyuk, de a sikerért meg kell dolgozni. Ne féljenek az ismeretlentől, az új dolgoktól, bátran vágjanak bele! Nekem egy nagy álmom volt a tavalyi évben, hogy egy peca alkalmával tudjak öt márnát fogni. Az év utolsó horgászatán, november végén fogtam hat márnát. Felemelő érzés volt. De vigyázzunk is a halállományra, hogy gyermekeinknek is legyen élmény a horgászat, maradjon nekik is valami a vízben!
