Bizonyára már mindenki hallott az Ebro folyóról, annak harcsáiról, talán az ott élő pontyokról is. Na de a süllőkről már kevesen hallhattak, pedig szép számban él a süllő is az Ebróban. Ennek a hihetetlen halbőségnek jártunk utána, és persze annak, milyen módszerekkel lehetünk eredményesek egy távoli vízen.
Mit is jelent valójában az Energofish csapata? Nemzetközi szinten sok horgász képviseli ezt a nevet, most hazánkból néhányan mentünk felfedezni az Ebrót. A pontyokra elsősorban Tóth Laci horgászott, míg a harcsák és a süllők megfogására szokásos társammal, Adriánnal vállalkoztunk.
Talán kezdjük először a legnehezebbel, a kiutazással. Nos, a közel 2500 kilométer nem kis távolság, még autópályán sem. Szerencsére utunk kilencven százalékát autópályán tehettük meg, így 24 óra utazással „máris” az Ebro folyó mellett találtuk magunkat. Bizony, rendesen elültük magunkat, de most már azt mondhatom, megérte. A szállásunk a folyótól nem messze, mintegy 200 méterre volt, így rendkívül kényelmes volt az egy hét, amit eltöltöttünk. Szerencsére a szállásadónk az engedélyeket előre elintézte, így nekünk csak horgászni kellett.
A süllők
Talán a legkellemesebb meglepetés a süllő volt az Ebrón. A helyi horgászok, horgászvezetők leginkább csak kiegészítésként horgásznak a süllőkre, ahhoz hasonlóan, ahogy mi a csukázáshoz begyűjtjük a csalihalat: itt a süllő nem a célhal, hanem a csalihal, mégpedig harcsára. Elsőre ez rendkívül furcsának tűnt nekünk is, de utána rá kellett jönnünk, valóban ez a legkönnyebben megfogható „csalihal”. Igazából nincs különbség, hogy egy fél kilogrammos kárászt, vagy egy hasonló nagyságú, éppen méretes süllőt használnak csalinak.
Persze mi nem csalihalazni szerettünk volna, hanem egy jót horgászni. A legjobb módszer erre a plasztikcsalis horgászat, vagyis a jigelés. Mi is ezt az irányt követtük, és nem is bántuk meg a választásunkat. Volt néhány hely, ahol nagyobb számban lehetett fogni a süllőket, ilyen volt az elárasztott épületek, a hidak környéke és néhány jellegzetesebb törés. Egyébként meg szinte bárhol megálltunk, ahol egy apró törés volt, ott biztos lakott néhány süllő.
Az Ebrón a 8-15 grammos jigfejeket használtuk leginkább, értelemszerűen a nagyobb mélységekben kellett a nagyobb fej, míg a sekélyebb, 4-5 méteres vízben elég volt a kisebb is. Plasztikcsalik közül a Mann’s Shadot, és Mann’s twistereket használtuk elsősorban, persze a színeket folyamatosan váltogattuk, hogy megtaláljuk az éppen legfogósabbat. Botként mindketten a Spin Blade 30-80 g-os változatát használtuk 2,40 m-es hosszban, erre 4000-es Ryobi orsókat raktunk, vékony L & K zsinórral feltöltve. A bot talán egy kicsit erősnek tűnhet erre a célra, de a hatékony bevágás érdekében kellett a gerinces bot.
Ponty
Sokat hallottam már az Ebro pontyairól, és azt kell mondanom, nem csalódtam bennük. Igazából Laci a megmondhatója, hogy milyen vad pontyok lakják az Ebrót: horgászata alatt egy pillanatra sem merte levenni a szemét a feederbotok spiccéről. Az Ebrón pontyozásban igazán eredményesek egy huzamosabb ideig tartó etetéssel lehetünk, ehhez legalább egy hét és hihetetlen mennyiségű pellet kell. Az Ebrón éjjel tilos a horgászat, így megeshet, hogy tetemes mennyiségű etetést akkor esznek fel a pontyok, mikor nincs horgászkészség bedobva. A pelletes etetést egyébként nemcsak a pontyok eszik fel, hanem a harcsák is, ami még bonyolultabbá teszi ezt a horgászatot. Igazából a pontyokat csak harmadrendűnek kezeltük, ezért csak rövid idő volt, amit a pontyozásra fordítottunk. A szoktató etetés helyett inkább Laci kereste meg azt a területet, ahol remélhetőleg nagy számban van jelen a ponty, hogy egy rövid horgászat alatt is élményszámba menő horgászatban legyen része.
Sokat nem kellett keresgélni őket, mivel elég volt ránézni a vízre, és máris látszott, merre van nagy számban jelenleg ponty - hihetetlen módon nem volt olyan perc, mikor ne láttunk volna pontyugrást. Így Lacinak csak azt kellett megfigyelnie, hogy merre vannak sűrűbben a pontyugrások, és máris megvolt az a terület, ahol rövid idő alatt is eredményeket lehet felmutatni.
Harcsák
Igazából ez az a hal, amiért a legtöbben elmennek az Ebróra. A harcsázás itt teljesen más, mint például a Pó folyón. Az Ebro esetében szinte állóvízről beszélhetünk, néhol húsz méternél nagyobb mélységekkel, ide tehát teljesen más technika kell. Rendkívül népszerű az úgynevezett bójás módszer, aminél egy fix bójához kötnek ki egy csalihalat egy vékony zsinór segítségével, ami kapás vagy bevágás esetén elszakad. A másik, mostanában egyre népszerűbb módszer, a pelletes harcsázás. Mint a pontyozásnál már említettem, a harcsák szívesen fogyasztják a halibutos pelletet, ezt kihasználva a horgászok is rákaptak a pelletes harcsázásra. E technika lényege, hogy nagy mennyiségű pellettel (20 kg/fő/nap) etetnek, amire a pontyok mellett a harcsa is megérkezik és elkezd lakmározni.
Az etetésre bedobott felszerelésen legalább öt szem pellet található, hogy elkerüljék a pontyokat, és ezekkel akasztgatják a szebbnél szebb harcsákat. Van, akinek ez tetszik, mi viszont nem ezért mentünk ki. Két módszer lehet még eredményes itt, a kuttyogatás és a pergetés. Belekóstoltunk a pergetésbe is, lesúlyozott wobblerekkel sikeresen fogtunk néhány darabot, de a kuttyogtatásnak van egy különös varázsa, amit nem hagyhattunk ki. Azok a pillanatok, mikor látjuk a radaron, hogy ott ólálkodik a csalink körül egy harcsa, az semmihez sem hasonlítható! Bármelyik pillanatban lecsavarhatja egy jó harcsa a spiccet, és elkezdődhet a küzdelem…
Természetesen írhattam volna több információt is a témáról, de a lényeg a most megjelent filmben benne van, így DVD minőségben is megtekinthetik az Ebrós kalandunkat. Rengeteg fárasztás, jó néhány praktikus tanács - remélem, sokak tetszését elnyeri az Energofish csapatának munkája!
