Egy hatalmas, égszínkék, pontyugrásokkal tarkított vízfelület. Ennyi és nem több az, amit elsőre egy bányatóból láthatunk. Sokan nem is gondolnák, hogy a bányászatnak köszönhetően milyen változatos mederalakulatokat rejt a mélység. A púpok, törések feltérképezése és pontos megetetése kulcsfontosságú a horgászat sikere szempontjából. De hogyan tudjuk megtalálni ezeket? A válasz egyszerű, markerúszó segítségével!
Amikor megérkeztünk az Alaszka Horgásztóra, pontosan ezekkel az elemekkel találtuk magunkat szemben. Nem horgásztunk még korábban a tavon, így egyértelmű volt, hogy mivel kezdjük a pecát. Markerezéssel! A marker egy nagy testtel és felhajtóerővel rendelkező, jól dobható és messziről is jól látható eszköz, melynek segítségével akár centiméteres pontossággal tudjuk meghatározni a víz mélységét. Mindössze egy viszonylag erős, ugyanakkor érzékeny spiccel rendelkező botra van szükségünk, amely lehet egy pontyozó, de akár egy heavy feederbot is.
Használata roppant egyszerű. Nincs más dolgunk, mint felfűzni a főzsinórra (dobóelőkére) egy ólmot, majd mögé kötni fixen az úszót. Fontos, hogy a nehezék tömege nagyobb legyen, mint az úszó felhajtóereje, hiszen ez lesz az, ami lehúzza a markert a fenékre.
Miután bedobtuk a szereléket, várjuk meg, míg az ólom az aljzatra ér, majd addig csévéljünk vissza damilt, amíg azt nem érezzük, hogy a nehezék megmozdul. Ekkor ért le az úszó az ólomhoz. Máris kezdhetjük a vízmélység meghatározását! A legegyszerűbb technika minderre az, ha már előzetesen megmértük, hogy hány centiméter a zsinórbehúzása orsónknak. Ennek tudatában, a visszaforgás gátlót átváltva, hajtókar-fordulatonként tudjuk meghatározni a vízoszlop magasságát. Ha még tisztább képet szeretnénk kapni az előttünk elterülő vízfelületről, akkor ezt a műveletet akár félméterenként is el tudjuk végezni. Így tudtunk találni 75 méterre egy olyan részt, ahol a víz 4 méterről feljött egészen 3,5 m-ig. Ezt a területet megfelelőnek véltük arra, hogy alaposan megetessük, majd meghorgásszuk.
Van a markernek még egy hatalmas előnye, hiszen remek támpontként szolgálhat az etetéshez is. Információink szerint a tóban rengeteg nagytestű ponty él, így nem fukarkodhattunk az etetéssel! Ahhoz azonban, hogy erre a viszonylag nagy távolságra kellő mennyiségű szemes csalogatóanyagot juttassunk be, mindenképpen szükségünk volt egy erős botra és egy nagyméretű orsóra, mellyel biztonságosan el tudtuk dobni etetőrakétáinkat. Minderre a legkézenfekvőbb megoldást a spod botok kínálják, míg a kiválasztott orsónak nagy dobátmérővel és masszív házzal kell rendelkeznie.
A köztudatban a rakétával történő etetés úgy él, mint a bojlis horgászok privilégiuma. Nem szabad azonban félni nekünk, feederbotos horgászoknak sem ettől az etetési technikától, hiszen léteznek már kisméretű etetőrakéták is, melyeket a heavy feederekkel is bátran lehet használni! De ha tényleg a mennyiség az elsődleges szempont, mint ezen a horgászaton is, akkor mindenképpen érdemes a spod botokhoz nyúlni.
Egyedi kialakításának köszönhetően az etetőrakéta nem süllyed el a vízben, hanem a csobbanást követően egy keveset alámerül, majd orr-részének felhajtóereje pillanatok alatt a felszínre hozza azt! Ilyenkor már nincs más dolgunk, csak kitekerni és dobni a következőt!
Nem szabad megfeledkeznünk egy nagyon fontos tényezőről! A megtöltött rakéta nagy tömege, spod botunk keménysége és a hatalmas lendítőerő elengedhetetlenné teszi a dobóelőke használatát. Ahhoz viszont, hogy a fonott dobóelőtét ne vágja el az ujjunkat, tönkretéve ezzel a horgásznapot, kötelező a dobókesztyű használata! Sokan csak legyintenek erre, de akiknek vágta már be csontig a fonott zsinór az ujját, azok tudják, hogy miért kell hangsúlyozni mindezt.
A nagytestű pontyok megfogásához idő kell, mind tudjuk. Viszont ha használunk etetőanyagot már az alapozás során is, nem csak később, a kosárban, akkor hamarabb felkelthetjük az áhított pikkelyesek figyelmét. Ennek bejuttatásához ez alkalommal parittyát használtunk. A parittyázás során kulcsfontosságú, hogy gombócaink tökéletesen egyformák legyenek, hiszen csak így lehet kellően pontos az etetés! A gombóckészítő segítségével azonban ez sem probléma!
Sokat és sokáig etettünk, de megérte! Már fél óra elteltével megtalálták a halak a terített asztalt, úgyhogy igazolva láttuk elképzelésünk helyességét. Több gyönyörű pontyot szákoltunk, közülük is kiemelkedett azonban, ahogyan lenni szokott, az első. Gyönyörű, 15 kilogramm feletti töves siklott elsőként a merítőnkbe – bizonyítván, hogy kellő felkészültséggel és megfelelő eszközökkel akár egyetlen nap alatt is sikeresek lehetünk egy vadregényes bányatavon!
Hasonlóan szép fogásokat kívánunk mindenkinek!
Forrás: Szabó Bence – Energofish Feeder Team
EnergoTeam
Fotók: Lukácsi Béla
