Akár tetszik, akár nem, a halradarok használatát, helyes használatát meg kell tanulnunk, ellenkező esetben nem fogjuk túl sok hasznát venni horgászataink során.
Mire is gondolok a fenti kijelentéssel? Minden eszköz, gép annyit ér, amennyire használni tudjuk, ugyanazt a készüléket alkalmazva az egyik horgász jelentősen eredményesebb lesz, míg a másik nem, és ez bizony a felhasználón múlik. Hibáztathatjuk az adott készüléket, vehetünk jóval drágábbat, de ha nem tanuljuk meg használni, akkor ez csak felesleges idő- és pénzpocsékolás.
A halradarok használatát képzeljük el úgy, mint ha egy fókuszálható zseblámpával az éppen a lakásba kiszökött tengerimalacot keresnénk. Hogyan is kezdjünk hozzá? Nyilván lehet jobbra, balra lámpázva reménykedni abban, hogy pont sikerül meglátnunk az elbújt állatot, azt is meg lehet tenni, hogy sétálunk a lakásban és néha be-bekapcsoljuk a lámpát. Mindkét esetben akkor lesz meg a kis kedvenc, ha szerencsénk van, és az a legnagyobb baj a szisztémával, hogy nem tudjuk, hol tartunk. Amennyiben biztosra akarunk menni, akkor előre átgondoljuk, hogy mit is fogunk tenni, célszerűen a lámpa fényét legszélesebb területre irányítva – azaz legkevésbé fókuszálva –, egy irányba világítva végigsétálunk a lakáson és megjegyezzük a lehetséges búvóhelyeket. Amikor végigértünk, szűkebb, de fényesebb fénynyalábot használva a felderített búvóhelyeket újra átnézzük. Utolsó lépésként pedig ugyanazokat a búvóhelyeket más szögből is megvilágítjuk, akár még keskenyebb és még fényesebb fénysugarat használva. Amint megtaláltuk és elzártuk az állatot, túl is vagyunk a dolgon. Vagy mégsem? Érdemes megjegyeznünk, hol vannak a búvóhelyek és azt is, hol találtuk meg a tengerimalacot, hátha holnap is kiszökik és újra meg kell keresnünk.
Ezt a kissé bugyutának tűnő példát azért tartottam fontosnak leírni, mert azt vettem észre, hogy sokan túlmisztifikálják a halradart, túlzottan sokat várnak el tőle, és ez az oka, hogy végül nem jól használják. A halradar nem csodaeszköz, csak megfelelően és átgondoltan használva lesz segítségünkre.
Nézzük akkor azokat az alapvető tudnivalókat, amelyek nagymértékben befolyásolják, mit is fogunk látni, vagy nem látni a képernyőn. A halradarunk hanghullámokat bocsát ki, másodpercenként többet is, és ezeket folyamatosan küldi lefelé. Amikor ez a küldött jel találkozik valamivel, akkor arról visszaverődik. E „visszhangok” egymás utáni szoftveresen átalakított megjelenítésével alakul ki egy értelmezhető kép a víz alatti világról. Ez eddig szép és jó, ám ezeket a jeleket a halradarunk egy bizonyos szögben sugározza, vagyis ami megjelenik a képernyőn, az nem feltétlenül a jeladó alatt helyezkedik el, hanem vízmélységtől függően akár több méterre is lehet előttünk vagy mellettünk. Ezért fordulhat könnyen az elő, ha mondjuk a Deeper közepes, 16 fokos sugarát használjuk, hogy a nagy örömmel felfedezett tereptárgy „eltűnik”, hiába megyünk vissza, másodszorra nem találjuk. 10 méteres mélységet alapul véve a keresett objektum egy 3 méter átmérőjű körön belül volt, de azt elsőre nem lehet megállapítani, hogy a csónakunktól balra vagy jobbra. Így ha közel ugyanazon az útvonalon megyünk is vissza, csak 1 métert tévedve, már könnyen előfordulhat, hogy épp nem kerül bele a radar hanghullámaival lefedett területbe. Nézzünk is egy ábrát, hogy mire is gondolok!
Az ábrán kerekítve tüntettem fel az egyes vízmélységek esetén a készülék által befogott terület átmérőjét, én ezt így könnyebben meg tudtam jegyezni. A precízebbeknek: a 7 fokos (675 kHz) látószög esetében 10 méteres víznél 1,2 m, a 16 fokos (270 kHz) középső sugárnál 2,8 m, míg a legnagyobb (47 fok, 100 kHz) látószögnél 8,7 m. Az 1, 2, 3 számmal jelölt halak kapcsán jól látszik, hogy a legkeskenyebb sugarat használva őket nem látnánk, míg a nagy és a középső sugár esetén igen, ám itt van is egy bökkenő, mégpedig az, hogy mivel kétdimenziós képet kapunk, azt nem fogjuk tudni ez alapján, hogy a radarfejtől jobbra, balra, előtte, vagy utána van a halunk. Egyenletes, az ábrán jobbról balra való haladást feltételezve és nem halról, hanem tereptárgyról beszélve annyiban könnyebb a helyzetünk, hogy az utánunk lehetőséget elhagyhatjuk, ám még így is ott tartunk, hogy 3 méteres sugarú körben tapogatózunk. A 4-es számú hal azért került a képre, hogy szót ejtsek egy másik fontos dologról, mégpedig arról, hogy a halak méretét a radar képén látott forma alapján mennyire nem egyszerű meghatározni. Minél közelebb van a radarfejhez az objektum, amelyről visszaverődés érkezik, az annál erősebb jelet generál, így ugyanazt a méretű halat vastagabb, markánsabb vonallal jeleníti meg, ha fizikailag közelebb van hozzánk. Azt vettem észre, hogy különösen igaz ez akkor, amikor halunk bőven vízközt tartózkodik, és nem a mederfenék közelében. Az ábrán a 4-es és az 1-es számmal jelölt halak mérete ténylegesen egyezik, ám radarunkon a 4-es erősebb jellel, nagyobbnak fog tűnni.
Árnyalja a képet az is, mennyi időt tölt a jeladó alatt, minél lassabban haladunk, a vizsgált hal annál erősebb jelként jelenik meg. Van azért pár támpont, amelyet figyelve pontosabban tudjuk értelmezni a kapott információkat, ám ezekhez újra hozok inkább képernyőmentéseket:
Mielőtt végleg elvenném mindenki kedvét a halradar használatától, nézzük a gyakorlatban, hogyan is fogjunk hozzá, vagyis inkább nézzük azt, én hogyan használom, hiszen hasonlít ez az autóvezetéshez, mindenki más stílusban vezet, de jó esetben, az alapszabályokat betartva ugyanúgy eljut egyik pontból a másikba.
Parti használat állóvízen
Nálam a radarozás és a konkrét horgászat mindig két külön dolog, vagyis amíg radarozom, addig nincs bent a másik 2 bot, hogy a képernyőre tudjak koncentrálni, illetve az is előfordul, hogy egy új, számomra ismeretlen víz esetén csak a vizet feltérképezni megyek ki. Nulladik lépés, hogy a helyi horgászrendet ellenőrizzük le, esetleg tiltják-e a radarhasználatot!
Első lépésként, ha tehetjük, mert üres a part, szemrevételezéssel válasszuk ki azokat a helyeket, amelyeket meg akarunk vizsgálni. Amikor ez megvan, helyezzük be a vízbe a lábunk előtt a jeladót, ez lesz a nulla pontunk, indítsuk el az applikációt, kapcsoljuk össze őket, majd hagyjunk időt, hogy a pozíciót pontosan megtalálja. Ez néha perceket is igénybe vehet. Első lépésként én a partra merőlegesen szoktam dobni, így jelennek meg legmarkánsabban a meder mélységbeli különbségei. Ezután dobom a következőket, most már legyezőszerűen és balról jobbra haladva. Igyekszem az orsót ugyanazzal a sebességgel tekerni, hiszen ha lassabb vagyok, akkor ugyanazon a ponton egy hosszabb egyenletes szakaszt fog rajzolni, míg ha gyorsabb, akkor rövidebbet.
A radar látószögét 5 m-es vízmélységig a széles sugárra állítom, az érzékenységet 50%-ra. Amikor látok valami érdemlegeset a képernyőn, akkor is tekerem tovább az orsót, de felnézve igyekszem valami tereptárgyhoz betájolni az objektumot. Ehhez a ponthoz nem térek vissza, csak akkor, ha az előttem álló területet a kívánt szélességben letapogattam. A Deeper leírásában 100 m-es hatótávolság szerepel, amelyet elképzelhető, hogy meg lehet dobni, ám én jellemzően 50 méteres dobásokig éreztem ezt biztonságosan kivitelezhetőnek. Következő lépés az érdekesebb pontok részletesebb ellenőrzése. Amikor másodszorra is sikerül befognunk az akadót vagy talajegyenetlenséget, akkor már megállhatunk, sőt a radar látószögét a közepes sugárra csökkentve pontosíthatjuk is a helyét. Nyilván, ha eltűnik, akkor a következő dobást jobbra vagy balra irányítva fogjuk megtalálni. Érdemes egy-egy vízterületen több horgászhelyet ugyanazon alkalommal megvizsgálni, így pontos képet kapunk arról, hogy mennyire változatos vagy épp egyenletes az adott horgásztó. Amennyiben sokat járunk oda és sokat is radarozunk, előbb-utóbb akár a teljes vízterület medertérképe meglesz, így nagy biztonsággal tudni fogjuk, hogy hol vannak mélyebb pontok, hol sűrűbb a vízi növényzet, hol iszaposabb az aljzat és ezek ismeretében évszak, vízhőmérséklet és az időjárás-változás függvényében már nagy biztonsággal tudunk olyan helyet választani, ahol érdemi esélyünk van a halfogásra.
Parti alkalmazás folyóvízen
Sok különbség nincs álló-, illetve folyóvízi használat során, inkább csak annyi, hogy folyóvízen könnyebb a dolgunk, hiszen a víz sodrását kihasználva, a jeladót bedobva, majd zsinórt engedve azt magunk előtt elúsztatva kevesebb dobással boldogulunk. Ami itt is lényeges, hogy az első dobást csak kicsit indítsuk sodrással szemben, hogy minél inkább közelítsen a merőlegeshez az első bevontatás. Sokkal változatosabb mederviszonyokkal fogunk itt találkozni, és ugyanolyan hasznos lesz mind a keresztirányú, mind az esetleges hosszanti törések megtalálása. Könnyen be tudjuk tájolni a Deeperrel a kövezések meder felőli lábát is, ami azért fontos számunkra, mert itt jellemzően elakadásmentesen tudunk már horgászni, de a kövek között megakadt elemózsiára kilátogató halak még megfoghatók. Ezt legegyszerűbben úgy szoktam belőni, hogy amikor már többször ráhúztam a kőre a szonárfejet, akkor fokozottabban figyelek, és amikor elérem a követ, kiakasztom a zsinórt. Ezt a távolságot a parton egy távolságmérővel gyorsan kimérem, és ha ezen alkalommal horgászom is, máris megvan, milyen távolságot kell a horgászatra szánt boton kiakasztani. Vagyis majdnem, mert ugye a szonár a víz tetején van, a csalink pedig az alján fog elhelyezkedni, így pluszban rá kell számolnunk kicsit, 5 m-es víznél, ha a parttól 20 méterre találtuk a követ, akkor ez durván 60 cm, 10 m-es víznél viszont már 235 cm. Gyakorlatban tovább árnyalja a képet, hogy folyóvízről lévén szó, nem merőlegesen, hanem kis szögben lefele dobok (Alsó-Tisza, gyenge sodrás esetén), így még többet szoktam ráhagyni, 20 méteres távolságot nézve 5-6 m-es vízmélységnél 1,5 métert, 7-8 m-es mélységnél 2 métert, 9-11 m mélységnél 3 métert. Ezek irányszámok, a konkrét horgászat során a kapások és elakadások során úgyis pontosítani fogjuk.
Érdemes a kapott radarkép alapján pár alapszabályt betartanunk, például meredek rézsűre ne horgásszunk, hiszen az etetésünk ott nem fog megállni. Ha mégis muszáj, akkor időszakosan nyúljunk egy méterrel az etetés mögé, illetve 2-3 méterrel alá is, hiszen a sodrás ebbe az irányba fogja teríteni etetőanyagunkat. Ezt kihasználva tudjuk egyébként az akadókat meghorgászni, mindig elé és folyásirányban felette kell horgásznunk, így van esély arra, hogy ki tudjuk csalni búvóhelyükről a halakat.
Nem esett róla még szó, de a Deeper arra is alkalmas, hogy horgászat közben „ránézzünk” az etetésünkre. Azért nem víz alatti kamera, de ha gyülekeznek a halak a kaján, akkor mozognak, felkeverik az iszapot, így ellenőrizhetjük azt, hogy történik-e valami, esetleg méterekkel arrébb csúszott az etetésünk, mint gondoljuk, vagy üres előttünk a víz és aznap más helyet kell választanunk. Amikor csónakból használom a készüléket, akkor is előfordul, hogy lecsavarom a tartóról a jeladót és horgászbotra akasztva lesodortatom. Nem túl jó a tájékozódó képességem, így bizony előfordult már, hogy jó pár méterrel mellé kötöttem az akadónak, és így tudtam pontosítani a horgonyzásomat.
Csónakos használat
Többet használom a Deepert csónakból, mint partról és azért is vásároltam meg, hogy az elavult klasszikus radaromat leváltsam. A praktikus tartókarnak köszönhetően – és mert otthon is vissza lehet nézni az előzményeket – a radarhasználati alapkoncepciómat is nagyban átalakította. Ennek ellenére azt vallom, hogy a halradart a vízterület megismerésére kell és lehet használni elsősorban, és ha radarozunk, akkor ne horgásszunk!
Vannak persze olyan módszerek, mint például az egyre divatosabb vertikális horgászat, amikor a radarnak elsődleges szerep jut és kiváló alkalom arra, hogy nagy területekről alapszintű információkat kapjunk.
Nagy kiterjedésű vizeket feltételezve és az én tiszai tapasztalataimat alapul véve a következőket javaslom. Érdemes elsőként kiválasztani az érdekesebbnek tűnő területeket akár szemrevételezéssel élőben, akár a Google térképen otthon. Mindkét esetben keressünk valami eltéveszthetetlen támpontot, egy folyamkilométer vagy egyéb hajózási táblát, befolyót, masszív partközeli akadót, bármit, amihez betájolhatjuk magunkat. Ne akarjunk egy alkalommal több négyzetkilométert megismerni, egy-egy jövőbeni horgászhelyet nézzünk ki magunknak és azt pontosítsuk. Célszerű sodrással szemben kis sebességgel, a parttal párhuzamosan haladva kezdeni a keresgélést. Alapbeállításként ugyanazt tudom javasolni, mint a parti alkalmazásnál: érzékenység 50%-on, 5 méteres vízmélységig széles sugár, felette közepes. Ne vesszünk el a részletekben, ami nem tűnik fel, nem üti ki a szemünket, amikor a képernyőt nézzük, azzal ne foglalkozzunk. Mivel vízmélység térképet is rajzol nekünk a készülék, valamint az útvonalat is pontosan látjuk, szépen, szisztematikusan haladva végig tudunk menni az adott szakaszon. Amikor találunk valamit, markáns törést, kiemelten kemény aljzatot, kis területű kövezést, akadót, akkor célszerű levennünk a gázt és ugyanazon a sávon visszacsorogni, hogy pontosítsuk a helyet. Parti támpontot is nézzünk ki, illetve útjelzőként az alkalmazásba is lementhetjük.
Következő lépésként ezeket az izgalmasabb pontokat kell jobban megvizsgálnunk, mégpedig az eddigi haladási irányunkra merőlegesen. Erre leginkább azért van szükség, hogy az adott pontot a mederszelvény többi jellemzőjéhez viszonyítva tudjuk értékelni. Én nemegyszer merőlegesen parttól-partig is végzek egy mérést, hogy kiderüljön számomra, az adott területen hol éri el a meder a legnagyobb mélységét, az egyik vagy a másik part mennyire lankásan vagy meredeken szakad a mederbe, esetleg valamelyik part masszívan iszaposabb-e. Az is kiderülhet egy merőleges méréssel, hogy például a medertörés, amelyet keresztirányúnak véltünk, mindössze abból adódik, hogy beljebb sodródtunk észrevétlenül és egyszerűen azért volt mélyebb víz alattunk, mert távolabb voltunk a parttól. Az akadó vagy egyéb mederjellemző kiterjedését is így tudjuk beméretezni. Inkább többször menjünk vissza egy területre, mint kevesebbszer, az a cél, hogy konkrét elképzelés alakuljon ki, hogy mi van alattunk, és azután azt viszont is lássuk a radarképen. Igen, ez sok idő, amit a horgászattól veszünk el, ám ha okosan és szisztematikusan „dolgozunk”, akkor akár éveken át használható információkat kapunk.
Végezetül egy-két gondolat, az első nem az enyém, de annyira igaz, hogy szeretném kiemelni. Ne higgy el mindent, amit a radar képernyőjén látsz! Ez a sokkal komolyabb képalkotó szoftverrel ellátott készülékekre is igaz, a mi esetünkben hatványozottan. Sokat kell radarozni ahhoz, hogy a kapott képet megfelelően értelmezzük és még akkor is fogunk tévedni.
A halradar használatával megnőnek fogási esélyeink, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy azok gondolják, akik sose próbálták. Nem csodafegyver, de megkönnyíti a halak tartózkodási helyének felderítését. Éljünk a lehetőséggel, de ne éljünk ezzel vissza!
Kép és szöveg: Kiss Gábor
Ábra: Kovács Zsu
