Ki ne ismerné ezt - a címben szereplő - eszközt, de biztos, hogy mégis mindannyian tudjuk használni? Megdöbbent, amikor hosszú perceken keresztül kínoznak egy halat, amely vérző kopoltyúval hamarosan jobb létre szenderül. Egy horgász számára a horogszabadítás mindig valamiféle örömteli tevékenység, hiszen kézben a hal, eredményes volt a szerelék és a csali felkínálása, de ha nincs szükségünk a pikkelyesre vagy méreten aluli, értelmetlenül ne ontsuk ki szerencsétlen pára életét. A gyakorlott horgászoknak ismétlés gyanánt, míg a kezdőknek hasznos elsajátítandó praktikaként javaslom ezt az írást.
Kézbe vesszük, ha egyáltalán nem felejtettük otthon. Ilyenkor szükségmegoldásként a horgászhelyen növő bokrok vagy fák ágaiból nyert rövid villás végű kis ágacska is megteszi. Természetesen ennél sokkal kényelmesebb és profibb megoldások is léteznek. Ezeket a lehetőségeket venném sorra, elsősorban az ifjú horgászok ismereteinek bővítése céljából.
A horogszabadítók anyagát tekintve kétfélék lehetnek, műanyag vagy fém. A műanyagok általában a békés halak horgászatánál, míg a fémek a rablóhalazók kelléktárának darabjai.
A horogszabadítók között elsősorban a minőség és a használhatóság lett a két kulcsszó. A kereskedelmi forgalomban számtalan alakú, fejkiképzésű és - természetesen ezzel összhangban - árfekvésű darabot találunk. Az eszköz első ránézésre egy ceruzához hasonlít. A legfontosabb része a fej és ha igazán minőségi a darab akkor a bogozótű. Az élversenyzők és az igényesebb horgászok nem vásárolnak egy köteg 50 forintos "gagyi" szabadítót, helyette inkább két-három minden igényt kielégítő olasz gyártmányú Stonfo szabadítóval szerelkeznek fel. Azért több darabbal, mert a különböző anyagvastagságú és méretű horgokhoz kisebb vagy nagyobb fejű szabadító szükséges. Ez a cég a kiváló minőségű aprócikkek gyártására specializálódott, a palettájukon biztos talál mindenki az igényinek megfelelőt.
Most egy kétfejű Stonfo gyártmányú szabadítót mutatnék be. Az 1-es számmal a nagyobb fejet, 2-el a kisebbet, 3-as a bogozótű és 4-es a csiptető vagy felfűzőt jelöltem. Most képek segítségével szeretném bemutatni a horogszabadítás folyamatát.
A békés halak horgászatához használt szabadító másik funkciója a csomók kibogozása. Ha csomó kerül a horgászzsinórra vagy az előkére, különösen finomszerelékes horgászat során, mikor damilunk vastagsága gyakran 0,10 vagy ez alatti, akkor ez a csomó nagymértékben veszélyezteti a biztonságos halfogást. Azon a ponton ugyanis a damilunk sokkal gyengébb lesz, kevesebb terhet bír el. Ekkor vesszük hasznát a szabadító egyik végébe épített bogozótűnek.
Használata rendkívül egyszerű, a csomó közepébe nyomjuk a tűt, a csomót felfelé toljuk és ha kellő méretűre tágítottuk a csomó belsejét, hogy az ólmok is átférnek rajta, akkor húzzuk vissza a tűt és bontsuk ki a csomót.
A horogszabadító fotójának bemutatásakor még egy nem is annyira elhanyagolható részét is megneveztem ennek az eszköznek, a csíptetőt vagy felfűző karikát. Keszegezés közben gyakran előfordul a mélyrenyelés, így a szabadító is jó ha kéznél van. Beszúrhatjuk a sapkánk pereme alá, vagy a csíptetővel a zsebünkbe erősítjük. A harmadik szintén hasznos megoldás, ha egy régi spiccgumi darabot fűzünk át a kis karikán és a nyakunkba akasztjuk. A gumi azért előnyösebb, mint a nem rugalmas anyagok, mert nyúlik, így nem kell zavaróan hosszú spárgán lógni a nyakba akasztott szabadítónak, kevésbé akadályozza a horgászatot.
A bevezetőben szót ejtettem a fém anyagú szabadítókról is, ezeket inkább fogónak mintsem horogszabadítónak lehet nevezni. Ez lehet egy hosszú szárú csipesz vagy az ábrán bemutatott fogó, amelynek nyelében számos praktikus eszközt is találunk. pl.: kés, fenőkő, csavarhúzó, drótvágó stb. Ezek a fém fogók biztonságosan tartják a hármashorgot, nehogy a szabadítás közben megugró hal a kezünkbe fordítsa. A fém fogók használata sokkal egyszerűbb mint a műanyagoké, csak meg kell fogni a horog szárát és csavaró mozdulattal kiszabadítani a horgot.
Eredményes halfogást és minél több és nagyobb halból való szabadítást kívánok!
