Ha úszóval és gyűrűsbottal szeretnénk egy halastavon horgászni - szemben a rakós bottal -, akkor az esetek 95 százalékában wagglerúszót szoktunk használni. Ezt a nevet használjuk azoknak az úszóknak a megnevezésére, amelyeket csak az alsó végükön rögzítünk a damilunkhoz, nem úgy, mint a rakós botos úszókat, amelyeket legalább két ponton, felül és alul is.
A rakós bot nagyszerű eszköz akkor, ha a legtöbb vagy az összes hal, legalábbis a nagyobbak, rakós botunk hatósugara körül úszkál. Ez általában akkor következik be, ha a nap az égen a legmagasabb pontján áll, dél körül. Annak ellenére, hogy a halastavak vize általában elszíneződött, a halak megláthatnak bennünket és a víz fölé nyúló rakós botunk árnyékát, amiről tudják, hogy ez veszélyt jelenthet számukra. Minden ilyen horgászvízre látogató horgász jó, ha botzsákjába tesz legalább egy úszós horgászatra alkalmas gyűrűsbotot, és megtanul néhány olyan technikát, amelyekkel eredményes lehet.
A legtöbb wagglernek egy karika található az alsó végén, amin átfűzhetjük a damilt. Az úszónkkal beállíthatjuk a kívánt mélységet úgy, hogy a felfűző karika mindkét oldalára egy-egy sörétólmot csíptetünk vagy gumiból készült úszóütközőket használunk. Utóbbi esetben ne feledjük legelőször az egyik gumiütközőt felfűzni a damilra!
A waggler damilhoz csatlakoztatása
Használhatunk rögzítő sörétólmokat vagy gumiütközőket, és alkalmazhatunk adaptereket is, amelyeknek az az előnye, hogy könnyen válthatunk az úszók mérete, stílusa között anélkül, hogy meg kellene bontanunk a szerelékünket. Ez nagy segítség akkor, ha a szél ereje hirtelen növekszik vagy csökken, és úgy találjuk, hogy egy nagyobb vagy kisebb teherbírású úszóra van szükségünk ahhoz, hogy a szerelékünket a kívánt helyre juttassuk, illetve hogy a lehető legérzékenyebb jelzőt használhassuk.
Ötlet a színekhez
Mint bármely más úszók, a wagglerek is különböző színű antennákkal készülnek. A legközönségesebbek a narancs, a piros, a sárga és a fekete. Ezek használatát az indokolja, hogy egy bizonyos szín jobban látszik adott háttérben, mint egy másik.
A piros és a narancs univerzális színek, viszont ha nyílt vízen horgászunk és a víz felületén visszatükröződik a szürke ég - és még egy kis fodrozódás is nehezíti a láthatóságot -, akkor a legtöbb horgász a fekete antennacsúcsos úszókat részesíti előnyben. Sötét színű vízben, ha fák árnyéka alatt horgászunk, a sárga a legjobban látható szín.
Mindig tartsunk magunknál fekete színű alkoholos filcet, fehér hibajavító folyadékot, és - ha sikerül beszerezni - egy-két más színű filc is jól jöhet. Ha nincs nálunk megfelelő méretű és az adott szituációnak megfelelő antennaszínű úszó, akkor egy kis helyszíni barkácsolással gyorsan megoldható a probléma.
A wagglerúszók típusai
A waggler kifejezés egy gyűjtőnév, minden olyan úszót értünk alatta, amelyiknek a rögzítése az alján található. Ideje most részletesebben megvizsgálni, hogy milyen különböző alakok, színek és méretek léteznek.
Ezek a különféle úszók sok alcsoportba sorolhatók, amelyeket részletesen tárgyaljuk a továbbiakban. Egyes típusok jobban használhatóak halastavakon, mint a többiek. Valójában nagyon kevés wagglert terveztek kifejezetten ponttyal telepített állóvizek horgászatához.
A következőkben részletesen megismerjük majd, hogy hogyan használhatjuk wagglerúszónkat fenéken való csali-felkínáláshoz, félvízen vagy éppen sekély vízben történő horgászathoz. Mint minden horgászmódszer esetén, a wagglerezésnél is érdemes megfogadni, hogy „mindent a lehető legegyszerűbben”, csak néhányféle típust használjunk abból, amely a piacon kapható.
Ha belépünk egy horgászboltba és végignézzük az óriási úszóválasztékot, ki fogjuk tudni választani a saját horgászvizünkön legjobban használható úszót, ha szem előtt tartjuk a következő irányelveket.
A legfontosabb úszóanyagok a pávatoll, átlátszó műanyag (vagy ahogyan jobban ismert: kristály), balsafa és a szarkanda nád, amelyekből testnélküli wagglerek készíthetők.
Pálca wagglerek
Ezek a wagglerek nagyon sokféle módon felhasználhatóak és hihetetlenül népszerűek. Mint ahogy a nevük is mutatja, átmérőjük teljes hosszukban azonos, és hosszuk a hat inch-től (15 cm) az egy láb (30 cm) hosszúságig terjed.
Ez az úszó nagyon jó választás akkor, ha a halak bátran kapnak, vagy ha a mélységnél nagyobb eresztékkel kell horgásznunk. A csúcs jelentős felhajtóereje lehetővé teszi a meglehetősen nagyméretű csalik felkínálását, annak a kockázata nélkül, hogy a csalink folyton elakadna a fenék egyenetlenségein, és hogy az úszónk látszatkapásokat jelezne.
A pálca wagglerek használatakor több sörétólmot helyezhetünk el a damilunkon, mint a sokkal finomabb horgászmódszerekhez használt speciális modellek esetében tehetnénk. Ezt a tulajdonságukat felhasználva kisebb csalikat is gyorsan a fenékre tudunk juttatni, amikor a víz felső rétegében apróhalak cirkálnak.
Szeles időben is bizalmat szavazhatunk ennek a modellnek, amikor csak nagy szenvedés árán láthatnánk a vékonyabb úszóantennánkon a kapást.
A klasszikus pálcaforma önsúlyos kivitelben is kapható. A teljes teherbírásuk egy része az antennatőben lévő kis fémpálca formájában található, vagy a tüskére felhúzhatunk plusz súlyokat. Az önsúlyos modellek bedobáskor mélyebbre hatolnak a vízbe, ezért kerüljük a használatukat, ha a horgászat folyamán felszíni horgászatot szeretnénk folytatni.
Sekélyvízi wagglerek
A rövid wagglereket sekélyvízi horgászatra tervezték, ezek forma szerint lehetnek pálca, insert vagy testes változatok, emellett önsúlyosak vagy súlyozatlanok. Gyakran teljesen átlátszó műanyagból készülnek azért, hogy a víz felső rétegében észrevétlenül horgászhassunk velük. Gyakran nem található rajtuk felfűző karika és egyedi módon csatlakoztathatjuk a damilhoz, amely kiküszöböli a rögzítő sörétek használatát.
Horgászhatunk velük sekély vízben vagy mélyebb horgászvizek felsőbb rétegében. Válasszunk vastag felsőrésszel rendelkező modellt, ha nagyméretű csalival szeretnénk horgászni, és karcsúbbat, ha a halak finnyásan kapnak, vagy ha kistestű halakra - például vörösszárnyúra - horgászunk.
A sekélyvízi wagglerek tradicionális anyagokból is készülhetnek, mint amilyen a balsafa vagy pávatoll. Ezek közül a balsa a sokoldalúbb, mert szélesebb aljú modellek is készíthetőek belőle, amelyeknek vízbe érkezéskor jelentkező nagyobb ellenállása csökkenti azt a mélységet, amennyire bemerülnek a vízbe. A balsa testbe jobban beépíthetőek az önsúlyok is.
Ezeket az úszókat gyakran Stumpy-nak (köpcös) nevezik. A balsából készült úszóknak nagyobb a terhelhetőségük, ezért nagyobb távolságra dobhatóak, mint az azonos méretű műanyagból készültek. A balsaúszók jobban ellenállnak a durvább bánásmódnak, mint a sérülékeny pávatoll wagglerek, amikor vaskos pontyok görgetik az úszót vagy többször hozzáütődnek, mielőtt merítőbe kerülnének, és mielőtt a horgot kiszabadítanánk.
Insert wagglerek
Anyagfelhasználás tekintetében megegyeznek a pálca wagglerekkel, azzal a különbséggel, hogy egy kisebb átmérőjű antenna illeszthető be az úszó felső végébe.
Ez a finomabb rész kisebb ellenállást jelent a kapó hal számára, ezért használatuk téli, vagy kis távolságra történő horgászat során is előnyös lehet. Egyetlen hátrányuk, hogy a hullámzó vízfelülettel nehezen birkóznak meg, gyakran látszatkapást jelezve, mert igen csekély felhajtóerejük.
Az utóbbi években egy kevésbé jellegzetes típusú insert wagglert kezdtek el gyártani. A nád használata helyett vékony pávatoll insertet használnak. Ez a típus sokkal jobban ellenáll a hullámzó vízfelületnek, mint a hagyományos modellek, de a nagyobb hullámokkal nem képesek megbirkózni. Ha ilyen körülmények között horgászunk, váltsunk egy pálca wagglerre.
Ha helyesen súlyoztuk be az úszónkat, akkor csak egy centiméternyi antennavég látszik ki a vízből. Így az óvatos kapások is jól észlelhetőek, és a gyors kapások jelzésére is alkalmas, különösen akkor, ha a süllyedő csalit a vízközt úszkáló halak felveszik, amelyek a jól ismert „emelős” vagy „kitartós” jellegű kapást produkálják. Utóbbi esetben azt fogjuk látni, hogy az insertből nagyobb rész emelkedik ki a felszín fölé, pedig a jelzőólomnak már be kellett volna süllyeszteni a megfelelő mértékig az úszót. Egy hal elkapta a csalit, itt az ideje bevágni!
Testes wagglerek
Ennek a típusnak az a jellemzője, hogy egy gömbölyded, nyújtott alakú, áramvonalas testtel rendelkezik. A testnek az a feladata, hogy szeles időben stabilizálja az úszót. Emellett növeli az úszó teherbírását, tehát távolabbi dobásokat érhetünk el vele. Amíg a pálca wagglerek természetellenesen viselkednek szeles körülmények között, a test egyfajta horgonyként szolgál, és segít leküzdeni a felszín alatti áramlásokat.
Valójában a testes wagglereket ritkán használjuk halastavakon, inkább csúszóra szerelve alkalmazzuk, amit Slider technikának nevezünk. Ahogyan a neve is mutatja, az úszó csúszik a damilon, amelynek akkor van jelentősége, ha a mélység nagyobb, mint a horgászbotunk hossza. Gyakran állunk szemben ilyen helyzetekkel bányatavakon és mezőgazdasági célra kialakított víztározókon.
A kötés teljes folyamata itt itt , található.
A damilon elhelyezett sörétólmok dobáskor az úszó alsó ütközőjeként szolgálnak, az úszónk pedig szabadon csúszhat a damilon felfelé, amíg el nem éri a felső ütközőt, amelyet a főzsinóron a víz mélységének megfelelő távolságba állítottunk.
Távdobó wagglerek
Ezeket általánosan úgy jellemezhetjük, hogy olyan testes wagglerek, amelyekbe önsúlyt építettek. Nagy távolságra dobhatók, elsősorban nagyobb méretű tavakon használatosak. A távdobó wagglert gyakran Missile vagy Scud néven is emlegetik. A legtöbb modell a végtüskére csavarható réz vagy nikkel lamellákkal szerelt.
A tüskére helyezett teljes lamellasor általában tökéletesen besúlyozza az úszót, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell plusz sörét vagy csak minimális mennyiségű szükséges a pontos súlyozáshoz. Természetesen leszedhetünk a tüskéről lamellákat azért, hogy a zsinórra csíptethessünk fel ólmokat.
A távdobó wagglerek legnagyobb darabjait Splasher-nek (csobbanó) nevezik, a hangja miatt, amit vízre éréskor a csobbanás okoz. Extrém távolságokra dobhatók a beépített, maximum 20 gramm önsúlynak köszönhetően. Egy másik típus az ún. etető waggler, amelyik egy nagyon vastag és viszonylag rövid balsa úszó, aminek az aljára egy etetőkosarat erősítettek, hogy etetőanyagot juttassunk be a segítségével. A következőkben ezt a két típust tekintjük át.
Splasher és az etető waggler
Mindkét módszer nagyméretű, nehéz úszókat kíván, amelyek vízre érkezésüket jól hallhatóan hírt adnak magukról, vagy lehet arról, hogy egy felcsalizott horog ott libeg az úszó alatt. Ez olyan, mint az ebédidőt jelző gong. A vadon élő társaikkal ellentétben a halastavi pontyok a zajt gyakran a táplálékkal azonosítják.
Mindkét módszer nyáron működik a legjobban, de ne feledkezzünk meg róla az év más szakában sem. Először is ellenőrizzük, hogy a módszer nem tiltott-e az adott vízterületen - mert néhány helyen tiltott - részben azért mert hihetetlenül sikeres, másrészről pedig kisméretű horgászvizeken nem alkalmazható.
A Splasher-ök önsúllyal ellátott wagglerek, vaskos felsőrésszel, amelyik nagy távolságból is jól látható, és segíti kapáskor az önakasztást. Etetőanyag vagy ragasztott csonti - olyan összeragasztott csonti gombóc, amelyik könnyen bejuttatható etetőcsúzli segítségével és vízre éréskor azonnal bomlik - állandó belövésére van szükség az úszó köré, hogy újra bejelentsük a halaknak, hogy elérkezett a lakoma ideje.
Az etető wagglerek általános jellemzője, hogy az alsó részükhöz egy etetőkosarat szereltek, amely használata szükségtelenné teszi a csalogatóanyag csúzlival történő bejuttatását. A módszert először az 1990-es évek végén a Daventry közelében elterülő Dayton víztározón alkalmazták Northamptonshire-ben, olyan horgászok voltak a módszer úttörői, mint Steve Gregory, Geoff Ringer és fiai, Steve és Phil. A nagy távolságra, nagyobb testű halakra - 6 libránál (2,4 kg) nehezebb egyedekre történő horgászathoz könnyű pontyozó botokat alkalmaztak az erősebb waggleres botok helyett.
A cikk fordítása a FOX International Group Limited tulajdona, és „Design and Patent Acts” 1988 törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A cikk bármely részének felhasználása a FOX International előzetes írásos engedélye nélkül szigorúan tilos.
© FOX International Ltd. Minden jog fenntartva
Fordítás: Balogh Róbert
Rajz: Péter Csaba
A Fox: Commercial Fisheries nyomán
