Bevezetés az úszók világába 2. - Rakós botos úszók

Bevezetés az úszók világába 2. - Rakós botos úszók

Talán még jobban összekavarodnak az ember gondolatai, ha nem gyűrűs-, hanem rakós botra kell egy megfelelő úszót választani. Remélem, hogy e cikk elolvasása után sikerül leegyszerűsíteni a választást a továbbiakban.

Először is a legfőbb különbség az előző részben tárgyalt wagglerekhez képest az, hogy a rakós botra való úszó nem csak az alján van a damilhoz csatlakoztatva, hanem felül is. A botunk spiccét szinte az úszó felett tartjuk, tehát sokkal közvetlenebb a zsinór kontroll. A kapásra történő reagálás is gyorsabb. Ez azt is jelenti, hogy a rakós botos úszók sokkal kisebbek és finomabbak, mint a wagglerek.

A legtöbb rakós botos úszót a test felső részén elhelyezett oldalkarikával szerelik, amelyen át lehet vezetni a damilt. Aztán két-három darab szilikon gyűrűn fűzzük át a damilt, hogy ezekkel a zsinórt az úszószárhoz rögzítsük annak érdekében, hogy az úszó a kívánt mélységben fixen álljon. Először vizsgáljuk meg a különböző típusú rakós botos úszókat, és aztán tekintsük át használatukat!

A víz mélysége - vagy még pontosabban az általunk meghorgászandó mélység - az első dolog, amit figyelembe kell vennünk. A legtöbb halastó átlagos mélysége nem több mint öt vagy hat láb (150-180 cm), és a leggyakrabban horgászott helyek mélysége - mint pl. a partközeli medertörések vagy a túlparti növényzet széle - gyakran csak három láb (90 cm) mélységű, vagy ennél is sekélyebb. Meleg időben gyakran a víz felső rétegében horgászunk - kettő és három láb mélységben - figyelmen kívül hagyva a víz valós mélységét.

Egyéb tényezőkre is figyelmet kell fordítanunk, mint például a szél erőssége, a felkínálandó csali típusa és mérete. Általános gyakorlati szabály az, hogy minél erősebb a szél, annál nagyobb úszót kell használni és nagyobb zsinórrészt hagyni az úszó és a spicc között (utóbbi az ún. zászló). Miért? Azért, mert a többlet súly segít stabilizálni a szereléket, és a hosszabb damil csökkenti az úszó beállt pozíciójából történő elmozdulásának veszélyét, amelyet a szélben lengő spicc okoz.

Az úszótest alakja

A legtöbb állóvízi úszónak lefelé szélesedő teste van. Bár, a szélesedés mértéke különböző, az úszóforma a határozott körte alaktól egészen a teljesen elnyújtott keskeny alakig terjedhet.

Mindegyik formának az a célja, hogy stabilan tartsa szerelékünket a felszíni áramlásban. Ha állóvízen horgászunk és az alapszerelékünket megfelelően összeválogattuk, az áramlás és a szél a két legáltalánosabb nem szerelékjellegű probléma, amivel meg kell küzdenünk annak érdekében, hogy csalinkat a lehető legtermészetesebb módon kínálhassuk fel.

Néhány általános példa a lefelé szélesedő formára, nevezetesen: ovális vagy rögbilabda alak
Az ovális úszótestek (a) nagyon érzékenyek és gyors bevágást tesznek lehetővé, gyorsan elhagyják a vizet. A teljesen gömb alakú úszókat (b) nagyon ritkán használjuk állóvízi horgászathoz
A felfelé szélesedő testű úszókat folyóvízi visszatartásos módszerhez tervezték, állóvízen használatuknak csekély jelentősége van. Az egyetlen kivétel a dibber, ami egy rövid, tömzsi testű balsa úszó, sekélyvízben nagyméretű csalik felkínálásához használható. Nincs antennája csak egy félgömb alakú teteje, és a test fokozatosan vékonyodik a rövid szár irányába

Az antenna vastagsága

Különböző átmérőjű úszóantennák a különféle csalikhoz és felkínáláshoz

A másik nagyon fontos gyakorlati szabály, hogy minél nagyobb a csali (vagy erősebb a szél), annál vastagabb antennájú úszót kell választani.

A félgömbben végződő vagy vastag antennájú úszóknak nagyobb a felhajtóereje, mint a véknyabb antennával rendelkezőknek, ami annyit jelent, hogy a szél nehezebben nyomja őket víz alá, és nagyobb csalikkal is használhatók.

Az logikus, hogy a vékonyabb antenna érzékenyebb, kisebb ellenállást jelent a kapó hal számára. Amint az idő hidegebbre fordul, célszerű véknyabb antennájú úszók után nézni - legalábbis amennyire a szél erőssége megengedi.

Az antenna anyaga

A dibberek és más sekélyvízi balsa úszóknak elvékonyodó nyakuk és lefelé szélesedő testük van, emellett vastag balsa antennájuk és nincsen száruk. A legvastagabb úszóantennák műanyagból készülnek, ezt az anyagot széles körben használják, mert jól látható: narancs, piros, sárga és fekete színekben is készül. Az antenna készülhet még nádhasítékból, amely sokkal kevésbé látható, ezért ha a rakós botunkkal teljes hosszban horgászunk, használata nem javasolt. Az üvegszál erős, de hajlékony anyag, bár elég nehéz, ezért csak vékony antennák készítéséhez használják.

A szár anyaga/hossza

Az úszó antennájának a hosszát és vastagságát mindig az adott szituáció határozza meg

A hosszabb szárú úszók sokkal stabilabbak; a tó vízének felszíni rétege általában gyorsabban áramlik, mint az alsóbb, bár gyakran ennek az ellentéte igaz. A sekélyvízi úszók szára szükségszerűen rövidebb, mint a fenékhorgászathoz tervezetteké, hiszen az előbbi esetben a csalit csak néhány inch-csel [1 inch = 2,54 cm","a","k"] kínáljuk fel az úszónk alatt, amit egy hosszúszárú úszó meghiúsítana.

A szár különböző anyagokból készülhet, a legnehezebb a drót, aztán az üvegszál, a karbon és a nád. Csak az üvegszál eléggé hajlékony ahhoz, hogy ellenálljon a tavi pontyozás kihívásának, a többi anyag kissé merev, ezért hajlamosak az elhajlásra és a törésre.

Az úszók teherbírása

Három különböző méretrendszert használnak a rakós botos úszók teherbírásának a jelölésére. A modern rakós botos horgászat az európai kontinensen (= Európa Nagy-Britannia nélkül) fejlődött ki, ahol a metrikus rendszert már jóval előbb alkalmazták, mint Nagy-Britanniában. A rendszer alapja a gramm és annak tört részei.

7 8 9 10 11
súly (g) 0,010 0,017 0,025 0,035 0,046
2x 0,020 0,034 0,050 0,070 0,092
3x 0,030 0,051 0,075 0,105 0,138
4x 0,040 0,068 0,100 0,140 0,184
5x 0,050 0,085 0,125 0,175 0,230
6x 0,060 0,102 0,150 0,210 0,276
12 14 16 18 20
súly (g) 0,064 0,100 0,125 0,170 0,302
2x 0,128 0,200 0,250 0,340 0,604
3x 0,192 0,300 0,375 0,510 0,906
4x 0,256 0,400 0,500 0,680 1,208
5x 0,320 0,500 0,625 0,850 1,510
6x 0,384 0,600 0,750 1,020 1,812

A kontinensen használt másik rendszer a styl ólmok súlyán alapul. A stylek apró, hengeres alakú súlyok, amelyeket ritkán használnak Nagy-Britanniában, bár az 1 gramm alatti rakós botos úszók méretezésének gyakran alapjául szolgál. Pl. az az úszó, amelyiken 4x12 vagy 4x14 jelölést találunk, az 4 darab 12-es vagy 14-es styl ólom súlyának megfelelő terhelést bír el.

metrikus styl sörét
0,1 4x9 3 No. 10
0,2 3x10 4 No. 9
0,3 5x12 6 No. 9
0,4 4x14 6 No. 8
0,5 4x16 4 No. 6
0,75 4x18 3 No. 4
1 6x18 4 No. 4

Végül a jól ismert és széles körben használt brit számozási rendszer, amelynek alapja a sörétólmok súlya. Minél nagyobb a szám, annál kisebb a sörét, amely teljesen ellentétes a styl rendszerrel. Egy No. 10. sörét kisebb, mint egy No. 8-as, ugyanez styl ólmok esetében pontosan fordítva lenne. A legtöbb Fox rakós botos úszón megtalálható a metrikus és a brit rendszer szerinti jelölés is. Annak érdekében, hogy tovább egyszerűsítsük a helyzetet, az állóvizeken leggyakrabban használt rakós botos úszók méreteit mindhárom rendszerben megadjuk.

(A sörétólmok összehasonlító táblázata itt , található.)

A cikk fordítása a FOX International Group Limited tulajdona, és „Design and Patent Acts” 1988 törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A cikk bármely részének felhasználása a FOX International előzetes írásos engedélye nélkül szigorúan tilos.

© FOX International Ltd. Minden jog fenntartva

Fordítás: Balogh Róbert

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.