A minap Pozsonyból hazajövet egészen véletlenül leltem meg ezt a tavat. Egy régi ismerősömet fuvaroztam haza Nagyszarvára, s közben elmesélte, hogy mekkora halakat fogott a faluban. Persze nekem sem kellett több, azonnal rábeszéltem, hogy mutassa meg horgászhelyét. Így is történt. Eddig nem lehetett hallani róla sem a szaksajtóban, de még csak reklámtábla sem jelzi, hogy nem messze a Komárom-Pozsony főútvonaltól, egy egész helyes kis tavacska rejtőzik. A szemrevételezés után, azonnal meg is beszéltem a tulajdonossal egy próbahorgászatot a következő hét szerdájára.
Eljött végre a horgászat ideje. Az igazat megvallva elég későn érkeztem a tó partjára. Már délután négy óra is elmúlt. Sietnem kellett az előkészületekkel, ha még horgászni is akartam. Első dolgom az etetőanyag bekeverése volt. Vidra speciál várt a bevetésre, abból is két kiló EXTRA, és három kiló PÖRKÖLT. Amíg az extrapörkölt kicsit összeérik, addig van idő felszerelkezni. A tó jellegéből adódóan három módszert akartam kipróbálni, két etetési helyen. Az első helyen rakóssal tizenkét méteren, a másik helyen a parttól kb. harmincöt-negyven méterre pedig a feeder és a match készülődött a bevetésre. Minden összeállt. Nem maradt más hátra, mint az etetőanyag átrostálása, és fűszerezése. Ehhez szükség volt egy csipetnyi csontira és három csipetnyi konzervkukoricára. Ez is elkészült. Kezdődhetett az etetés és a horgászat. Épp ideje! Hiszen már fél öt is elmúlt.
| 
|
Rögtön az elején elkészítettem mind a két etetési helyet. Először a feedereset, majd a rakósét. Az utóbbival kezdtem a horgászatot. Eleinte csak a sneci jött. Az viszont annyi, hogy egy versenyhorgász is megirigyelhette volna. Alig ért le a csali, s már húzhattam is ki a halat. Fél óra elteltével megjelentek a bodrik és dévérek is, olyan 20-30 dekásak. Itt-ott befutott egy-egy tenyeres kárász is. Jöhetett a ráetetés. Míg érett egy keveset a hely, addig próbálkoztam a benti etetésen. Feederrel kezdtem. Azonnal az első bedobás után egy szép kapásom volt. Sajnos elpuskáztam. Nem baj! Gondoltam. A következő meglesz. Így is történt. Igaz vagy tíz percet kellett várnom a következő kapásra. Finom, apró kis mozdítás volt a kapást. Az eredmény olyan jó húszcentis pirosszárnyú keszeg. Így folytattam tovább. Tíz perc szünet, majd egy-egy hal felváltva. Hol “piroska”, hol karikakeszeg, esetleg dévérkeszeg. Nem és nem bírtam nagyobb halat fogni. Ami igaz, nem is csoda, hiszen nagyobbnál nagyobb fürdőzéseket rendeztek a potykák a felszínen. Nagyon meleg a víz. No nem baj. Majd csak valamit kitalálok rájuk! Pár gombócot rálőttem az etetési helyre, majd pihentettem.
| 
|
Újból a rakósé lett a főszerep. A különbség csak annyi lett, hogy a csontik mellé a horogra tűztem egy szem kukoricát. Meg is lett a hatása mindjárt az első dobásnál. Ahogy a fenékre ért a csali, az úszóm máris egy hirtelen mozdulattal elveszett. Megemeltem, és már jött is szépen a félkilós ezüstkárász. Nem rossz. Másodszorra, egy harmincdekás dévérkeszeg kopogtatott. Lőttem a csontit rendesen a bot vége alá a vízbe. A víz pedig vallott. Az apraja már egyáltalán nem jelentkezett. Főleg a kárászok jöttek, de szép számmal fogtam más halat is. Csak pontyot nem. Bántani nem bántott nagyon, hiszen a kárászok a méretükkel kárpótoltak. Négy darab feles, kettő kilós, és egy másfeles. Ekkorát még sosem fogtam. Sőt! Nem is láttam. Egy óra leforgása alatt majdnem hat kiló hal. Nem rossz teljesítmény.
Piszkálta a csőrömet mégis rendesen, hogy sehol egy ponty. Mégsem mehetek haza úgy, hogy egyet sem fogtam! Elő a matchbotot. Az úszót úgy állítottam be, hogy a horog a fenék közelében legyen. Már repült is a szerelék. Vártam várakoztam. Néhány eltévedt keszegecskén kívül semmi. Rövidítettem a szereléken. Az eredmény ugyanaz. Talán még annyi sem. Röpke fél óra lefolyása alatt eljutottam oda, hogy az ereszték hossza alig haladta meg az egy métert. Ekkor, egyszer csak sutty! Az úszó sehol. Berántok, fárasztok és mit látnak szemeim? PONTY! Nem nagy, de ponty. Lehetett vagy jó nyolcvan dekás. Míg a csalizással voltam elfoglalva, a vizet kémleltem. Merre járnak a halak, merre vannak a fürdőzések. Már vissza akartam dobni a szereléket, mikor a mellettem ülő horgász megkért, hogy segítsek neki. Ekkor vettem észre, hogy nagy munkában van. Ő is pontyot akasztott. Méretben még rám is vert, ugyanis mint kiderült, kerek kettes. Nem bosszankodtam egy kicsit sem. Horgásztunk még vagy fél órat, közben beszélgettünk. Halfogások, élmények és ami ilyenkor két horgász közt szóba jöhet. Épp azon gondolkodtam, hogy lassan csomagolni kéne, mikor megint kapásom volt. Az első az előzőleg kiemelt ponty óta. Mint jó vacsora után a desszert, olyan jól esett, mikor itt a horgászat végén a merítőbe tereltem a második pontyomat, ami az előző ikertestvére lehetett. Így zárult tehát le a horgászat.
| 
|
Említést kell tennem magáról a tóról is. Magántóként három éve működik. Nagyságát tekintve alig veri a fél hektárt. Aljzata kavicsos. Az egyik fele két méter, a másik, frissen kimélyített, eléri a négy méter mélységet. Négy oldalából kettő fásított. Ami a halasítást illeti, évente háromszor telepítik. Ilyenkor általában huszonöt-harminc mázsa hal kerül a vízbe. Ez vegyesen ponty, dévérkeszeg és kárász. A telepítésre szánt potykák átlagmérete 1-3 kg. Emellett még itt a régi állomány, amelyből itt-ott lehet is fogni, 5-6-7 kilósakat. Minden év májusában megrendezésre kerül az évadnyitónak szánt horgászverseny, ahol ötven horgász méri össze a tudását. Jelentkező akad több is, de hogy mindenkinek elég helye legyen, csak ennyi jegyet adnak ki. Ezen kívül augusztusonként rendeznek egy huszonnégy órás harcsafogó versenyt, amivel szeretnék elérni, hogy azt az egy-két negyven kilónál nagyobb harcsát eltávolíthassák a vízből, amely pusztítja a halállományt. Sajnos még eddig senki sem járt sikerrel. A verseny idén is megrendezésre kerül, ahol mindenki szívesen látott vendég.
A házirendet nem szeretném különösképpen taglalni, hiszen valójában semmiben sem különbözik a többi, ehez hasonló tó házirendjétől. Egyetlen egy dolgot azonban meg kell említenem. A nyitvatartást. Ez az egy dolog ami mégiscsak más.
Tehát: | |
hétfő - kedd: | szünnap |
szerda - péntek: | 15:00 - 22:00 |
szombat - vasárnap: | 06:00 - 22:00 |
Napijegy: | cca. 300,- Ft |
Említést érdemel még, hogy a bejáratnál, a pénztár egyben büféként is működik. A hideg üdítőital esetleg sör, sosem hiánycikk. Aki autóval érkezik, annak pedig ott akár az alkoholmentes sör. Még valami, ami a horgászok unatkozó családjának lehet érdekes. A tó mellett működik egy teniszpálya is, ahol a családtagok aprópénzért elüthetik az időt egy kis testmozgással.
| 
|
Hogyan találnak a tóhoz? A Győr felől érkezőknek ajánlom a Győr-Vámosszabadi-Medve(Medvedov)-Nagymegyer(Velky Meder) útvonalat. Itt balra fordulva Pozsony(Bratislava) irányba a főúton, elhaladva Dunaszerdahely(Dunajska Streda) mellett, alig 15 km-re az utóbb említett város után, a főút bal oldalán található Nagyszarva(Rohovce). A faluban a futbalpályát kell keresni. A pálya mellett már ott a tó.
További info: Méhes Csaba
Tel.: +421 905 554 161
csaba@hometech.sk
Méhes Csaba /csömike/
