Ősz elején épp kedvenc időtöltésemmel voltam elfoglalva, amikor megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen hang köszöntött. Megtudtam, hogy egy új horgásztó nyílt nem messze Dunaszerdahelytől. Maga a tó tulajdonosa keresett meg, hogy menjek el, és tegyem próbára a tavat. Az igazat megvallva, nem kellett sokat kérlelnie. A kihívások embere vagyok, így hát azonnal igent mondtam.
Alig telt el pár nap, és már ott is találtak a felkelő nap első sugarai a vízparton. Viszonylag kellemes idő fogadott. Kicsit féltem a horgászat előtt való nap, mivel szeles esős idő volt. Úgy látszik mégiscsak kedvelnek az égiek. A tulajdonosok elmondásából tudtam, hogy pontyos vízről van szó, átlagmélység 2 méter. Éppen ezért erre is készültem. Nagyon a part közelében már nem számíthattam kapásokra, ezért feeder- és matchbotokkal készültem meghódítani a halak birodalmát. Gyorsan elfoglaltam a helyem a stégen. A szerelékeket már előre otthon elkészítettem, így csak össze kellett tolni a bottagokat, bekeverni az etetőanyagot, és kezdődhetett a horgászat. Ami az etetőanyagot illeti, a környékbeli tavakon már jól bevált Mosella Select feeder, Mosella Select Karpfen keverékét használtam 1:2 arányban. Hozzá 1 kg kukoricapogácsa és Mosella mézes aromapor. Az élőanyagot és a jászkoktélt csúzlival juttattam az etetésre. Csalinak csakis csontit használtam. Ha máshol már bejött, akkor itt is működnie kell a keveréknek. Az etetési helyet húsz-huszonöt méterre alakítottam ki. Alapozó etetésnek 35-40 gombócot lőttem.
Matchbottal kezdtem a horgászatot. A napos szélcsendes időben elegendő volt a 6+2 grammos wagglerúszó. Mivel tudtam, hogy nemrég százhúsz darab tíz kilón felüli pontyot telepítettek a tóba, kicsit durvább szerelékkel készültem. A főzsinór 0,20-as, előke 0,16-os, horog mérete pedig 12-es. Ugyanez a szerelék került a feederbotra is, csak itt még megtoldva erőgumival.
A horgászat kezdete óta eltelt már legalább húsz perc, mikor jelentkezett az első kapás. Az úszóm hirtelen elmerült. Berántottam. Egy erőteljes rúgás után viszont a hal lemaradt. Újracsaliztam. Hamarosan újra kapásom jelentkezett. Egy szép kiló körüli dévérkeszeget akasztottam, majd szákoltam. Mivel jelentkeztek az első kapások, úgy gondoltam jó lesz ráetetni. Mivel ilyenkor már óvatosabbak a halak, csak egy-két apró etetőanyag gombócot lőttem be, nehogy elriasszam őket. Próbáltam inkább ezt pótolni fehérjedús takarmánnyal, azaz ragasztott csontival és jászkoktéllal. Minden bedobás után egy adag csonti és egy adag szemestakarmány került a vízbe. Alig újabb húsz perc leforgása alatt, sikeresen szákoltam meg még három dévért.
Mind, egy telepítésből való kilós példányok. Jó egy órával a horgászat megkezdése után, úgy döntöttem felváltom a matchbotot feederre. Az etetőkosár egyik végét betömtem etetőanyagból gyúrt galacsinnal, közepébe csontit szórtam, majd a másik végét is betömtem. Így nagyobb mennyiségű tömény fehérjét tudtam juttatni az etetésre. Bizakodtam, hogy sikerül odacsábítanom a pontyokat a “terített asztal” közelébe. Közben arra lettem figyelmes, hogy nem messze tőlem, az egyik hazai horgász komoly munkában van. Közelebb mentem, hogy a fárasztás közben megfigyelhessem a felszerelését. Igazi “finomszerelékes cájg” volt. 3,60-as D.A.M. teleszkópos bot, 0,30-as főzsinór, 0,25-ös előke, 1/0-ás kampó, rajta két szem csemegekukorica. Nagyjából negyed órát bajlódott a hallal, míg végre sikerült megszákolnia. Egy szép, majdnem tizes pikkelyes potyka volt az áldozat. Sajnos nálam nem volt fényképezőgép, így a tó tulajdonosa készített róla képet, majd a fotózás után horgász és zsákmánya búcsút intettek egymásnak.
Folytattuk a horgászatot. Alig telt el pár perc, mikor egy erőteljes húzásra vágtam be. Azonnal éreztem, hogy nem holmi dévérkeszeggel van dolgom. Pár perc elteltével egy kettes potykát tereltem a szákba. Tíz perc múlva ezt sikerült újra megismételnem. Ezúttal az áldozat húsz dekával kevesebbet nyomott a mérlegen.
Mivel aznap még más elfoglaltságok is vártak rám, ezért lassan csomagolni kezdtem. A haltartóban lévő halakat visszaengedtem. Közben a tulajdonos odajött, és meghívott a tóavató horgászversenyére. Magáról a versenyről majd egy későbbi írásomban vallok színt.
Pár szót a horgászrendről és a tó megközelítéséről. Tulajdonképpen ezen a tavon is a már általam bemutatott tavak horgászrendje érvényes.Talán annyit megemlítenék, hogy pontyot tíz kilón felül nem szabad elvinni, a harcsa és az angolna pedig ingyen elvihető. Maximum két bottal, botonként két horoggal szabad horgászni. A megfogott és megtartott halat azonnal be kell írni a fogási naplóba, még az azt következő bedobás előtt. A tó megközelíthető Komáromból a mellékelt térkép alapján. A távolság 25,5 km.
Jó szórakozást!
