Gyermekkori kedves emlékeim színhelye ez a vidék. Pőrére vetkőzve, az Öreg-Begához elvezető titkos úton, mint Tarzan a dzsungelben, egy széldöntött fatörzsön keresztül egyensúlyozva, amely a kis csatornán szolgált természetes hídként, jutottunk el a horgászhelyünkre. Hogy miért nekivetkőzve? A rossz teherelosztás, esetleg egy elhamarkodott lépés, hamar vízbe csusszanással fejeződött be. A hűvös hajnalokon viszont jólesett a vízbe pottyanás után, a száraz ruha melege. És az Öreg-Begán, a nádfalak szakadásaiban várt ránk az izgalom: egyazon délelőttön öt-hat 2-5 kilós tőponty, és két-három szakítás.
A tavalyi vízbemutató írásomban beszámoltam arról, hogy az Öreg-Bega és a Császár-tó természetrezervátumban tilos a horgászat.
Ma az Écska Halgazdaság tervezett, megerősített védelmi intézkedései arra utalnak, hogy a Nagybecskerektől délre, 1600 km2-es területen fekvő sűrű sás-, és nádrengeteg, a karakterisztikus sztyeppe, az iszapos mocsarak, a 16 km hosszú Öreg-Bega, a medret övező erdőség, a kör alakú Császár-tó, a legkülönbözőbb faunának és növényvilágnak az otthona, végre odafigyelő és megértő házigazdára talált.
A Halgazdaság újonnan felállított, és hatályba léptetett belső működési rendje a teljes mikrokörnyezetet védelmébe vette.
Gyermekkori kedves emlékeim színhelye ez a vidék. Akkortájt az aszfaltúttól 10 kilométernyi zötyögős karikázás után érkeztem biciklire kötött horgászbotjaimmal a Széliván és a sárga őrház közelébe, ahonnan a meredek töltésoldalon leereszkedve, a világvégi néptelen vadonban teljesen megszokott mozdulatokkal pőrére vetkőzve, a horgászcuccomat, ruhámat, kezembe, nyakamra, fejemre bugyolálva csörtettem át a cserjésen, vadszedresen. Hogy miért kellett nekivetkeznem? Mert az Öreg-Begához vezető titkos út egy 4-5 méteres, másfél méter mélységű csatornán keresztül vezetett, és egy széldöntött fatörzsön, a természetes hídon, mint Tarzan a dzsungelben, egyensúlyoztunk át. A rossz teherelosztás, egy megfontolatlan lépés ugyanis vízbecsusszanással fejeződött be. A hűvös hajnalokban viszont a kievickélés után, jólesett a száraz ruha melege. És a nádfalak szakadásaiban az Öreg Begán várt bennünket az izgalom: egyazon délelőttön nagy kárászok, öt-hat 2-5 kilós tőponty, két-három szakítás is.
A legfrissebb információk után kutatva, felkerestem a helyszínt.
Már a rezervátum kezdetéhez érve jól kivehetőek az újítások. A természetparkba immár ellenőrzötten, belépőjegy vásárlással léphettünk be. A színes, térképpel ellátott belépő ára felnőtteknek 50 dinár (kb. 200 forint), a gyerekeknek ingyenes. Szembetűnnek a környezetbe illeszkedő új természetbarát-jelzőtáblák is, az új fapadok, az új faburkolatú szemetesládák. Udvarias őrök kalauzolnak bennünket.
Az aszfaltútról leereszkedve, néhány tíz métert haladva, a sétahajó mólója környéki tisztáson belefutottunk a rezervátum abba a kis csücskébe, ahol a többi parkrésztől eltérően nagyobb szabadság engedélyezett. Itt szaletlik sorakoznak. A közeli Erzsébetlak és a környéke ősidők óta ismert a nádfeldolgozásról, így nem is csoda, hogy az Öreg-Bega menti bolyhos kunyhók teteje nádból készült és, hogy az újak is csak nádfedelűek. A kunyhók körül, az ide hosszabb időre telepedett látogatók bográcsai gőzölögtek, rostélyai sisteregtek. Míg a kis kirándulóhelyen, a vendégek a nádfedelek hűsében pihenve, a békés természet madárdalos hangulatában piknikeztek, a tisztáson gyerekek játszadoztak. Előttük az Öreg-Begában, a parthoz simulva, az indulási időpontot várva imbolygott a tatarozott, most már Császár-hajó nevet viselő sétahajó, amely a természetkedvelőket tavasztól őszig továbbra is a tóba vezető deszka mólóig viszi.
Stevan Čorokalo őr, a házigazda személyében nemcsak kalauzolt, hanem a vendégeknek üdítőt, italt is felszolgált. És örömmel újságolta:
-Ez csak a kezdet. Mi helybéliek szeretjük az Öreg-Begát, az érintetlen természetet, ahol a csendet hallgatni kell, hiszen, ez a vidék a lelkünkhöz nőtt, beleszövődött életünkbe. Habár küszködünk az anyagiakkal, tovább haladunk. Fő célunk az edukáció. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek irányába is. Hamarosan irányító jelzésekkel látjuk el a keskeny, de jól kitaposott ösvényeket, sétányokat, a jellegzetes fákat, növényzetet, viszont latin és a szerb elnevezésükkel. Megfigyelő stégeket is állítunk a madárfajok tanulmányozóinak, ornitológiai kutatóknak.
És mi mindenhol jelen leszünk, őrizvén a rezervátum békéjét, megszokott, zavartalan életét. Jó hírről számolhatok be a sporthorgászoknak is. Nemcsak, hogy meg fog szűnni a törvényrendeletből eredő horgászati tilalom, hisz ez már a befejező adminisztrációs papírkiállítások fázisában jár, a 24 halfajban gazdag Öreg-Begába, ahol kapitális pontyok, amurok, sügérek, compók tanyáznak, már jövőre, kiépített kényelmes stégekről vethetik be a horgászok a horgaikat. A természetparkhoz kötött tervünk az elmondottaknál sokkal többet tartalmaz. Ha sikerül egészében megvalósítani, ez pedig csak tőlünk, emberektől függ, jogosan állíthatjuk majd, hogy az Öreg-Bega és a Császár-tó környékünk olyan erőteljes szimbólumává válik, amely életünket, életmodorunkat, felfogásunkat, tradíciónkat és a jó házigazda tulajdonságunkat fogja tükrözni.
Ez már stimmel, és valóban jól hangzik.
Míg karnyújtásnyira tőlünk barátságos verebek kíváncsiskodtak, hová dugták el a sürgő-forgó vendégek a nekik járó kenyérmorzsa csemegét, Stevan mosolyogva, fejezte be a mondanivalóját.
- Az őrök itt nem csak üdítőt szolgálnak, halat sütnek, de bográcsban kiváló halászlét is főznek. Mert ugyebár csak itt élvezhetik a vendégek az igazi CSÁSZÁRI-HALÁSZLÉT!
Újra felkereshetem a régi időkben kedvenc horgászhelyemet.
Aki élvezi az érintetlen természetet, aki tanulmányozni óhajtja a növény-, vagy madárvilágot, aki horgászbottal barátkozik, de az is, aki a császári-halászlét és a friss levegőt szereti, tartson velem.
