Patakjáró - A Bükkös-patak, Lékhorgászat „Viperával”, Portyázó horgászok - Horgászbottal a svéd havasokban, Csodálatos kis vizek, Országjáró - Évnyitó: pislogjunk Miskolcon, Pergető-útmutató - Multis meló, Pontybarátok - Otthon a vízparton, Kelet kincsei - A dobszai erőmű
Patakjáró 
Lehet már vagy húsz éve, hogy domolykóra horgásztam a Bükkös-patak dunai befolyójánál. Magas volt a vízállás, nem is keltett figyelmet a patak érkezése, minden erőmet lekötötte a domolykózás, és a gyakran leakadó villantók megmentése. Akkoriban nem foglalkoztatott a kis patakok sorsa, és az sem hatott meg különösebben, hogy Szentendre kedves látványossága a belvároson átiramló csekélyke vízfolyás. Szent István király 1009-ben kelt levelében Apor néven emlékezik meg róla, és arról, hogy partján még malmok is járnak. |
A lékhorgászat különleges varázsát csak az értheti igazán, aki már betekintést nyert, megmérettette magát legalább egyszer a jég birodalmában. Az először próbálkozó pecások többségére rendkívüli hatással van ez a különleges világ. Egyik ámulatból a másikba esnek, nem győznek sajnálkozni, hogy eddigi életükből kimaradt. Nem volt ezzel másként Kovács „Vipera” Attila, profi világbajnok bokszolónk sem. |
Borongós augusztusi reggel indulunk a svéd Lappföldre, a szakberkekben áhítattal emlegetett sebes pisztráng, a vörös hasú sarki szemling és a szárnyas pér hazájába. A Toyota hátsó ülését kamerák és irattáskák borítják, a csomagtartóban horgászfelszerelés, gumicsizmák és négy évszakra való ruhanemű zsúfolódik - a havasokban minden lehetőségre fel kell készülni. Mellettem a fiam, Zsolti ül, akinek gyarapodó horgászfelszerelése és legyező horgász tudása lehetővé teszi, hogy belefogjak a havasok érintetlen vizeiben való műlegyes horgászatról szóló beszámoló írásába. |
Biztosan az önök közelében is vannak olyan kisebb tavak és holtágak, melyekre a rohanó idő rányomta bélyegét, és valami okból kifolyólag elfeledkeztünk róluk; majd - hála néhány kreatív és természetbarát embernek - újjászülettek. Ilyenkor a szemünk elé tárulnak azok a szépségek, amire a legtöbb civilizáció ellen menekülő ember vágyik. Az ilyen vizek a csend és a nyugalom jegyében várják a pihenni vágyó horgászokat. |
Miért kell nekünk pislogni? És miért épp Miskolcon? Igazság szerint nem nekünk kell, megtette ezt már helyettünk az egyszeri béka, aki a legenda szerint egykoron belefagyott egy tál kocsonyába Potyka Kata vendéglőjében, és ezzel a cselekedetével évszázadokra kompromittálta a miskolci kocsonyát. De mi köze a horgászatnak a kocsonyához? Így, tél derekán nagyon is sok, pláne azok számára, akik Miskolcra látogatnak. Már csak azért is, mert a kocsonya nem csupán „miskolcikum”, hanem egy nagyon érdekes étel, mely a malac fülétől a farkáig minden finomságot tartalmaz. De nem csupán malacból készül, hanem többek között halból is! Halból bizony, amit igyekezzünk saját kézzel kifogni, mert úgy a legízletesebb! S hogy könnyebb legyen a téli időszakban megcsömörlött horgászok dolga az alapanyag megfogásában, azt is elárulom, miért kell Miskolcra látogatni az évnek épp ebben a szakában. |
Már az idejét sem tudom annak, mióta horgászunk együtt Tomi barátommal - tíz éve biztosan. Pont a múltkor beszéltük, hogy nehezen tudjuk a horgászatot egymás nélkül elképzelni, pedig az ekkor rendszeresen ránk törő felhőtlen jókedv vélhetően sikerességünket is „károsan” befolyásolja; de hát ez van… Számunkra többet jelentenek a jóízű nevetésekkel tűzdelt beszélgetések, mint az, hogy egy vagy két hallal többet, esetleg nagyobbat fogjunk. S ami még inkább hozzájárult összeszokottságunkhoz, az a hasonló gondolkodásmódunk, illetve az újdonságok iránti fogékonyság. Ennek megfelelően közel egy éve egyszerre, de egymástól függetlenül új területek fölfedezésére indultunk a ragadozóhal-horgászaton belül. |
Szép magyar szavunk, az „otthon” sokkal többet jelent, mint a lakás, szállás, kégli, héder, kéró, netán kecó és még sorolhatnánk. Ez a szó - vagy inkább kifejezés - melegséget áraszt. Tisztaságot, rendet, harmóniát, jó illatot juttat eszünkbe, és minden bizonnyal a háttérben sejthetünk valakit - akiről ritkán esik ugyan szó -, de majd’ mindent neki köszönhetünk. Ô, a horgászfeleség és persze pontybarát is egyben. Nem mindenkinek van olyan mázlija, mint Pámer Laci bácsinak. Hát még, ha komoly halfogó tapasztalatokkal rendelkező férfi segítőtárs is akad, amilyen Gyöngyösi Imre. |
Olyan helyen jártam ugyanis, ami minden horgász álma, közel is van hozzám, ám ezek ellenére fogalmam nem volt a létezéséről. Hányszor vágytam már olyan vízre, ahol a gyors folyású, sekély szakasztól a rendkívül mély állóvizű medrekig minden megtalálható, és foghatok a márnától az amurig, a balintól a harcsáig mindent. |
-
