[f]Extrém túra a RadutánRészeges pontyok MiszlárólBesenyői-víztározóMég mindig matchbottalAz apraja nagyjaAkik nem alszanak téli álmotDunai gumihalazásA két nővér[-f]
Extrém túra a Radután 
Egész életemben kerestem a kihívásokat, nem létezett előttem akadály - főleg ha horgászatról van szó. Különösen az extrém helyzeteket kedveltem, mindig szerettem különböző időjárási nehézségekkel megküzdeni. Horgászat közben a mínuszok mágnesként vonzottak, így Magyarországon és Európa-szerte is rendszeresen horgásztam télen. Többször éltem át hátborzongató kalandokat, a spanyol- vagy a franciaországi téli túrák sokáig emlékezetesek maradnak. Ám 2009 decemberében a Raduta-tározón olyannal szembesültem, amihez foghatót még nem tapasztaltam téli horgászpályafutásom alatt. Társammal, Csabával félbe kellett szakítanunk a túrát, elértük tűrőképességünk határát! A történteket rendszeresen vezetett horgásznaplóm segítségével idézem fel, próbálva részletesen bemutatni közel egyhetes megpróbáltatásunkat. |
Részeges pontyok Miszláról 
Az idei változékony tél lehetővé tette, hogy olyan időpontban is horgásszak, amikor normális esetben vastag jégpáncél borítja a tavak felszínét. Bizonyára emlékeztek rá, hogy egy hét leforgása alatt akar 40 Celsius-fokot is változott a levegő hőmérséklete! Amikor egyik hét elején még -20 fok volt, és vastag jégpáncél borította a tavakat, ki hitte volna, hogy a hét végére már +20 Celsius és ragyogó napsütés köszönt ránk, miközben viharos erejű déli szél szaggatta fel a jégpáncélt… Az idő gyakran horgászatra csábított, így nem volt mese, menni kellett! Hogy volt-e értelme, kiderül az írásból! |
Besenyői-víztározó 
A tározót a nyolcvanas években a Bodoki-hegyek mélyéből eredő kristálytiszta, erdei patak elzárásával hozták létre. A völgy 1980-ra telt fel, létrehozva a 87 hektáros Besenyői-víztározót, mely napjainkban népszerű kiránduló- és horgászhelyként ismeretes az erdélyi emberek körében. Budapestről két úton is megközelíthető: a 4-es úton Szolnok, Püspökladány felé, a 42-es úton Ártánd-Bors határátkelőnél, Nagyváradot érintve - Kolozsvár - Marosvásárhely - Erdőszentgyörgy - Korond, Székelyudvarhely - Csíkszereda - Sepsiszentgyörgy - Maksa - Besenyő (ez a hosszabb útvonal); illetve Szolnok, Püspökladány a 42-es úton Ártánd-Bors határátkelőnél, Nagyváradot érintve - Kolozsvár, Marosvásárhely - Brassó Sepsiszentgyörgy - Maksa - Besenyő útvonalon. |
Még mindig matchbottal 
Nem először - és bizonyosan nem is utoljára - fordult elő, hogy a Spro-Exner csapattal a móri Ezerjó-tavon horgásztunk, még akkor sem, ha eddig ott nem volt jellemző, hogy ne úgy és ne olyan halat fogjunk, amit szerettünk volna. Voltak már persze nehézségeink, amiken mindig sikerült túllépni, azért mi most is nagyon bíztunk, ha elsősorban nem is magunkban, de a tó pontyaiban mindenképpen. Aztán néhány óra horgászat után rá kellett döbbennünk, hogy itt és most akár baj is lehet, hiszen nagyon közel álltunk egy óriási betlihez. Pedig olyan szépen indult minden. Karácsonykor még vékony, de összefüggő jég borította az egész tavat, ám a szokatlan és hirtelen felmelegedés az év utolsó napjára hatalmas vízfelületeket tett szabaddá. Bár az előrejelzések erre a napra többnyire borult időt jósoltak, nem volt okunk a panaszra, mert Móron az itt-ott elvékonyodó felhőzet között egy-két órára még a nap is kisütött. |
Magamfajta baranyai horgász nem leugrik a Tisza-tóra, ahogy a budapestiek teszik, nem kiugrik a Tisza-tóra, ahogy a környékbeliek teszik, nem ránéz a vízre, ahogy a helyiek teszik, hanem elmegy. Elmegy, és ott van pár napot. És ha már ott van, megpróbál halat fogni, ami, ugye, október végén, november elején egy pergető horgász számára elsősorban a csukát jelenti - legalábbis a tározó holtágmaradékain. Volt szerencsém a Tisza-tavon horgászni egy olyan alkalommal, amikor jól lehetett fogni a csukát. Nos, én ekkor inkább keszegeztem… |
Akik nem alszanak téli álmot 
A tél idusán mit kezd magával egy vérbeli pecás? A régebbi fotóalbumokat már rojtosra lapozta az ünnepek alatt, a laptop szerteágazó mappái és al-mappái között jó volna végre rendet csinálni, de marad a nézelődés és az emlékezés. Olykor előkerülnek a botok, orsók, nem árt egy kis simogatás, suhogtatás, gyűrűpucolgatás sem. Ha még nincs túl késő, rendezgeti az előketartót, századszor pakolja helyére akkurátusan a horgokat, forgókat, és már meg sem számolja, hányféle kiegészítő lapul a dobozok, táskák alján és zsebeiben. Szóval készül a tavaszra. |
Még a Tisza-tavi gumihalazás fénykorában fertőződtem meg a téli süllőpergetéssel. Nem volt nehéz, akkoriban keveset kellett dobálni egy kapásért, ráadásul a szebb példányok is rendszeresen megtisztelték a horgomat. Ma már sajnos meg kell szenvedni egyetlen kapásért is a Tisza-tavon. De egy másik vízen szintén szép számban laknak süllők. |
A két nővér 
Egyes filozófusok szerint a nők kezébe leginkább seprű és fakanál való. Mi tagadás, amikor van barátnőm, magam is hasonló véleményen vagyok. Persze, a viccet félretéve, én is tudom, hogy a nők, illetve a szebbik nem nagyon is sokoldalú, és nem véletlenül találták ki a nálunk sokkal okosabb emberek az emancipációt, az egyenjogúságot - meg ezt a sok sületlenséget. Ugye, mindannyiunknak van tudomása olyan hölgyekről, akik a történelem során kivételesen sokat tettek nemzeteket építő dolgokért, s a jelen korban is egyre több ilyet tapasztalunk. Vezető pozícióban is több nőt találunk, aki férfiakat megszégyenítő módon irányít vállalatot, s velük együtt több száz embert. Nem csoda tehát, hogy a legszebb hobbisportnak is megvannak a maga női követői. |
