[f]Akik a kicsit is megbecsülikAz elsô tavaszi próbaA Cassien óriáspontyaiA naiva és a DaiwaSarulesti süllôk II. részBojli, puska, objektívSüllôkezdetHogyan nem lettem kôkemény horgász[-f]
Akik a kicsit is megbecsülik 
Ez a tél már csak ilyen, ráadásul kora tavaszostól. Hiába reménykedtünk, és írtuk nem is olyan régen, hogy január, február, itt a nyár - március legelsô napjaiban éppen úgy kínlódtunk a be- vagy visszafagyott vizek miatt, mint a tél közepén, miközben még apró hírnöke sem nagyon látszott a tavasznak. Aztán a legeslegutolsó pillanatban hol az ország távolabbi felén, hol pedig közvetlenül a szomszédban akadtunk egy-egy picike kis jégmentes tóra, ahol ráadásul nemcsak a tógazdák láttak bennünket szívesen, de a halak is a kedvünkben akartak járni. |
Az elsô tavaszi próba 
A téli kényszerpihenô után már sokan tervezgetik az elsô horgászatot, amikor feederbotjukkal végre üldözôbe vehetik a pontyokat. Az év elsô horgászata elôtt a legtöbb horgász sokkal több idôt fordít a „nagy esemény” megtervezésére, mint máskor. Aprólékosan átnézi a felszerelést, összeállítja a végszereléket, kiválasztja a csalikat és etetôanyagokat, majd alig várja, hogy másnap útnak indulhasson. Ebben az írásban segíteni próbálok abban, hogy már az év elsô próbálkozását is siker koronázza! |
Az elmúlt évtizedben a horgászok körében egyre komolyabb mértéket öltött a nagyhalak utáni vágy, s ez különösen igaz a bojlizó, fanatikus pontyhorgászokra. Egy-egy húsz vagy akár harminc kilón felüli pontyért akár a „világ végére” is elutaznának, nem kímélve idôt, pénzt és energiát. Az évek során szinte minden víz ismertté vált, ahol kapitális méretû, nem egyszer harminc kilón felüli pontyfogásra nyílhat reális esély. Közülük is kiemelkedik a Cassien-tározó, múltjával, legendás pontyállományával és nem utolsósorban misztikus jellegével. Nincs olyan európai ország, ahonnan ne érkeznének szerencsét próbálni a Dél-Franciaországban található vízre. |
A naiva és a Daiwa 
Egyesületünk, az ÉMHE minden év elején kiad egy tájékoztatót, melyben néhány oldalon szemlélteti az elmúlt év szebb fogásait (tagjaik keze által). Idén már ki tudja, hányadszor kérdezik tôlem ismerôseim, hogy kicsoda Zádori Magdolna, az a szemrevaló leányzó, aki több jó hallal is szerepel a kiadványban. Ráadásul épp kedvenc vizemen, a Sajón csípte meg mindegyiket, tehát engem is érdekelni kezdett a dolog. Némi nyomozás után rájöttem, hogy a hölgy nem más, mint Barták „Medlac” Laci barátom, a Vándorhorgász fogorvosának aktuális barátnôje. Így nem is váratott magára sokáig egy csevegés, amit a cudar idô miatt sajnos Magdi munkahelyén, a körömszalonban, és egyelôre nem a vízparton sikerült megejteni. |
Az elsô napon bebarangoltuk a Sarulesti-tó minden szegletét, és megtudtuk, milyen jellegû helyeket kell keresnünk az eredményes süllôhorgászat érdekében. Megismertük a helyiek technikáját, és természetesen mi sem vallottunk szégyent, szépen belelendültünk a halfogásba. Ráadásul az elsô nap végén pontyokat is fogtunk - pergetve! |
Bojli, puska, objektív 
Az elsô néhány fotó láttán már sejtettem, hogy nem a bojliösszetevôkrôl, sem a wobblerek színérôl és vontatási sebességérôl értekezünk az elkövetkezô beszélgetés során, hanem szó szerint megállítjuk az idôt. Mai hiányos tudásom szerint ez kétféleképpen lehetséges: egyik az idôgép, amire még nem sikerült szert tennem; a másik az általam mindig is oly nagyra becsült fényképezôgép. Louis Daguerre, Joseph N. Niépce vagy Heinrich Schulze nevére ma már senki nem emlékszik; mint ahogy arra sem, hogy a camera obscurát már az arabok is jegyezték, a XVII. század óta pedig egyre szélesebb körben terjedt el a mûvészek között. |
A korábbi évekkel ellentétben mostanában gyakrabban járok a Tisza-tóra és az Élô-Tiszára. Részben egy új barátság, másrészt egy több évtizedes tartozás okán. A cimbora Nikodém Miklós, közösségi ember, remek tiszai horgász, színvonalas horgászversenyek szervezôje, igényes tiszai ladikok tervezôje és kivitelezôje. Vízi ember, akinek a Tisza egyszerre szerelem és megélhetés. Nem volt ez mindig így, sokat próbált pesti vagányból lett a táj és a folyó elkötelezettje. Ami pedig a tartozást illeti: legutóbbi említésre méltó tiszai süllômet szegény Kanalas Józsi fogatta velem - annak pedig már jó évtizede. Ideje emlékezésre méltó újabb süllôt fogni. Ami egyelôre várat magára… |
Bármennyire más kép él a köztudatban, a horgászat valójában kôkemény dolog - bár a mûanyag tavak, dióverô fenekezôbotok mellett sörözgetô, kommandós jelmezbe öltözött látszathorgászok láttán tényleg a világ egyik legnyugisabb idôtöltésének tûnhet… De egészen más a véleménye annak, aki csukázott már jég hátán metszô szélben, vagy töltött kint néhány éjszakát átláthatatlan szúnyogfelhôben egy holtág partján. |
