Partszéli pontyozásCserháti csukákFehér tokok nyomábanÉvadzáró horgászat a nádudvari Tőzeges-tavonÚjra az Ebrón! II. részJobb-e a vadászat a horgászatnál?Lázbérci lazulásMeglepetések az őszi Nagy-Dunán
Partszéli pontyozás 
Ahány ház, annyi szokás - tartja a mondás. Igaz ez vizeinkre is: ahány tó, annyi szokás, annyi különleges halfogási technika. Minden vízterületnek megvan a maga sajátossága és a módszer, ami ott kiemelkedő fogásokkal kecsegtet. Azon a kellemes nyári napon, amikor ez az írás és film készült, a Szeged mellett található Maty-éri evezőspályán horgásztam, mely számos rangos horgászversenynek is helyszínéül szolgál. 2012-ben itt rendezték meg a II. Országos Feeder Horgász Bajnokságot, ahol nagy csatában végül a második lettem. |
Cserháti csukák 
A meghívás jókor jött, mi pedig kapva kaptunk a lehetőségen, és még az sem szegte kedvünket, hogy a cserhátsurányi csukák egy megtévesztően lelkesítő bemutatkozás után nem adták túl sok jelét a vendégszeretetüknek. Igaz, nem is ők hívtak bennünket. Ráadásul mi nemcsak reggel, hanem egész nap azon fáradoztunk, hogy megtévesszük őket, és közben elég sok mindent elkövettünk ellenük a minél jobb hatásfokért. |
Fehér tokok nyomában 
A tokfélék horgászatáról sok évvel ezelőtt a mi baráti társaságunk adott hírt. A túráról filmek készültek, és egyre többen indultak Oroszországba, Kazahsztánba, hogy nagytestű tokhalakra horgásszanak. Tagadhatatlan, hogy életre szóló élmény megakasztani egy kétszáz kilós vagy annál is nagyobb példányt, különösen az akkori - fogalmazzunk finoman - „sajátos” orosz és kazah viszonyok között. Nekünk ez már történelem, az idő múlásával egyre kedvesebb emlék, amit jólesik felidézni. Hallottunk róla, hogy van a tokfélék között egy ritka jószág, nevezetesen a fehér tok, de az csak a világ - mondjuk így - gazdagabb felén fogható. Horgászata akkoriban csak álomnak tűnt, legalábbis a mi pénztárcánkhoz képest… |
Évadzáró horgászat a nádudvari Tőzeges-tavon 
A horgászok többségének általában van kedvenc vize, amihez valamely különleges esemény, fogás miatt ragaszkodik. Bár az évek során több tóval megismerkednek, és horgásznak is rajta, azért a nagy kedvenchez mindig visszatérnek. Az elmúlt években hírnevet szerző Tőzeges-tóra többen is rendszeresen lejárnak, akik szinte szerelmesei lettek e csodálatos víznek. Ragaszkodásuk valószínűleg köszönhető a kapitális méretű halaknak, a tó szépségének vagy a példaértékű vendéglátásnak. Ezért a vizet kedvelő horgászok maroknyi csapata úgy döntött, hogy az idényt méltóképpen, a Tőzeges-tavon kell elbúcsúztatni, a tógazda, Tallabér Krisztián társaságában. |
Újra az Ebrón! II. rész 
Az előző részben kimaradt egy lényeges elem a beszámolómból: az a hal, amelyik a legnagyobb meglepetést okozta számunkra, vagyis a csapósügér. Szándékosan nem csak simán sügérnek nevezem, mivel fekete sügér is él az Ebró vízrendszerében, olyannyira, hogy nemzetközi feketesügeres versenyeket szoktak itt szervezni. Természetesen bennünket sokkal jobban érdekelt a „mi” sügérünk. |
Jobb-e a vadászat a horgászatnál? 
Baradlai, néhány többéltű horgásztársát követve (például Sanyika és Józsika, a túrkevei cigányprímás fia, akik nagy vadászok is), letette a vadászvizsgát. Kíváncsiságból. Ezt követően nekilátott a fegyverelhelyezés gyakorlati részét intézni. Vásárolt egy bádog fegyverszekrényt, felfúrta a gardróbba, bejelentkezett az illetékes rendőrkapitányságon, ahonnan ki is jöttek ellenőrizni. A puskát már korábban megkapta ajándékba Józsikától, a túrkevei cigányprímás fiától, csak az engedélyt kellett megszerezni. Addig egy közös vadászbarátnál parkoltatták. A felül sörétes, alul golyós puska kicsit koppottasnak tűnt, de első fegyvernek jó lesz, gondolta Baradlai. |
Lázbérci lazulás 
Ismét utazgattam egy keveset, hogy áldozzak hobbim azon szegmensének, amit csak ritkán űzök - nevezetesen: a pontyozásnak. Talán már mondanom sem kell, hogy megint csak Donát komám volt a fő bűnös, aki rávett, hogy látogassak el Lázbércre. Sokat noszogatnia persze nem kellett, mivel egyike kedvenc vizeimnek a hangulatos, hűs erdővel körülölelt tó, melynek tükre alatt temérdek hal lakik. Soha még olyan nem fordult elő, hogy eredmény nélkül múlt volna el egy nap. Szép dévérekből, fürge pontyokból mindig akad a horogra, s olykor egy-egy amur is megtiszteli az embert. |
Meglepetések az őszi Nagy-Dunán 
Úgy kezdődött, hogy paducozni indultam a Dunára - ami önmagában is gyönyörűség az aranyló októberi napsütésben -, de a sors aznapra még ritka ajándékkal is meglepett. A nyár végi, őszi kis vízállásoknál szárazra kerülnek azok a sóderzátonyok, melyeken az én nagyorrú, vésettajkú barátaim szokták csipegetni a moszatokat, algákat. Ha olyan helyre akadunk, ahol az egyébként lapos kavicsosok meredek eséssel lejtenek a meder felé, nagy eséllyel számíthatunk rájuk, főleg, ha egy kis kenyeret is áldozunk az összeismerkedésre csalogatónak. |
