A belga dévérek és a világbajnokságSárga vagy feketeEgy élmény és még egy kicsit többCsapósügérre a Chilia-ágonJoca Lake, a csukaparadicsomAhol a harcsa az úrA koma nem lakoma!A süllő legyező horgászata II. rész
A belga dévérek és a világbajnokság 
2012. július 7-8-án a magyar feederhorgászat újabb mérföldkőhöz érkezett: ezen a hétvégén rendezték meg Belgiumban a II. Feeder Világbajnokságot. A 22 ország legjobb feederhorgászait felsorakoztató versenyen a hazánkat képviselő nemzeti válogatott a második helyen végzett, míg Erdei Attila egyéni világbajnoki címet szerzett! Ezzel a csapat minden tagja örökre beírta magát a sporthorgászat történelemkönyvébe. A rendkívül izgalmas, fordulatoktól sem mentes versenyen a csapat tagjaként sok új dolgot tanultam, tapasztaltam, most ezeket kívánom a nagyközönséggel megosztani. |
Sárga vagy fekete 
Annak, hogy Sivák Mátyást elkísértem a II. Tubertini Feeder Kupa tréningjére, jó néhány oka volt. Többek között, hogy a megelőző pontszerző versenyek közül azt a kettőt, amelyet szintén itt, a Maty-éri evezőspályán rendeztek meg, Matyi nyerte, mégpedig a Horgászklub és a Maros Mix Kupán is minden fordulóban szektoregyest horgászva. Ám az önmagában is elismerésreméltó sorozat attól értékelődött fel igazán, hogy idén az Országos Feeder Bajnokságnak is Maty-ér lett a helyszíne. Matyinak pedig feltett szándéka volt, hogy mindent elkövet a bajnoki jó szereplésért, aminek fontos állomása nemcsak a rangos mezőnyt felvonultató előverseny, hanem annak tréningje is. |
Akárhonnan is gondolom, a horgászszakíró élete csodaszép. Munkánk - ami egyben hobbink is - során csupa olyan vízre jutunk el, melyek sok éven át megmaradnak emlékezetünkben. Hívogatóan zöldellő partok, cserkelni csalogató patakocskák, süllőt ígérő, morcosan meredező tuskók, szemet gyönyörködtető tündérrózsamezők és ezernyi egyéb látnivaló, amivel egy átlagos horgászember aligha találkozik. Na meg a harcias csukák, ravasz balinok, fürge pisztrángok, aranyló compók ezrei, melyeket a szebbnél szebb vizek rejtenek, bármerre is visz a jó sorsunk. Ámbár van egy harmadik tényező is, ami miatt szintén szerencsésnek mondhatom magam, kollégáimmal egyetemben. Barangolásaink során rendre összehoz bennünket a sors olyan emberekkel, akiktől még a legtapasztaltabb öregek is tanulhatnak, s némelyikük, büszkesége elé helyezve bölcsességét, hajlamos is tanulni. |
Csapósügérre a Chilia-ágon 
A Duna-delta, azon belül a Chilia-ág különös hatással van rám - annak ellenére, hogy nem volt mindig bőkezű hozzám, sőt, előfordult, hogy kifejezetten szűkmarkúnak bizonyult. Mégis szinte minden évben visszajárok; elviselem a kimerítő utazást, s mivel általában nyáron megyek, a 40 Celsius fölötti hőmérsékletet. Idén júliusban különösen nagy kedvvel indultam a hosszú útra, mivel remek társaság jött össze az újabb Fishing&Hunting Kalandhétre. Ügyes horgászokkal együtt próbáltuk a Chilia-ág ragadozó halait lépre csalni - ami, sajnos, nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. A 30 fokos víz, a rekkenő hőség nem éppen ideális körülményeket biztosított a pecára… Ez is mutatja, hogy ha sikeresen szeretnénk pergetni ragadozó halakra, akkor az őszi hónapokban vegyük célba a csukákat, süllőket vagy akár balinokat. |
A magyar határtól nem messze található egy vízrendszer, mely európai szinten is híres csukaállományáról, de eddig keveset hallhattunk róla. Most azonban lerántjuk a leplet e csodálatos vízről, ahol a csukák valóban ideális élőhelyre találtak, és szép számmal vannak benne kapitális példányok. |
Ha valaki arra adja a fejét, hogy nagy harcsát akar fogni, bizony nyakába veheti Európát, és irány Olaszország, a Pó folyó vagy Spanyolország és az Ebró! Kicsiny csapatunk ez utóbbit választotta, és azon vettük észre magunkat, hogy már robogunk is a reptérre. Irány Barcelona, majd onnan jó kétórányi autózást követően megérkeztünk Caspe városába, ahol a fáradt vándor (horgász) megpihenhet! Aranyos kis apartmanok várják a horgászni vágyókat, no meg Paul, a túravezető, aki angol létére remekül ismeri az Ebró kacskaringós vizét, és aki vele sem fog halat, az minden bizonnyal az erdőbe dobál… |
A koma nem lakoma! 
Egyre több horgász keresi a felkapott francia horgászvizeket a nagyhalak kedvéért. A nyugat-európai teszterek is özönlenek a magyar horgászok elől elzárt - mondjuk a Balatonból „feltöltött” - tavakra, csakhogy néhány kapitális példánnyal fényképezkedjenek. Összeakadtunk azonban egy fickóval, aki a fejébe vette, hogy itthon, Magyarországon próbálja feszegetni a határokat. Úgy tűnik, ehhez megfelelő szakmai hátteret is talált magának. Eredményei pedig önmagukért beszélnek, illetve az általa használt csalikról és a sajátos technikáról. Csabai Zoltán a magyarországi nagypontyvadászatra tette fel az életét. |
A süllő legyező horgászata II. rész A technika 
Általánosságban elmondható, hogy a süllő, ellentétben a salmonidákkal, nem válogatós, a jól működő és megfelelő méretű streamerek többségével megfogható. Ha ott van a hal, és táplálkozik, a kapás szinte azonnal bekövetkezik, már az első dobások során. Erre mindenképp fel kell készülnünk a pálya óvatos becserkészése után! Azonban ha nincs rögtön kapásunk, sem kell feltétlenül otthagyni a pályát, a vezetési technikákat, legyeket váltogatva megfoghatjuk a halat. |
