Harcsák vissza a vízbeFolyóvízi praktikákPergetés a tél derekánMáltai vizekenEtetés - ahogy eddig még nem láttukSéta a víz tetejénPeng a pálcaÓriásponty franciaföldről!
Harcsák vissza a vízbe Nem ez az első alkalom, amikor Palotai Kristóf horgászatáról adok közre fotókat, és készítek vele riportot. Mégis, talán kevesen tudják, Kristóffal szinte mindig azzal a kérdésben megfogalmazott kéréssel kezdődik a közös horgászat egyeztetése, hogy ugye, most sem akarjuk megenni a játékosokat. És azt kell mondanom, mindig könnyebb vele a folytatás, ha ebben a kérdésben megértő az aktuális horgásztárs. Ám nemcsak erről beszélgettünk annak a 11 harcsának az apropóján, amelyek egy rövid, de kölcsönösen szerencsés kaland után haladéktalanul visszanyerték szabadságukat, mégpedig a lehető legkisebb sérülések árán. Kristóf ugyanis soha nem használ vágóhorgot, de nincs is rá szüksége. |
Folyóvízi praktikák Nagyon szeretek a Dunán horgászni. A folyó változatossága, kiszámíthatatlansága folyamatosan új kihívások elé állít. Állandó kísérletezéssel, próbálkozással azonban mindig a lakói kedvében tudok járni. Mostani írásomban - a megszokott módon - számos hasznos tanáccsal kívánom a kezdő és gyakorlott folyóvízi horgászokat ellátni, amit a képek láttán fellelkesülők akár még idén is hasznosíthatnak. |
Pergetés a tél derekán Sokan a pergető vagy a ragadozóhalas horgászatot beskatulyázzák az őszi időszakba. Természetesen igazuk van, ugyanis részben a lehűlő vízben a táplálékhalak és persze ezzel együtt a ragadozók is csapatokba verődve bóklásznak a vermelési időszak kezdetéig. Aztán már egyre hidegebbek a vizeink, de mielőtt a jég beállna, addig is lehet a ragadozókat fogni, sőt, még utána is! |
Máltai vizeken Nem igazán horgászcsónakkal vágtunk neki az útnak, inkább mondanám turistacsalogató bárkának, de a kedvező ár 45 euró, meg hogy alig négyen leszünk rajta, rokonszenvessé tette. Kaptunk négy rövid tengeri botot, masszív multiorsókkal, 0.35-ös zsinórokkal, polip utánzatú műcsalival, aztán már csak arra kellett ügyelnünk, hogy az első hal ki ne kapja a kezünkből a felszerelést. Az öböl, ahonnan indultunk, hemzsegett a különféle halaktól, közülük egyféle volt, amit úszós felszereléssel, vékony zsinórral, apró horoggal, kenyérkockával, kenyérbéllel meg lehetett fogni. Néhányszor megvicceltek, mert a nagyja a 0.14-es zsinórt simán eltépte. A nagyok alatt kilós példányokat kell érteni. |
Etetés - ahogy eddig még nem láttuk Sok horgász vágya, hogy a kapástalan időkben, amikor még véletlenül sem lehet halat fogni, ha csak egy pillanat erejéig is, de lássa a víz alatti világot. Sokszor álmodozunk arról, hogy jó lenne betekinteni az etetésünk körüli életbe, a halak tevékenységébe. Bár lehet, hogy ezzel nem járnánk jól, mivel akár a horgászat varázsát, a titokzatosságát, a kiszámíthatatlanságát vesztenénk el. De az biztos, hogy tanulni lehetne belőle. |
Séta a víz tetején Talán még manapság is kevesen gondolják, hogy a csukázás egyik legeredményesebb csalija egy szivarra emlékeztető, nyelv nélküli, ezért egyenletes bevontatásban semmiféle aktív mozgást nem produkáló, ráadásul merülni képtelen műcsali… Pedig ez nagyon is igaz! Az utóbbi pár évben számos, konkrét modellt bemutató, a témát eléggé kiveséző cikk jelent meg a „walker” (walking the dog) típusú felszíni csalikról, ennek ellenére azóta sem láttam, hogy a topwater technika széles körben elterjedt volna. |
Peng a pálca Élénk színű gumimat az enyhébb oldal irányába lendítem, és hagyom a meder fenekéig libegni. Innen indítom az akciót. Méternyit húzok rajta oldalirányban, és hagyom újra a fenékre hullani. A mozdulatsort addig ismétlem, míg a csali a hajó alá nem érkezik. Felorsózom, és már lendítem is tova. Méternyiket változtatok a becsapódás helyén, és legyezőszerűen szeretném átfésülni az alattam terpeszkedő alakulatokat. A harmadik beemelgetés közepén járok, mikor a lelibegésbe agresszív kapás jön, melyben csak úgy peng a pálca a kezemben. Azonnal akasztok! |
Óriásponty franciaföldről! A tavaszi felejthetetlen horgászat után ismét Franciaországba jutottunk, és üldözőbe vehettük a Rainbow-tározó „gigapontyait”. Ugyanazon az álláson kezdhettük meg a kéthetes horgászatot. Minden jel arra utalt, hogy nem lesz egyszerű eredményt elérni ebben az időszakban, ugyanis az előttünk itt horgászó angolok nem is érintettek értékelhető halat. Lesétáltunk a horgászhelyre, és nem gondoltunk többé elődeink sikertelenségére, csak arra koncentráltunk, hogy minél előbb ázzanak a zsinórok. |