Feederbottal, akár 150 méter felett!Ezüstparti balinokVadvizekenTippek, hogy vérbeli pergető horgásszá váljFeederbottal a Ráckevei-Duna csepeli szakaszánHejőkeresztúri kalandok a Carp&Carp HorgásztanyánMenyusok a Balatonban!A csend honában
Feederbottal, akár 150 méter felett! 
Folyamatosan feszegetem a saját és, ha hagyják, mások határait is… Számos termék fejlesztésében veszek részt aktívan nap mint nap, időnként talán túl sokban is! Megszállottan keresem az új, gyakran meghökkentő megoldásokat. Nézzük meg, hol tart a feederbotgyártás távdobó, nagyhalas horgászathoz fejlesztett eszköztára 2015-ben! |
Ezüstparti balinok 
Bár a balatoni családi nyaralásokon többnyire nem első számú program a horgászat, az ízig-vérig pergető azért megtalálja a módját, ha máskor nem is, legalább kora hajnalokon, hogy hódolhasson szenvedélyének. Kellemes és végzetesen csábító a horgász helyzete, ha a bérelt nyaraló nemcsak partközelben található, de ráadásul még a Balaton egyik legjobb balinos partszakaszához is csak párpercnyi sétára van. Pontosan úgy, ahogy Lukácsi Béla esetében, aki családjával már évek óta az Ezüstparton nyaral, amelyről a bennfentesek tudni vélik, hogy a Balaton egyik legjobb balinos partszakasza. Nem is volt még olyan az itteni nyaralások sorában, hogy Béla otthon hagyta volna balinos pergetőcuccát. |
Vadvizeken 
Még hogy a horgászat nem sport! Hát igen, azok számára, akik a pecában csak annyit látnak, hogy kiül az állampolgár a partra két bot mellé, s órák hosszat csak ül és mereng, közben néz, mint a gázálarc… Azok tényleg nemigen érthetik, hogy mi a szép ebben. Nem hogy szép, egyáltalán ez mitől sport? Nos, azok számára javaslom, tartsanak velem vagy valamelyik elszánt és jó kondiban lévő pergető társammal egy napra, valamelyik vadvízre. Ne is horgásszanak, csak figyeljék, amit mi csinálunk. Szerintem a látványba is belefáradna egy átlagember. |
Tippek, hogy vérbeli pergető horgásszá válj 
A horgászaton belül a pergetés magában nem egyszerû téma, azonban ha figyelünk bizonyos dolgokra, folyamatosan fejlődhetünk, és rengeteg élményben lehet részünk. Ehhez nem árt néhány fontos szempontot figyelembe venni; nézzük, mire kell figyelni. |
Feederbottal a Ráckevei-Duna csepeli szakaszán 
Sokan szeretnek élővízre, tehát nem túltelepített „mesterséges” vízre járni horgászni. Én is ilyen horgász vagyok. Legfontosabb számomra, hogy ezek a vizek mindig adnak egy kis pluszt, valami változatosságot, extrát. Ezeken a vizeken azonban fontos a helyismeret, nehogy „betli” legyen a horgászat vége. A RSD (Ráckevei-Soroksári-Duna) nagyon sok jó helyet rejteget. Ezen helyek közül nem csak nekem kedvencem a csepeli, vagy ahogy sokan ismerik: a Csőhídi-pálya. A könnyû megközelíthetősége, a jól kialakított helyek a parton mind a horgászokat szolgálják, a halállományról nem is beszélve. |
Hejőkeresztúri kalandok a Carp&Carp Horgásztanyán 
A nyári hónapokban Ernővel szívesen látogatunk olyan vizeket, ahol az aktív horgászat mellett lehetőség van némi pihenésre, kikapcsolódásra is. Így esett a választásunk a Hejőkeresztúr közelében található Carp&Carp Horgásztanyára. Nagyon szimpatikus, egyáltalán nem túlhorgászott víznek tûnt. Már a fotókon is látszott, hogy nagyon szép, gondos kezek munkáját dicsérő helyről van szó, de amikor megérkeztünk, nem akartunk hinni a szemünknek! Itt bizony olyan érzése van az embernek, mintha egy négycsillagos hotelszobában lenne a vízparton… |
Menyusok a Balatonban! 
Június végén ritka eseménynek voltunk tanúi a tihanyi kompkikötőben. Meglepően nagy médiaérdeklődés mellett 700 darab 200 gramm átlagsúlyú menyhalat telepített vissza a tóba a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. A halak együttmûködési megállapodás keretében, a gödöllői Szent István Egyetemről érkeztek, és a telepítés költségét a Balaton Halállományáért Alapítvány finanszírozta. Örömteli volt, hogy az eseményen a Mohosz elnöksége is képviseltette magát, eljött Tósoki Imre, Tihany polgármestere, és szép számmal voltak jelen a Balaton körül érintett horgászszövetségek és több horgászegyesület vezetői. |
A csend honában 
A sors kegye folytán húsz évvel ezelőtt a Ráckevei-Duna-ág felső szakaszának partjára költöztem. Sok hal, szép környezet és - egy-egy nyári hétvégétől eltekintve - béke, nyugalom vett körül. Mára minden megváltozott. Márciustól ezernyi, senkit és semmit nem tisztelő evezős, száguldozó motorcsónakok és fennhéjázóan vonuló jachtok törik meg a vízi világ békéjét késő őszig. Természetesen ezt az áldatlan állapotot az egyébként is alaposan megritkult halak sem állhatják, ezért a folyó lentebbi szakaszára költöztek. Beletörődve a romló körülményekbe, egyre többet járok ki a Nagy-Dunára, ahol a víz minősége is sokkal jobb. |
