Method Feeder Országos Bajnokság 3. rész Stick Mixes kereső pontyhorgászat Feederbottal 180 méter felett Októberben a Dunán Az indiánok földjén Farkasok a folyó felett Jobb kint, mint bent?! (L)eső, márnák
Method Feeder Országos Bajnokság 3. rész Method feeder praktikák nagy halakra 
Az első napon (amit írásom előző részében mutattam be) a Maconkai-víztározó sekély vízi szakaszán főként kisebb méretű pontyokra horgásztunk, de kellemes meglepetés volt számunkra, hogy még ott is tudtunk néhány nagyobb halat fogni. A következő napon a vízterület mély vízi szakaszán horgásztunk, ahol kevesebb kapásunk volt, de lényegesen nagyobb halak vártak ránk. Kövessétek figyelemmel ennek az izgalmas napnak is az eseményeit! |
Stick Mixes kereső pontyhorgászat 
A pontyhorgászok nagy százaléka nem használja vagy csak a késő őszi és kora tavaszi időszakban a PVA-termékeket - pedig egész évben nagy segítségünkre lehetnek. Ennek egyik rendkívül eredményes felhasználási módját kívánom most bemutatni, amely nem más, mint a Stick Mixes kereső pontyhorgászat. |
Feederbottal 180 méter felett 
Szeretném megosztani a történetemet önökkel, hogyan jutottam el a part melletti horgászattól a hihetetlennek tűnő óriási dobásokig. A rezgőspicces horgászmódszerrel a kilencvenes évek elején találkoztam egy angliai írásban. A cikk szerzője kettő és három méter közötti rövid és karcsú botokat használt, érzékeny cserélhető spiccel, amelyeket winkle pickernek hívott. Kis etetőkosárral, vékony zsinórral, pici horoggal és élő csalival gyönyörű, 30 centi körüli vörösszárnyú keszegeket fogott. Nagyon megtetszett a módszer, és azonnal elmentem az akkori kedvenc horgászboltomba, hogy rendeljek egy rezgőspicces, winkle picker botot. |
Októberben a Dunán 
Bevallom, mindig nehezen kelek fel reggel, legyen szó bármiről, akár horgászatról is. Még az sem mozgat meg, ha bemesélem magamnak, hogy tízes süllők szájtátva várják a beeső csalikat. Viszont van, hogy mégis sikerül felkelni, s ha a vízen vagyok, már soha nem bánom meg. Ideális őszi vízállással fogad kedvenc folyóm, a Duna. A kényelmes reggeli hétórás kelést szeretném becserélni pár jó kapásra, fárasztásra, ennek reményében pattanok ki az ágyból hajnalok hajnalán. Október 27-ikét írjuk, csípős lesz a reggel, 5 Celsius-fokot jósoltak. Belebújok a téli holmimba, majd a kikötőbe irányítom az autóm. Téli sapka, kesztyű bekészítve, a csónakban előkészítem a botot és pár csalit, aztán beröffentem a motort. |
Az indiánok földjén 
A Fraser folyó tokhalai révén világszerte ismert, 2012-ben bejárta a nemzetközi horgászsajtót egy közel féltonnás, négy méter hosszú, fehér tokhalról készült fotó, amelyet kilencven perces fárasztás után sikerült megfogni. A rekordlistás fogás helyszíne a Vancouvertől északra eső Chilliwack térsége. A fehértokhal-történelem legnagyobb példányát, ha hihetünk a feljegyzőknek, 1898-ban fogták az idahói Snake folyóban, állítólag 682 kilós volt. Nem véletlen, hogy a Fraser tokhalai ilyen nagy figyelmet kapnak, a számos horgásztatással foglalkozó cég közül egy van jelen a térségben, amely nemcsak a tokhalak fogásában, de megjelölésükben, védelmükben és nemzetközi tudományos kutatások aktív résztvevőjeként segíti a tokhalak tartós megmaradását. |
Farkasok a folyó felett 
A nyakamnál szalad be a pulóverem gallérja alá, libabőrössé borzolja a mellemet, és minden szőrszálamat az égnek mereszti, majd a ruhám ujján keresztül szökik ki újra a szabadba. Nem is nagyon akarom marasztalni, sőt, a cipzárt is az államig húzom, hogy meg ne lepjen még egyszer ez a fránya hideg, nyirkos, hajnali fuvallat. Az alvó folyó hátán ringatózom, a főtt tengerit már percekkel ezelőtt a fenékre terítettem, most épp a horgom hegyét próbálom belevarázsolni a lágy előkébe, melyre két kövér kukoricaszemet fűztem az imént. Nem megy ez már oly könnyedén, mint néhány éve! Foghatnám ezt ugyan a bágyadt, derengő fényre, mondhatnám, hogy a karom rövidült le nagyon, de sajnos az az igazság, hogy a látásom sokat romlott az elmúlt esztendőkben, s nem tudom már elég messzire tartani a horgot, hogy tisztán láthassam, hová is kellene belevezetnem a szúrós kampót. Valahogy csak sikerül felszerencsétlenkednem a csalit, így indulhat is a mélybe, mehet a szabadon tekergő társai közé. A lágy botvégek már kellő távolságban bólogatnak, azonnal kiszúrnám, ha mozgásuk rendellenesé válna. |
Jobb kint, mint bent?! 
A feederbotos horgászat lényege, hogy a parttól távolabb, viszonylag érzékeny felszereléssel fogjuk meg a halakat. Ez a legtöbb esetben működik is, azonban vannak olyan helyzetek, amikor a pontyok jobban érzik magukat a part közelében, mint a mederben. Ennek oka lehet a mederviszony, áramlási tényező vagy a tó mérete és a víz hőmérséklete. Joggal gondolhatja mindenki, hogy nincs is ennél könnyebb szituáció, mindössze közelre kell dobni, és minden más mehet a már megszokott módján. Ez azonban a legkevésbé sincs így. A rövid táv éppen annyi kihívást tartogat magában, mint a hosszú dobások. Ebben az írásban egy egyszerű, ám annál hatékonyabb partszéli pontyozó módszert szeretnék bemutatni. |
(L)eső, márnák 
Nosza, menjünk horgászni - gondolta magában a mit sem sejtő, gyanútlan hülye, aki korán hajnalban az eget kémlelve pecára szánta el magát. Pedig annyira egyértelmű volt! Tisztán látszott! Csak a legegyszerűbb elmék nem vehették észre, hogy eső lesz! Füllesztő, nyomott, párás leheletű hajnal derengett a szinte mozdulatlan, szürke felhőtakaró alatt. A madarak sem szóltak úgy, mint a többi alkalommal. Bágyadt, esőre váró csend terült el mindenhol. Akkor hát, menjünk horgászni! - ismételte vidáman, szent meggyőződéssel együgyű barátunk, aki egyébiránt irtó büszke arra, hogy előre megérzi az időjárást. Voltaképp most is érezte, persze. Sőt, tökéletesen tudatában volt annak, hogy ma piszkosul el fog ázni. De hát ő már csak ilyen. Nem véletlenül dolgozik egy horgászmagazinnak másfél évtizede, hogy egy esős nap kifogjon rajta. Igazából örült is neki, hogy esőt szimatolt. Tudta, hogy ilyenkor senki nem lesz az egész folyószakaszon, és nyugodtan talpalhat, cserkelhet kedvére. Az ilyen nyár végi, csendes, áztató esőket pedig különösen szerette. Sokszor megfigyelte már, hogy a ragadozók kedvelik ezt az időt, és jobb az étvágyuk. |
