A Sikeres Sporthorgász 2017. áprilisi tartalmából
Apával együtt!
Sok éve már, hogy Adácson jártam. Emlékezetes út volt, emlékeim szerint olyan útviszonyok voltak, mintha a Dakar-ralin vettem volna részt. Akkoriban fogtak ott egy hatalmas harcsát, annak kellett utánajárnom. Sok idő telt el azóta, a tekintélyes harcsák száma nem csökkent a tóban, de felnőtt mellé olyan pontyállomány is, ami határon túli népszerűséget is szerzett az Adácsi Horgászegyesületnek. Ahol ilyenek a természeti adottságok, ott nem csoda, hogy zajlik a horgászélet, és az is magától értetődő, hogy a tavon figyelmet fordítanak az utánpótlásra is – olyannyira, hogy már van utánpótlás-válogatott versenyzőjük is Nagy Olivér személyében. Aki nevével ellentétben aprócska legény, igaz, benne van már a korban, hiszen a 11. évét tudhatja maga mögött, ami általában kiskamaszt jelöl, de Oli esetében ez kicsit másképp van. A tavalyi Colmic Kupán figyeltünk fel rá, ahol az utánpótláskorú válogatottak mezőnyében remekül horgászott, olyan pontyterítéket produkálva, hogy elállt szemünk-szánk. A háttérben ott állt mögötte edzője, szakmai segítője, az édesapja, de figyelemmel kísérte versenyzését Martin Gábor is, az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya. (Zákonyi Botond)
Ebro Method
Ha meghallom ezt a szót, hogy „Ebro”, megmondom őszintén, nekem elsőként az égbe meredő horgászbotok, mögöttük sátorban pihenő, kapásra váró kényelmes horgászok, mázsaszám beszórt pellet és hatalmas harcsák jutnak az eszembe, amelyeket a jól képzett túravezetőknek köszönhetően épp oly könnyedén megfoghat egy tízéves gyermek, mint egy 70 éves nagymama… A különféle médiumokban ezt látva – hát, finoman szólva sem pezsdült meg a vérem. Talán eszembe sem jutott volna ott horgászni, ha nem egy olyan ember hív, aki hozzám hasonló módon a feederezés megszállottja. Koller Csaba Spanyolországban él, az Ebro folyó mellett, és ha csak teheti, feederbottal veszi üldözőbe a halakat. (Döme Gábor)
Maconka – a gáton túl
Már sokszor horgásztam Maconkán, de valahányszor kilátogattam a partjára – a kötelező versenyhelyek kivételével – mindig a gáton foglaltam helyet. Talán megszokásból, de még inkább a szép emlékek miatt, hiszen a gáti rész soha nem hagyott cserben, sok szép tíz kiló feletti hallal ajándékozott már meg. Ezen a nyári napon azonban kései érkezésemnek köszönhetően a gáti részen teltház fogadott, így másik hely után kellet néznem. A halőrházban rábeszéltek, hogy menjek a felező félszigetre. Még sosem horgásztam ott, de nem volt ellenemre, hogy kipróbáljam. (Jankovich Krisztián)
Dobj oda, ahol a halak vannak!
Amikor 2016 márciusában a Nevis-Lantosmix Feeder Team három versenyzőjével (Baluka Péter, Lantos János, Szabó Tamás) amolyan szezonnyitó horgászatot szerveztünk a felgyői Szabó Illés-féle horgásztóra, még nem tudhattuk, hogy szinte napra pontosan egy évvel később újra ennek a tónak leszünk a vendégei, ami egy cseppet sem hátrány a tél végi, nagyon kora tavaszi horgászatok esetén. Különösen felértékelődik a helyismeret és az adott vízen szerzett saját tapasztalat, amikor mindössze csak néhány nappal vagyunk túl a jégvesztén, hát még olyankor, ha ez több mint két hónapos jégborította állapot után következik be. (Szarka László)
„Ereszd szabadjára a bestiát” kioldócsipesz
A szerelékem nem túl bonyolult, hagyományos csomómentes összeállítás tökéletesen megfelel a pop-up csalikhoz, bár én sekély vízben szeretem álcázni az utolsó néhány méter zsinórt, illetve a súlyt hínár álcával, ami olcsó, de nagyon hatásos. Az utolsó néhány méteren nem fekszik a fenéken a szerelék, mivel a KO-csipeszhez van rögzítve, úgy néz ki, mint egy vízi növény, ahogy a talajtól a felszín felé nő. (Robin Illner)
Kellemes keszeges percek
A Csorba-tavon még javában jég volt, amikor kiérkeztünk. Két helyen találtunk mindössze annyi szabad területet, ahol már nagyjából 15 méterre lehetett dobni a készséget. Nem éppen ideálisnak mondható távolság, de ennyi horgászat nélkül eltelt idő után ez is maga a gyönyörűség! Mindössze két igen lágy feederbot került elő a kocsiból, mivel többnek amúgy sem lett volna hely. A víz a jég szélénél már mintegy másfél méteres mélységgel bír, ami akár elegendő is lehet egy jó kis keszegezéshez. Ki tudhatja? Végtére is, a halak ilyenkor már szívesebben húzódnak ki a szabad részekhez, ami vélhetőleg melegebb is, mint a jég alatt lévő sötét szakaszok. (Jakó László)
Tavaszi Stick Mix-es kereső pontyhorgászat
A kereső pontyhorgászatot gyakran és szívesen alkalmazom, főleg, ha nincs sok időm. Amikor csupán néhány órára jutok ki a vízpartra, ezzel a módszerrel is reális esélyem nyílik egy-egy termetesebb ponty megfogására, mert ilyenkor nem egy fix, nagy mennyiségű etetésen várakozom, hanem én próbálom megkeresni és megfogni a halakat. Ahhoz, hogy jobban megismerjük a módszert, alapvetően három kérdést kell megválaszolnunk: hol, hogyan és mivel? (Haskó Tamás)
Tavaszi zsongás
A híd feletti szakaszon, a sodorvonalban állítom le csónakom motorját. Behajtom az elektromos motort, felemelem forgós székemet, a radart is felkapcsolom, és a mélybe eresztek egy ügyes ki gumihalat. Vaktában tapogatózom, hiszen semmiféle információm, tapasztalatom nincs a harcsák felől. Rábízom magam a sok éves tapasztalataimra, a már megélt kalandokra, sikeres vagy éppen kudarcos élményeimre. Megannyi szép hallal tusakodhattam ezen a területen, remélem, a csalim most is felkér néhány harcsát egy kis tavaszi keringőre. (Oláh Csaba)
