Szobapeca a mínuszokban Villámütések a folyón Láz a bércen Balatoni hétköznapok Menyhalhorgászat a Dunán Tavaszváró pickerezés A decemberi Ebro Irány a jég!
Szobapeca a mínuszokban 
A horgászok életében a tél egy kicsit mindig a számvetés és felkészülés időszaka, és ez még inkább így van mostanság, amikor a hetek óta tartó kemény fagyoknak köszönhetően vagy éppen felróhatóan, kinek-kinek vérmérséklete szerint, befagytak az állóvizek, és zajlanak a folyók, rendkívüli módon leszűkítve a horgászat lehetőségeit. Bár az sem lenne ördögtől való, ha ezek után egy feederes versenyzővel lékhorgászatra adtuk volna a fejünket, Szabó Tamással, a Nevis-Lantos-mix Feeder Team 2016 legeredményesebb tagjával másképp döntöttünk. Maradtunk a meleg szobában, előszedtünk néhány tucat feederes kelléket, kapcsoktól a zsinórokon át a kosarakig, főztünk egy jó teát, beszélgettünk nagyon röviden az elmúlt év versenyeredményeiről, miközben készítettünk néhány szereléket, kötöttünk horogelőkét és erőgumis betétet a még finomabb horgászatért. S mindezt fényképeztük is, hogy a legfontosabb részleteket, némi magyarázatot is hozzáfűzve, megoszthassuk önökkel arra az esetre, ha szánnak egy kis időt a szezon előtti előkészületekre. |
Villámütések a folyón 
Fejlámpám fényénél tekerem a kapcsomra a fonottat. Vaksötét van még, talán csak én vagyok a kikötőben. Mindent elő akarok készíteni, hogy ha beállok az este megálmodott helyemre, akkor már csak lendítsem a hatalmas gumihalat, ne kelljen felesleges zajokat keltenem, és még a fejlámpám fénye se okozzon szokatlan jelenséget a folyó hátán. A motort alapjáraton váltom előremenetbe, és így is hagyom. Így a legkisebb a hangja, és így kelti a lehető legkisebb oldalhullámokat. A kiszemelt terület nem sokkal van a kikötő felett, pirkadatig van még pár perc, és nem akarok elzavarni vagy inkább megriasztani senkit a folyó fenekén. Nagy ívben fordulok a kiszemelt helyre, úgy, hogy még véletlenül se duruzsoljak át a dobálni kívánt szakaszon. A kellő pozíciónál azonnal lenyomom a motort, és mint egy macska, a lehető legpuhább léptekkel jutok a hajóm orrába. A 15 kilós súlyt halkan felemelem és lágyan a vízbe helyezem, elengedem, hagyom a fenékre érni, és nagyon óvatosan, zajkeltés nélkül rögzítem a ladikot. |
Láz a bércen 
Nem, jelen esetben sem arról van szó, hogy a hegygerincen ül egy manus, akit influenza gyötör. Egyáltalán nem! Próbálkoztam megint egy olyan szójátékkal, amit megboldogult bulvár-újságíró koromban a főszerkesztőm ennyivel nyugtázott: „Lacikám, kevés volt ez, mint erdőtűzre a mókuspisi!”. Igazából csupán azt szerettem volna egy pirinyó humorral tudatni, hogy Lázbércre, a hegyekkel ölelt, csodaszép kis víztározóra mindig olyan lázas buzgalommal készülünk, mint ifjú menyecske a nászéjszakára. Lenyűgöz az a víz. Imádom! Bármely évszakban jutok oda, mindig elvarázsol! |
Balatoni hétköznapok 
Túl vagyunk a 2016-os éven, ideje számvetést készíteni az elmúlt esztendőről, és jó lenne azt is tudni, mire számíthatnak 2017-ben a balatoni horgászok. Lassan negyven éve lesz, hogy először jártam a balatoni halászat siófoki, Horgony utcai épületében, ami kívülről nem sokat változott, a környezete azonban látványosan. Nyoma sincs már a hálójavító és hajóács műhelynek, ahol a dereglyék készültek, eltűnt a halátvevő hely, és már csak régi képeken láthatjuk a jégvermeket. Semmi sem emlékeztet a korábbi halászati tevékenységre, a régiek nyugdíjba mentek, az utolsó mohikán épp a BHN Zrt. vezérigazgatója, Szári Zsolt. Jól tartja magát, talán néhány őszülő hajszál mutatja, hogy felette is jár az idő. |
Menyhalhorgászat a Dunán 
Testvéremmel, Jankovich Istvánnal telente a Tiszára jártunk süllőzni az 1990-es évek közepétől a sajnálatos ciánszennyezésig (2000. január 30.). A süllőket a tározó leengedését követően csónakból a kis Tiszán vagy partról a kiskörei erőmű alatti részen kergettük. Az erőmű alatti horgászatainknál azonban az igazán hideg idő beálltával egyre szaporábbak lettek a menyhalfogásaink, ahogy a víz hőfoka 10 Celsius alá süllyedt, aktívakká váltak. |
Tavaszváró pickerezés 
Már túl vagyunk a tél derekán, és szinte karnyújtásnyira van a tavasz, mégis valahogy ezek a napok telnek a legnehezebben. Éppen ezért ahogy a vizek elvesztik a jégpáncélt, nem szabad habozni, menni kell horgászni! Egyrészt, hogy enyhítsük a kínt, amit a vízparti lét iránti sóvárgás okoz, másrészt azért, mert megfelelően lefinomított felszereléssel már lehet egy-egy szép halat fogni. Azokon a tavakon érdemes próbálkozni, ahol van helyismeretünk, és tisztában vagyunk a halak téli tartózkodási helyeivel. Ha jó helyen, jó csalogatóanyaggal és csalival dobunk be, az érzékeny spiccek görbülésére nem kell sokat várni! |
A decemberi Ebro 
A nyári ebrói harcsahorgászatom alatt eldöntöttem, hogy egy decemberi időszakban visszatérek erre a misztikus folyóra, célzottan pontyokra horgászni. Vendéglátómmal, Paul Booth-szal a túra előtt hetekkel kezdtük átbeszélni a taktikákat, és sajnos semmi jóval nem kecsegtetett, mivel amire számítottunk az időpont pontos kiválasztásánál, sem hőmérsékletben, sem vízállásban nem úgy alakult. Évekre visszatekintve itt decemberben a nappali hőmérséklet még bőven 20 Celsius-fok környékén szokott lenni, a vízállás pedig alacsony szinten. A mi kiérkezésünkkor a folyó 3-4 métert áradt, a vízhőfok a nagy esőzések miatt 9 fokra hűlt, a levegő pedig maximum 10-12 Celsius volt! Tehát semmi nem úgy alakult, ahogy terveztük… |
Irány a jég! 
Az idei tél keményebb arcát mutatja felénk. Az elmúlt években nem ezt szoktuk meg, de mindig volt alkalom a jég hátáról horgászni. A mostani tél már a folyóvizeink nagy részét is elrejtette előlünk, így csak egy lehetőség marad: irány a jég! |
