Óvatos maszatolás után a kapásjelző felkoppan, a bot már repülne is a vízbe, de a horgász az utolsó pillanatban közbelép. Felvisít az orsó fékje, az adrenalinszint felszökik az egekbe, aztán hirtelen elcsendesül minden, a zsinór belazul, a feszültség elhal. Emberünk ott áll tanácstalanul a spekvancra meredt szemekkel: a horgot már megint elvitte valami...
Mesterfogások
A párbaj
Hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető, újabb nemzetközi horgászversenyre kapott meghívást Magyar Szilárd. A verseny főszervezője a francia Déclic Peche újság főszerkesztője, Nicolas Béroud volt. A különleges megmérettetés neve: PÁRBAJ. Mindössze két versenyző küzd egymással, s a cél a két horgász minden apró mesterfogását nyomon követve bemutatni eredményességük titkát, és a végén kihirdetni a párbaj győztesét. A különleges versenyre nem lehet "csak úgy nevezni". Kizárólag a világ legjobb és elismert horgászai kapnak rá meghívást. Óriási megtiszteltetés ez nemcsak Szilárdnak, hanem az egész magyar versenysportnak is. Ugyanis fiatal mesterünket és rajta keresztül az egész magyar horgászsportot - a versenyhorgászat fellegvárában! - Franciaországban is elismerik. Szilárd ellenfele a franciák nemzeti büszkesége és legeredményesebb versenyzője, Jean Desque volt. Nem könnyű falat, de Szilárd hozzászokott már a nehéz feladatokhoz, így most sem feltartott kézzel ült le horgászni.
Horgászportré
A süllőmester
Ezt a rovatomat szeretem a legjobban. A "horgászportré" azért izgalmas, mert készítése közben olyan nagy tudású horgászokkal ismerkedhetek meg, akikkel egyébként nem hozna össze a jó sorsom, pedig sokat lehet tanulni tőlük. Ezúttal különösen izgatottan mentem le Adolf Mihályhoz Tátra, aki tavaly olyan süllősorozatot produkált és küldött be a rekordlistára, hogy leesett az állam. Februárban 5,1 kilós, 6,3 kilós, 8,2 kilós; májusban 10 kilós, 13,2 kilós, 7 kilós; októberben 5,5 kilós példányt fogott. A találkozáskor nem csalódtam, mert szerény, de különleges képességű, ízig-vérig sporthorgásszal ismerkedhettem meg.
Ártéri kavicsbányatavak
A tavasszal még éppen ébredező természetben a mély, ártéri kavicsbányatavakban nem egyszerű a ponty horgászata. A 6-7 méteres mélységek meghorgászása bizonyos esetekben komoly feladatot jelent. Persze nem a fenekezős, etetőkosaras módszernél, hanem a finomabb, matchbotos horgászatnál. Mivel rendkívül meredek tempóban mélyül a víz, sekélyebb parti részek, melyek előbb felmelegednének, nem léteznek.
Az élet is valamivel később indul meg az ilyen mély, lassabban felmelegedő kavicsbányatavakon. Április közepéig az időjárás alakulását is figyelembe véve tanácsos a legmélyebb pontokat keresni. Az ezt követő időkben ajánlatos vallatni minden olyan eltérő mederviszonyt, melyet haltartóhelyeknek vélünk. Ilyenek lehetnek a törések (már 20-30 centiméter szintkülönbség is meglepő dolgokat produkálhat), kisebb kiemelkedéseket, víz alatti csatornajáratokat. Törekedni kell a minél finomabb és érzékenyebb felszerelés összeállítására, hiszen ez a siker biztos záloga lehet.
Barangolás hazai vizeken
Berki varázs a Vörsi-tavaknál
Hónapok óta járom a Balaton déli és északi partját, nyakig benne vagyok egy Balatonról szóló könyv megírásában. Néha úgy érzem, már mindent tudok a tóról és vidékéről, aztán egy-egy váratlan találkozás rádöbbent, hogy milyen gyorsan változik, formálódik a táj. Balatonszentgyörgy felé jártam kedves jó barátommal, Csapó Istvánnal, akinek eszébe jutott, hogy nem messze innen, Battyán-pusztán megbújva, Vörs határában van a régi vörsi tórendszer. Néhány éve az igényes német és holland bojlis horgászok felfedezték, ami nem csoda, hiszen az olyan tónak gyorsan megy a híre, ahol a tízkilós pontyok megfogása hétköznapi esemény.
Gyakorlat teszi
Drótot az amurnak!
Óvatos maszatolás után a kapásjelző felkoppan, a bot már repülne is a vízbe, de a horgász az utolsó pillanatban közbelép. Felvisít az orsó fékje, az adrenalinszint felszökik az egekbe, aztán hirtelen elcsendesül minden, a zsinór belazul, a feszültség elhal. Emberünk ott áll tanácstalanul a spekvancra meredt szemekkel: a horgot már megint elvitte valami. Ugye ismerős a történet? Sokan a nyakukat tennék rá, hogy egy meghibbant csuka vette fel a kukoricát, vagy a megakasztott potyka egy víz alatti éles tárgynak úszott, és az nyisszantotta el az előkét közvetlenül a horog felett. Legközelebb damil helyett fonott zsinórból kötik meg a horogelőkét, de azzal is befürödnek.
Barátaimmal tudjuk, hogy mi van a háttérben: az amur. Ez a növényevő hal úgy legelészik, akár egy kérődző emlősállat - egy tehén, egy birka vagy egy kecske. Megragadja a vízbe nyúló nádlevelet, izmos teste megkapaszkodik a vízben, egy rándulás - és a levelet mintha késsel vágták volna egyenesre. Ez a penge pedig ott van az amur fegyvertárában: a kemény szájszéle az. Csoda, hogy a damilt is elnyisszantja vele?
Gyakorlat teszi
Dupla esély
Nagy Benedek régi jó ismerőse a Sporthorgász olvasóinak. Bence igazi "halfarkas". Rendkívül tapasztalt és rutinos horgász, aki bármilyen körülmények között remekül feltalálja magát. Most is egy érdekes horgászatra csábított. Megjegyzem, nem volt nehéz dolga.
Az Alcsi-szigeti Holt-Tiszára kísértem el, ahol gyönyörű kárászokkal és dévérkeszegekkel kecsegtetett. Ez önmagában talán még nem túl izgalmas, de a módszer és a technika, amivel üldözőbe vette őket, már annál inkább!
Horgászszafari a Nasser-tározón
Küzdelem a nílusi sügerekkel
- Big fish! - üvöltött artikulátlan hangon a kormány mellől felugró Rambo.
A fejrázással vegyített ugrómutatványt a sügér még kétszer eljátszotta, mire nyugodtan tűrte, hogy a csónakba emeljük. A csónakban pihegő hal láttán örömöm határtalan volt, különösen annak fényében, hogy Feri barátom az egész akciót kamerával végigkövette. A mérlegelést követően, amikor a mutató a 60 kilónál állapodott meg, nem volt nálam boldogabb ember.
Rakós botok tesztje III.
Régi ismerősként tértünk vissza immár harmadszor Rétimajorba, az Aranyponty Horgászcentrum intenzíven telepített, meleg vizes tavacskájára, ahol a tél folyamán - A legnagyobb hidegben is! - remekül tudtuk tesztelni a rakós botokat. Április elején, a kellemes tavaszi melegben és az átlagosnál melegebb vízben igen vadul küzdöttek a horgászok számára nevelt, csodálatos, sudár testű pontyok.
Elmondok egy történetet
Tél végi botavató
Korán érkeztem, sajnos mégis megelőztek - legalább háromszáz kormorán falta az öbölbe menekült halat. Izgatottan húztam szét a gyönyörű 4,20-as teletroutot. Erre a mély vízre még a 4,50-es változat is jó lett volna, de később, egész évben kisebb mélységeken horgászom, ezért a rövidebb mellett döntöttem. A 8-15 gramm dobósúlyút választottam, mert nyílt vizeken jobban lehet vele élvezkedni, bár a 10-20 grammossal már mártogatni is lehetne.
Izgatott szerelés után az öböl felét még uraló jég feketén csillogó szabad vízfoltjába vetettem fix úszós szerelékemet. A vízfelszín állandó remegéséből vízközt lebegő keszegek tömegére következtettem. Talán azért is olvadt ott ki előbb a jég. Jól sejtettem, annak ellenére, hogy a négyes vízben csak kétméteres eresztéket tettem, az úszó alig tudott rendesen beállni. Az összeszorult halak hátán csak lassan pattogott lefelé az ólmozat. Először kenyércsipettel próbálkoztam, de sokáig csak álmos beleúszások tologatták ide-oda az úszót. Egy gyorsabb elmozdulásra aztán ösztönösen bevágtam. Tenyeres bodorka fröccsent fel a felszínre. Hurrá, megvan az év első hala! Micsoda érzés oly hosszú idő után újra halat fogni. Belebizsergett az egész testem.
Portyázó horgászok
Horgászbottal Tirolban
A tiroli tartomány és Ausztria legnagyobb folyója az Inn, amely ha megbokrosodik, még a Duna budapesti vízállására is hatással van. Tirolban ered, Kufsteinnél elhagyja az országot, Bajorországban folyik tovább, de Braunaunál visszatér, határfolyóvá válik, és Passaunál ömlik a Dunába. Tápláló vizeit elsősorban déli irányból festői völgyek patakjaitól kapja. Az Inn számos szakaszán horgászható, halállománya hasonló a Dunáéhoz, éppen ezért most nem ez a szép folyó az igazi csemege a Tirolban járóknak, hanem a sok hegyi patak és gleccsertó. A tartomány fővárosa Innsbruck, ahová pisztrángozásra, pérezésre, pataki szajbling megfogására a horgásznak tavasszal érdemes jönnie.
-
