A Sporthorgász 2004. novemberi tartalmából

A Sporthorgász 2004. novemberi tartalmából

Az első magyar világbajnok, Csukák a bokorból, Hazai vizeken - A Köröshegyi-horgásztó, Pergess, magyar! - Őszi kaland, Nyugdíjasoknak - A téli szezon, Balatoni legenda, Híres horgászvizeink - A Kiskunsági-főcsatorna, Ismerjük meg 2004 egyéni bajnokát! - Állóvízi márnák

Az első magyar világbajnok

Ami a Belgiumban (Willebroekban) megrendezett 51. Nemzetek Édesvízi Halfogó Világbajnokságán történt, örökké emlékezetes marad. A csodálatos csapatsiker mellett két fantasztikus egyéni eredménynek is örülhettünk. Elérkezett a régóta várt pillanat, amikor egyéniben is magyar versenyző állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Walter Tamás, versenyzői pályafutását megkoronázva, világbajnok lett! Tamás régi ismerősként köszön vissza a versenyhorgászatban kicsit is jártas közönségnek. Az utóbbi években a rangos versenyekről készült beszámolók elképzelhetetlenek nélküle. Ha elindul, szinte biztosra vehető, hogy az élbolyban végez. Fiatal kora ellenére rendkívül érett és kiforrott horgász. Hihetetlen akarással, elszántsággal és lendülettel veti bele magát valamennyi versenybe, ami nagyon ritkán marad eredmény nélkül. Fantasztikus horgásztudása és tehetsége a most elért eredményben csúcsosodott ki. Büszkék vagyunk rá, mert megmutatta, bebizonyította, hogy mi, magyarok is képesek vagyunk erre.


Csukák a bokorból

Az eredményes horgászat alapfeltétele a megfelelő helyismeret a meghorgászandó vízen. Rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk a haltartó helyek elhelyezkedésével, így bármikor odataláljunk. Medertörések, bokrok a víz alatt, bedőlt fák, elsüllyesztett csónakok vagy akár elárasztott épületek - mind-mind sok halat tarthatnak egy helyben. Védelmet, rejtekhelyet nyújthatnak nekik. Ez a jelenség különösen igaz a csukára. Felettébb kedveli az ilyen jellegű helyeket, rejtekhelyéből, lesből azonnal lecsaphat gyanútlan áldozatára. A haltartó helyeken végzett horgászat nem egyszerű mutatvány, gyakorlatlan kezekben akár rémálommá is válhat. Foki Zoltán, kiváló rablóhalas horgász közreműködésével betekintést nyerhetünk a bokorban végzett csukahorgászatba.


Hazai vizeken
A Köröshegyi-horgásztó

Somogyország szép vizei közül is az elsők közé sorolható a korábban még halastóként szolgáló, négyhektáros tó. A kis szigettel bíró, somogyi dombokkal övezett hangulatos vízben olyan halállomány van kialakulóban, amelyben nemcsak a kőröshegyi, de a balatoni horgászok is örömüket lelik.


Pergess, magyar!
Őszi kaland

Vajon Petőfi Sándor miképp emlékezett volna meg a számára oly kedves őszről, ha ismerte volna a szezon egyik legizgalmasabb elfoglaltságát, a pergető horgászatot? Valahogy így: Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem, még szebb, ha a langóban a Rapalámat vezetem. Megállok a folyóparton, nézem, milyen meseszép, ahogyan a sneciket egy balin veri szerteszét...
Húú, ez még nekem is fájt! Szegény Petőfi, talán jobb is, hogy ezeket a sorokat nem olvassa. Mindenesetre számomra igen sokat jelent az őszi pergetés varázsa. Nem mintha nyáron nem lehetne szinte ugyanennyi ragadozót horogvégre csalni... Mégis, valahogy más. Szeptember elején sikerült egy hétcentis áradást kifognunk Attilával. A pezsdülő vizet pedig köztudottan szereti a domi, a balin, tehát csak el kellett szabadulni a munkából, mivel épp kedden volt kedvenc folyónk emelkedő hangulatában. Szerencsére a myPARTY szerkesztősége fiatalos rugalmasságáról híres, alig két percembe került, hogy a következő napra elintézzem magamnak a pecát. (Vagy talán nem is a rugalmasság, hanem - túlságosan ismernek - a horgászattól való elvonás miatt általában nagyon morcos tudok lenni.)


Nyugdíjasoknak
A téli szezon

Kedves horgászbarátom! Tökéletesen igaza van! Amíg lehet, csónakból, aztán lékről, de akár csak a partról horgászva is sok-sok örömet hozhat a téli szezon...


Balatoni legenda

1739-et írunk. Az ínség éve ez is, mint mostanában a legtöbb. Rossz idők járnak már régóta szegény Magyarországra. Mohács óta, közel kétszáz éve szakadatlan dúlja az országot török, labanc, kuruc és az éhezéstől, kilátástalanságtól rablócsapatokba verődött alja nép egyaránt. Mindezeket betetőzi a pestisjárvány, mely úgy aratja a sivár emberi életet, mint régmúlt boldog időkben csengő kasza az aranyló fejű búzaszálakat. Nincs ez másként a Balaton-felvidéken sem. A véres csatáknak ugyan vége már, de a szőlőt sűrűn elveri a jég, ha véletlenül sokat terem, nincs ára a bornak. A köves föld hitvány gabonát terem, s mivel a családok boron mégsem élhetnek, annak gyenge árából kell megvenni a kenyérnek valót. A nehéz időben egy segítője van csak a tó partján élő szegény embernek, maga a Balaton. Ízletes halával sokszor szinte az éhhaláltól menti meg a sokat nélkülözőket.


Híres horgászvizeink
A Kiskunsági-főcsatorna

A 303 hektár vízbe évenként közel harmincmillió forint értékben telepítenek egynyaras süllőt, egy- és kétnyaras csukát, aranykárászt, keszegféléket, egy-, két- és háromnyaras compót, két- és háromnyaras pontyot. A „Kunos” partján az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a horgászlétszám, ami nyilván a szakszerű telepítésnek és persze annak a vízparti környezetnek köszönhető, ami miatt sokan vásároltak telket a csatorna partján, vagy éppen lakókocsiban töltik ott a horgászszezon nagy részét.


Ismerjük meg 2004 egyéni bajnokát!
Állóvízi márnák

Amikor Erdei Attilával, a 2004-es év egyéni magyar bajnokával azon tanakodtunk, hová menjünk horgászni, mesterünk váratlan ötlettel állt elő: fogjunk márnát! Ez önmagában nem megdöbbentő, de amikor azt mondta, hogy mindezt egy Szeged határában található kis tavon akarja produkálni, finoman fogalmazva meglepődtem...

-

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.