Kreatív horgászat - A buffogató, Bukaresti tavak sorjában , Tuningolt szerelékkel - folyóvízen , Pergető útmutató - Szemlélet, Madár fogta csukák, Vakuval - A pergetés apró titkai, Itt a lék a tét!, Horgászélet, halvilág - Célja a halak ügyvédje lenni. Az újság már megjelent!!!
Ma sem teljesen tisztázott az ősi halászszerszám, a kuttyogató működési mechanizmusa - azaz, hogy pontosan mitől is lesz olyan hirtelen éhes a harcsa, ha verjük a vizet a feje fölött. Engem a kuttyogató hangja egyértelműen a felszíni harcsarablás pukkanására, buffanására emlékeztet. Úgy gondolom, a hal egy táplálkozó fajtársát véli a jellegzetes hang forrásának, és elindul, hátha jut egy-két jó falat arrafelé neki is. Alátámasztja ezt az elképzelésemet az a megfigyelés, hogy ha rabol a harcsa, itt is, ott is hallani a buffogást, tehát egyidejűleg több példány táplálkozik. A kuttyogatóval létrehozott hang nagyon hasonlít a buffogásra, mégsem teljesen olyan. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az egyik horgász pici fájával csak pittyeget, a másik meg ormótlan ütőjével mennydörgésszerűen dübög a vízen, s mégis mindketten eredményesek, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy jó helyen keresgélünk-e egyáltalán, amikor megtanulunk különböző hangmagasságokat ütni ugyanazzal a kuttyogatóval. Valami egészen másról lehet itt szó. |
Bukarest környékén amúgy kilenc nagy tó található, területük 775 hektár. Nevezetesebb a Căldăruşani, amely a fővárostól alig harminckét kilométerre van. Csendes kis község, vadászok és sporthorgászok kedvelt helye, a közeli Vlasia-erdő híres a vadjairól, míg a négy és fél kilométer hosszú, majd’ fél kilométer széles tó az egyik legnépszerűbb sporthorgász-birodalom. Remekül telepített horgászvíz, rekordlistás pontyokkal, harcsákkal, süllőkkel, csukákkal, számos fehérhallal. |
A folyóvízi úszós horgászat - első ránézésre - rendkívül egyszerűnek tűnik, de minél többet műveltem, rá kellett döbbennem, hogy annál összetettebb és bonyolultabb. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az etetés helyéről (ahol addig szinte semmit sem fogtam) egy másként vezetett úszóval máris több kapást tudtam kicsikarni, miközben ugyanazzal a csalival és azonos mélységben próbálkoztam. Hogyan lehet ez? Tartsanak velem, és mindenre fény derül! |
Manapság megszokott látvány a pergető horgász vizeink partján. Örvendetes, hogy egyre gyarapodik azon horgászok száma, akik meglátják e ragadozó halak fogására alkalmazott módszer valódi szépségét, és megértik igazi jelentését. A külső szemlélő számára a pergetés sokszor nem mond mást, mint csillogó, fényes, színes, bojtos és gumiszerű micsodák dobálását és unalmas tekergetését, amikre valahogy ráakad a hal. Vicces, hogy gyakorlatilag erről szól a történet, ugyanakkor mégsem. Hiba volna a pergetést holmi maratoni dobó-orsótekerő gyakorlattá degradálni, hiszen megannyi összetevő eredményezi a sikeres fogást. Megalapozott elméleti és gyakorlati tudás, megfelelő napszak és helyszín, gondosan kiválasztott csali, valamint helyesen összeállított felszerelés, továbbá nem kevés tapasztalat szükséges együttesen ahhoz, hogy valaki tudatos pergetéssel halakat fogjon. (Mindezek tükrében én például sokkal többre becsülöm a pergetve fogott kisebb halat, mint a kishallal, halszelettel fogott termetesebb példányokat.) Nem szabad azonban átesni a ló túloldalára. A pergetést, összetettsége és szerteágazó mivolta ellenére, felesleges túlmisztifikálni. Ez a módszer nem valami titokzatos és elvont tudomány, amit csak a beavatottak értenek. Egységeire lebontva, lépésről lépésre mindenki számára elsajátítható. |
Nem titok, hogy Erdei Zsoltnak, kiváló profi ökölvívónknak egyik legkedvesebb időtöltése a horgászat, azon belül is a rablóhalazás. Tudják ezt a Trabucco Team tagjai is, ezért egy kicsit sem kell azon csodálkozni, hogy Madár második címvédése után nemcsak gratuláltak nagyszerű győzelméhez, hanem amint alkalom adódott, közös horgászatra is meghívták a bajnokot. Amolyan igazi, önfeledt, teljes kikapcsolódást nyújtó pergetős csukahorgászatra. Ahol persze nemcsak Madár feledkezhet el a címmérkőzések embertpróbáló felkészülésének sokszor iszonyatosan kemény és monoton mindennapjairól, és gyűjthet erőt a következő csatákra, hanem lazíthat egyet trabuccós Európa-bajnok horgászunk, Nagy Attila is. Hogy a csukákon kívül kik voltak a bajnokok segítségére? Természetesen ott volt a tó gazdája, Komáromi Levente, aki néhány éve még birkózó válogatottként jeleskedett, idén pedig a horgászok válogatott keretében követelt magának helyet. |
A wobblert általában valóban Rapala-csomóval közvetlen a zsinórra kötjük, ekkor mozog a legjobban. De ha sötétben cserélgetni is szeretnénk, akkor már teszünk elé egy kapcsot is. A twister elé nem szokás kapcsot tenni, mert ez a készség akad el leghamarabb. Ha szakítani kell, akkor a kapocs is megy. Ugyanez a helyzet a gumihalnál. Támolygó körforgó elé kell kapocs, méghozzá forgókapocs, mert a szilikonhal forgó nélkül pödri a zsinórt. |
Egy hűvös januári reggelen Péter Zoli barátom nagyszerű hírt közölt a telefonban: márnát fogott a Tiszán, és mindenképp halászlének szánja, csak apróhal kellene hozzá, alaplének. Azonnal „vettem az adást”, rám várt a feladat, hogy a bográcsozás kivitelezhetővé váljon. Rajtam pedig ez nem múlhat - keszegre, illetve lékre fel! Rimán Laci régóta invitált az István-tóra egy kiadós lékhorgászatra, állítólag nincs olyan nap, hogy egy vödörnyi halat ne fogjon. Legfőbb ideje tehát a bizonyításnak, néhány gyors telefon, és alig egy óra múlva Nyékládháza felé robogtunk. |
A múlt év tavaszán vaskos borítékot hozott a postás. Egyik olvasóm, egy sarkadi fiatalember tisztelt meg levelével, melyhez mellékelte két, megyei pályázatokra benyújtott, tudományos jellegű dolgozatát, melyekkel díjat nyert. Az egyikkel - melynek címe A Fekete-Körös és térségének horgászati lehetőségei és leggyakoribb halfajai - első díjat. A másik nyertes pályamű címe: A Fekete-Körös térségének ökológiai jellemzése. A levél így kezdődik: „Boltizár Ottónak hívnak, tizennyolc éves ifihorgász vagyok. Egy Békés megyei kisvárosból, Sarkadról, a Fekete-Körös mellől küldöm Önnek ezt a levelet. Már hosszú idő óta olvasom írásait a Sporthorgászban. Arra a következtetésre jutottam, hogy Ön természetszerető ember, és halakat tisztelő horgász, aki következetesen az őshonos halfauna megőrzésének szükségességére hívja fel a figyelmet. Engem is, már kisgyerek korom óta, a természet, különösen a halak világának, titkaiknak megfigyelése ejtett rabul. Az idén nyáron (2004 - a szerk.) fogok érettségizni, és utána főiskolán, egyetemen szándékozom továbbtanulni. Halbiológus, hidrobiológus, etológus szeretnék lenni. Az édesvízi halak életvitelének, viselkedési szokásainak megfigyelésére, romló életkörülményeik javítására és a civilizációs ártalmaknak való kiszolgáltatottságukban a védelmükre kívánom szentelni az életemet.” |
-
