Feederakadémia - Az őszi Duna, Híres horgászvizeink - A Szelidi-tó, Melléklet - A csuka horgászata, Világbajnoki praktikák - Dobócsöves és csúzlis etetés, Gyakorlat teszi - Mély vízi dévérezés, Nagyító alatt - Csókos szájú rózsás márna, Vadvizek varázsa - A Bárkás és a Gyepes, Pergess, magyar! - Egy nehéz nap még nehezebb éjszakája
A szokatlanul magas (ráadásul tartós!) nyár végi, őszi vízállás sokáig nem kedvezett a folyóvízi horgászat szerelmeseinek ebben az évben. Ám végre visszatért medrébe az öreg folyó, és meghorgászhatóvá váltak azok a kövezések, amelyek minden ősszel kiemelkedően jó eredménnyelkecsegtetnek. Elő a feederbotokkal, és irány Dunafalva! |
Aki a Kiskunság felé veszi útját, útitársként szegődik a Dunához, mely a Budai-hegységet elhagyva egyre szélesebb és kanyargós mederrel indul dél felé, hogy összefűzze három különböző karakterű kis táj, a Csepeli-sík, a Solti-sík és a Kalocsai-Sárköz területeit. Budapest felől az 51-es úton haladunk, majd Dunapatajnál elfordulunk a szelidi leágazásnál. Innen már csak három kilométer a tó, amelyet több oldalról is megközelíthetünk. Az északi és nyugati oldalhoz a Bodzás (Husfoka) elágazásnál balra kanyarodva juthatunk el. A déli és a keleti oldalra az üdülőhelyre vezető úton megyünk a népszerű horgásztanyához, mely az út legvégén található (a „Szakmár jobbra” táblát kell figyelembe venni). A tó hátsó részéhez az üdülőterület végétől földút vezet, gépkocsival nem ajánlatos arra menni, tekintettel az idei esős időjárásra. |
Kevés halra aggattak annyi méltatlan jelzőt, mint a csukára. A vizek útonállója, krokodilpofájú stb. Pedig csak dolgát végzi, amely a természetben reá méretett, eltakarítja a sérült és döglött halakat. Mindezen túl legremekebb sporthalaink egyike, melynek horgászata sport a javából. A világ csukás vizeit járva bizton állíthatom, a csukahorgászok tábora egyre nő, november beköszöntével sincs más dolgunk, mint a csukák nyomába eredni. |
A bojlis pontyfogó versenyeken vagy akár a hétköznapi pontyhorgászatok során nagy jelentősége van a pontos és folyamatos etetésnek. Mindez fokozottan érvényes akkor, ha csak partról lehet bejuttatni az etetőanyagot, mert a csónak használata tilos. Ilyenkor értékelődik fel a dobócső vagy a csúzli szerepe. Király Iván pontyfogó világbajnok profin bánik velük, s most megosztja olvasóinkkal a parti etetés titkait. |
Október elején a Haldorádó internetes horgászportál matchbotos specialistája, Polyák Csaba invitálására egy Tisza melletti kis faluba, Csobajra mentünk horgászni. A Tiszalöktől alig néhány kilométerre fekvő település határában található holtágak a híres vízi erőmű megépítése után váltak „halottá”. Egy kis csatornán keresztül így is kapnak vízutánpótlást az élő ágból, ami némi vízmozgást produkál. A vízterület elsődleges jellemzője, hogy szinte valamennyi halfaj, ami az élő ágban fellelhető, itt is megtalálható, és állóvízi körülmények között megfogható. A víz viszont rendkívül mély. A parttól harminc méterre már 8,5 métert mértünk (!), és nem ez a legmélyebb rész, a 11 méter mély mederszakaszok sem ritkák. Joggal merül fel a kérdés a sekély vizekhez szokott horgászokban, hogy milyen technikát lehet itt alkalmazni, és mit lehet fogni. Tartsanak velünk, és minden kérdésre választ adunk. |
A márna - természetesen ívási oltalmát tekintetbe véve - egész évben jól fogható, de főszezonja a nyárutó. Akár fenekes, akár úszós legyen a készség, a márnázáshoz középerős bot, valamint orsó, továbbá minőségi zsinór és nagyon erős horog szükséges. A tapasztalatok szerint az úszós márnázás eredményesebbnek tűnik a fenekezőnél. A márnázás járulékhalai lehetnek: szilvaorrú, jász, paduc, domolykó, balin. Alkalomszerűen bárhol, bármikor foghatunk márnát a folyókon - a szerző például január 2-án zsákmányolt két kilónál nehezebb példányt valamelyik évben. Azt mondhatjuk mégis, hogy a márnázás ideje a folyók vízállásának alacsony vagy igen alacsony szintje, amikor lehetséges az ősmederben horgászni. |
Horgászbarangolásaink során ismét az ország délkeleti szögletébe látogatunk. A magyar-román határvidéken, a Körös-táj két sajátos hangulatú, izgalmas meglepetéseket rejtegető, félvad vízfolyását (vízállását), a Bárkás és a Gyepes nevű csatornákat vesszük szemügyre. Réges-régen, a szabályozások előtti időkben elvadult, vízjárta, lápos-mocsaras vidék volt ez a Sebes-Körös, a Kettős-Körös és a Fekete-Körös által határolt, szabálytalan háromszög alaprajzú terület. Földrajzi központjának Sarkad városa tekinthető. Jelentősebb települései még: Békés, Doboz, Kötegyán, Méhkerék, Tarhos és Vésztő. |
Nem vagyok hívő lélek. Sosem voltam, és bizonyára ortodox pogányként is fogok távozni e világról. Ha viszont létezik isten - vagy valami magasabb rendű intelligencia -, bizonyára nagyon rossz pillanatában lehetett, amikor szúnyogot teremtett e földre. De ha már teremtett is, legalább szabályozta volna, hogy ne októberben legyen a legnagyobb szúnyograjzás, amikor a gyanútlan horgász riasztószer nélkül érkezik szép reményekkel a folyópartra pergetni. Ja, hogy irtani is lehet őket? Ebben lehet valami. Ónod községben is közhírré tehetné valaki. Egyéb panaszaim is lennének az úr felé a horgászat kapcsán, de inkább nem megyek bele, mert a végén még váratlanul rám tör egy inkvizítor. Mindenesetre azon az októberi napon sűrűn emlegettem a kaporszakállú magasságost. És nem csak a szúnyogok miatt… |
-
