Már a megismerkedésünk alkalmával éreztem, hogy nem mindennapi emberrel hozott össze a szerencse. Az első közös horgászatunk egy kora tavaszi, hétvégi drávai márnázással kezdődött, melynek során sikerült szép halakat fognunk. Átbeszélgettük az egész hétvégét, folyamatosan a harcsákról, különféle módszerekről és horgászati lehetőségekről folyt a szó. Jánosnak szinte minden szavából sugárzott a tapasztalat, azonnal látni lehetett, hogy tökéletesen ismeri a harcsákat. Megállapodtunk egy közös harcsahorgászatban, melyre, sajnos, egyéb elfoglaltságok miatt, sokáig nem kerülhetett sor. Az újabb beszélgetésre telefonon került sor, amikor is fantasztikus hírt közölt: egy 83,20 kilós harcsát fogott! Egy ívó, fészkét őrző harcsát tudott becsapni nadály- és berkigiliszta-csokorral. Nagyon kíváncsi lettem a fogási körülményekre. Kérdéseimre hamarosan választ kaptam, mert tovább nem várathatott magára a személyes találkozás.
A magyar halkincs
Balin, a fekete bárány
A népnyelv vízen járó halnak mondta a balint, s valóban, a meder felső harmadának lakója, olykor látni, amint a hátsörényével ék alakban hasítja vizet, s hallatja mennydörgő rablását - minek folytán "önborjúnak" is nevezték a régiek. Alkatára nézve elfajzott pontyféle tehát, ki ízig-vérig ragadozó, bár fogai nincsenek. Kedveli a medertörések burványló áradatát, az örvényléseket, esések alját, mólók végét - szóval, a tört vizet.
Horgászbottal Erdélytől Katarig
Az erdélyi utazások során soha nem lehet megkerülni, hogy az utazó ne foglalkozzon az erdélyi kultúrával, a gyökerekkel. Ez is egy ilyen kirándulás volt, végigjártuk Kalotaszegtől Dél-Erdélyig az erődtemplomokat. Marosvásárhelytől nem messze, de inkább Szovátához közel található a Nyárád patak, amely számos társával együtt szalad le a Bucsini-tetőről. Biztosan sokan ismerik; akik a Gyilkos-tó és a Békás-szoros felé igyekeznek, azok érintik ezt az utat. A fiaimmal hajnalban, ahogy ott mondják, akkor, amikor a disznókat kihajtják, sötétben indultunk. A srácok kicsik voltak, Bálint tizenegy, Péter nyolcéves; előttem van, ahogy derékig állnak a hideg hajnali ködben a kis zubogókban, és körömvillantókkal próbálják fogni a pisztrángokat. Ez visszatérő kép: a gyerekek alig látszanak ki a ködből, csak azt látom, ahogyan mozdul a kezükben a bot. Mintha mesealakok, ködlovagok lennének.
Harcsahorgászat mesterfokon
Harcsanász a víz alatt
Már a megismerkedésünk alkalmával éreztem, hogy nem mindennapi emberrel hozott össze a szerencse. Az első közös horgászatunk egy kora tavaszi, hétvégi drávai márnázással kezdődött, melynek során sikerült szép halakat fognunk. Átbeszélgettük az egész hétvégét, folyamatosan a harcsákról, különféle módszerekről és horgászati lehetőségekről folyt a szó. Jánosnak szinte minden szavából sugárzott a tapasztalat, azonnal látni lehetett, hogy tökéletesen ismeri a harcsákat. Megállapodtunk egy közös harcsahorgászatban, melyre, sajnos, egyéb elfoglaltságok miatt, sokáig nem kerülhetett sor. Az újabb beszélgetésre telefonon került sor, amikor is fantasztikus hírt közölt: egy 83,20 kilós harcsát fogott! Egy ívó, fészkét őrző harcsát tudott becsapni nadály- és berkigiliszta-csokorral. Nagyon kíváncsi lettem a fogási körülményekre. Kérdéseimre hamarosan választ kaptam, mert tovább nem várathatott magára a személyes találkozás.
Horgásziskola kezdőknek
Itt az idő! Hol a csuka?
Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a csuka az élőhely biológiai-kémiai minősége tekintetében meglehetősen igénytelen, és a legmostohább, "legegészségtelenebb" környezeti körülményekhez is képes alkalmazkodni. Oxigénigénye igen alacsony, így a sekély, dzsuvás mocsarakban is elvan, persze csak akkor, ha talál ott elegendő táplálékot. Általában talál, mert a mocsarat is elviselő halfajok (kárász, compó stb.) jól "eltartják" a csukát. Egyébiránt a csuka - jóllehet tipikusan állóvízi hal - jól megvan a folyókban, patakokban, csatornákban is, de leginkább csak a csöndes folyású, lassan csordogáló szakaszokon. Igazi otthona a tavakban, holtágakban, kubikokban, kopolyákban, ártéri időszakos vízállásokban van. Állandó otthonául mindig olyan helyet választ, mely nemcsak jó vadászleshely, hanem tökéletes takarást, biztonságos elrejtőzési lehetőséget is nyújt.
Kis víz - nagy halak
A duzzasztókkal és szűkítőkkel megrendszabályozott víz szinte kilométerenként más és más arcát mutatja. Néhol alig 20 méter széles, és vad hegyi patakként zubog tovább. Máshol 100 méterre is kiszélesedik, meglassul és szinte állóvízé válik. Átlag vízmélysége ritkán haladja meg a másfél métert. Az átutazóban erre járó magyar horgászok, a vízre tekintve, szerintem még azt is megkérdőjeleznék, hogy él-e egyáltalán a folyóban hal. A látszat azonban csalóka: gyönyörű paducok, szilvaorrú keszegek, domolykók és márnák élnek szinte háborítatlanul a várost átszelő tiszta (!) vízben.
Léki horgászatok
Süllők a jég alól
Hosszú évekig kizárólag csukára és sügérre horgásztunk lékről, mígnem egyszer érdekes híreket kaptam Palotásról. Sorban fogják a süllőket a lékhorgászok. Éreztem, hogy nekem is ott a helyem, ki kell próbálnom a süllőzést lékről. Döntésemet nem bántam meg, hiszen felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, és ami a lényeg: bizonyságot nyertem, hogy a süllők szépen foghatók lékről is.
Horgászat a Raduta-víztározón
Az utolsó éjszaka
Radutai horgásztúránk utolsó napjáig már sok szép fogással és élménnyel gazdagodtunk, a tározó halállománya szinte elbűvölt bennünket. A csónakos behordások során többször is szinte az orrunk előtt fordultak a nagyobbnál nagyobb pontyok. Nem egyszer láttunk 20 kilón felüli példányokat is. Több esetben tippelni se mertünk, akkora pontyok forogtak a víztetőn. Az utolsó éjszakai horgászat során ismételten ízelítőt kaptunk egy kisebb fajta csodából, hiszen olyan fogásokban volt részünk, melyekre már kevésbé számítottunk.
Portyázó horgászok
Vad bosnyák vizeken
A hídlábnál, ahol bár jó hely lenne, egyáltalán nem lehet megállni, a pillérek alatt megtörik, de aztán rohan a víz - meg ketten nem is férnénk el. Balázs azért bevackol, én meg tovább kúszom a szederindák sűrűjében. Alsó dobásokkal repíteni a legyet most nem lehet, bűvészkedni kell, úsztatni a streamert, aztán úgy szedni visszafelé a zsinórt, hogy a gyors víz ne csapja fel a felszínre. Feljebb, a bokáig érő vízben kényelmes a legyezés, viszont rendesebb pisztráng egy sem akad a horogra. Balázs is elunja a veszkődést, jön vissza. Átlósan befelé már majdnem melléig ér a víz - még nézni is rossz, ahogy araszol föl. A sok küszködés aztán pisztrángot terem: a folyó túlsó oldalán gyönyörű jószágot emel ki a vízből, én meg kiáltok, hogy rendben van, üsd fejbe, ide már nem hiába jöttünk. Hiába kiabálok, a rohanó víz elviszi a hangot meg a pisztrángot is, mert visszaengedte. Nincs mese, nekem kell halat fogni, ha Balázs mindegyiket visszaengedi, hogy lesz ebből fénykép meg idehaza dicsekedni való.
Világbajnokság Portugáliában
Megelőztük a nagyokat!
A folyó sajátossága, hogy a kőgátakkal leszűkített és felduzzasztott mederben szinte állt vagy nagyon lassan folyt a víz. Ezért az átlagosan 3 méter mély vízben nagyon finom, 4x14-es; 4x16-os méretű úszókat használtunk. A horog mérete is maximum 20-as lehetett. Szinte egyetlen horgászmódszerre, a rakós botos horgászatra kellett koncentrálni.
Az igazi különlegességet azonban a vízben élő halak és azok viselkedése jelentette. A Mondego folyó az Atlanti-óceánba ömlik. Innen több olyan halfaj is felúszik, amely a sós és az édes vízben egyaránt megél. Ilyen például a mulett. A tengeri pérek népes családjához tartozó hal a "legintelligensebb" fajok egyike. Az új környezetben fantasztikusan megtanulta, hogyan vigyázzon magára. Ezért hiába volt tömegesen az etetésen, nagyon nehezen lehetett horogra csalni, vagy a megakasztott halat sikeresen szákba terelni. Egy átlagos méretű 30 dekás példány jobban húzott és küzdött, mint egy 3 kilós ponty. A megakasztás után többször kivetette magát a vízből, és minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon a horogtól. Ez legtöbbször sikerült is neki - nem kis bosszúságunkra.
-
