A most bemutatásra kerülő hal, szintén nagy kedvencem. Valami miatt nekem ő egy kedves, vidám hal. Talán azért, mert a hosszú tél után először bevetett horgon, ő az, aki kapásával, és mohóságával az év első halaként jelentkezik? A kora tavaszi, -jég veszte- utáni első halacska, aki fellobbantja a horgásztüzeket, és többnyire az utolsó is, aki a tél beállta előtt még megmelengeti a finompecás szívét.
Bodorka (Rutilus rutilus L. )
A nép nyelvén: bódorkeszeg, bodri, börke, bürke, göndér, pápakeszeg, pirosszárnyú koncér, tamáskeszeg, veresszárnyú koncér
A bodorka, az egyik leguniverzálisabb halunk. Szeretik a finomszerelékes horgászok, mert rendkívül élvezetes horgászatot nyújt már a kora tavaszi hónapokban is, de kedvelik a rablóhalra pályázók, akik mint kiváló csalihalat tartják számon. (Főleg a csuka kedveli, így szerepe ősszel felértékelődik.) Akik nem vetik meg az apróbb halakból készített, finom paprikás lisztben kisütött csemegét, azok is nagyon kedvelhetik őkelmét, hiszen egyike a legízletesebb keszegféléknek.(Különösen az őszi- téli bodri húsa kiváló, mikor egy kis zsírpárnát növesztve zamatossá teszi önmagát. Lehet, hogy a csuka is ezért szereti? Igaz, panír nélkül.)
Szerethetjük azért is, mert hazánk minden vizében tiszteletét teszi. Gyermekkorunk nádpálcás próbálkozásait a közeli kanálisban, többek közt az ő kárára követtük el. Rendkívül jól alkalmazkodó hallal van dolgunk. Szerencséjére nem érzékeny a szennyeződésekre, hamar feltalálja magát minden vízen. Európában egyedül az Appennini- és a Pireneusi félszigetről hiányzik, valamint Izlandra sem jutott el. Az írek, -hogy ne maradjanak ki a jóból,- a 19. század végén betelepítették vizeikbe. Erre Szibériába azért nem került sor, mert ide eljuttatta a természet. A szibériai folyókban gyönyörű állománya fejlődött ki. Azért nekünk sem kell ilyen messzire elutazni, ha találkozni szeretnénk vele.
Itthon keressük folyókban, kavicsbánya tavakban, holtágakban, tavakban, csatornákban, kanálisokban. Valahol biztos rátalálunk. A vízparttól sem kell messzire mennünk, mert halunk kedveli a parthoz közeli zónát. Tavakon, csatornákon a partszéli, hínárral kissé benőtt területeken portyázik, míg folyókon a lassú, limányos részeket, a hirtelen mélyülő mederesések környékét, a partvédő kövezés és meder határát, kedveli. Egy szóval, ahol a folyó lerakja hordalékát, terülj-terülj asztalkámat kínálva.
A bodri is rajhal, bár ahogy nőnek, úgy csökken a csapat létszáma. A bandák ragaszkodnak megszokott felségterületükhöz, nagyobb vándorlásra csak az íváskor, és a telelésre készüléskor vállalkoznak.
A bodorka ivarérettségét 3-4 éves korára éri el, amikor körülbelül 8-15 centis. Nem egy gyorsan növő hallal van dolgunk. (Már megint.) Leggyakrabban a 10-18 centis példányokkal találkozunk, vagy a 25 centis, negyed kilós párosítás dobogtatja meg a horgász szívet. A legnagyobb szívdobbanást egy 50 centis bodorka okozhatná, amihez már kolosszális 2 kilogrammos testtömeg is párosul. A hazai rekordot egy 2000-ben fogott bodorka tartja, 1,9 kilogrammal. Úgy gondolom, nehezen túlszárnyalható rekordot sikerült felállítani a szerencsés horgásznak.
A nász bodorkáéknál is április-májusra tehető. Ha a víz hőmérséklete felkúszik a 10-17 Celsius-fokra, megindulhat a nász. A szerelem kiteljesedéséhez azonban szükség van a hőmérséklet állandósulásának. Hirtelen lehűlésnél a szerelmesek megszakítják nászukat. Gyakran előfordul, hogy ikráit a süllő természetes, vagy mesterséges fészkére rakja, közvetlenül a ragadozó ívását követő időben. Ezzel a süllő ikráinak nagy részét könnyen befullasztja. (A természet azért a gyengébbnek is megadja a visszavágás lehetőségét, még ha nem is elegáns módon.) Másik érdekessége a násznak, hogy gyakran összeívik más pontyfélékkel. Az ilyen csapodárságnak érdekes kinézetű, a gyakorlott szemet is könnyen megcsaló hibridek a gyümölcsei. Jómagam is fogtam egy ilyen furcsa halat. Kicsit dévéres, kicsit bodorkás. A horgon igen jól küzdött, mert harciasságágban a bodorka vér dominált.
Az ikrákat leggyakrabban az elöntött árterek növényzetére rakja, ahol igen változó idő múlva kelnek ki az apró lárvák. Mivel a vízi élethez kell az energia egy ilyen apróságnak, a kikelést követő második napon táplálkozni kezd. A tojáshéj épp csak megszárad a hátán, akarom mondani a szikzacskója, épp hogy felszívódik, már a kerekesférgek után néz. A kerekesférgek alkotta menü, fokozatosan bővül. A kifejlett bodorkák már a legfinomabb szúnyoglárva, apró csigák, kagylók, némi kis növényi hajtás alkotta menüt részesítik előnyben.
Leírása, ismertető jegyei
A bodorka teste viszonylag magas, a legnagyobb magassága körülbelül harmadrésze a testhossznak. Szája csúcsban nyílik. A hasúszók és a hátúszó kezdete egybevág. A hasúszók kezdete pontban a hátúszó kezdete alatt van, ellentétben a vörösszárnyú keszeggel (vele keverhető össze leginkább) akinek a hátúszója jóval hátrébb áll. Másik fontos megkülönböztető jegye, hogy a hasúszók, és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. (A vörösszárnyú keszegnél itt élt találunk.)
A szeme a bodorkának általában élénkvörös, míg páros úszói sárgás téglavörösek. Hátának színe zöldeskék, oldala ezüstös. A haltartó rabságát igen jól viseli, rendkívül szívós hal.
(Édesapám őszi csukázó bodorka készletének megmaradt példányai tavasszal mindig visszanyerik szabadságukat, és 4 hónap akváriumi rabság után is vígan elúsznak.)
Horgászata
Horgászatáról külföldön külön szakirodalom szól. Különösen a belgák, franciák szeretik megfejteni a bodorkahorgászat titkát. Náluk számos versenyen mindent eldöntő hal lehet. Hogy mi se maradjunk el mögöttük, nézzük, mire kell odafigyelni.
A módszert illetően szinte bármi szóba jöhet. Spicc, rakós, bolognai, match, picker, feeder. Lehet választani, bár én a spiccbotos bodorkázást szeretem a legjobban. Kora tavasszal szoktam kifejezetten rájuk horgászni, máskor csak, mint beeső hal találkozunk.
A korai bodorkázáshoz egy 5-6 méteres finom tűspicces botot használok. Erre egészen vékony, 10-12-es damilt kötök, rajta egy 1-2 grammos úszóval. A horog nálam 18-20-as. Az úszót szinte antenna hegyre súlyozom, több apróbb söréttel, hogy a szerelék szép lassan lebegjen alá. Keresek egy szélvédett, ágas-bogas, vagy nádassal szegélyezett részt, és kezdődhet is a móka. Etetőanyagot ilyenkor is használok, és ami nem maradhat el, a kendermag. A bodorka imádja. Mindegy neki, hogy főve, pörkölve, csak legyen. Éppen ezért nem kell a legdrágább kaját megvenni. (Természetesen vannak kifejezetten neki készített receptek, aromák is, ha valaki ezekben jobban bízik)
Többet érünk, ha őrölt-pirított kendert keverünk az etetőbe, amihez a vizezést követően még főtt kendermagot is teszünk. (Nem butaság, ha a főzéskor megmaradt kihűlt vízzel keverjük be a kaját. Ellenállhatatlan, és nem csak a bodorkáknak.) A gombócokat elég csak lazán összenyomni. Aki még jobban kedvezni akar az éhes bodrinak, tegyen bele kevés csontit. Alapozáshoz elegendő 5-6 gombócot bedobni. Az eresztéket körülbelül a fenék fölé állítjuk, és kezdődhet a bodorka keresés. Az eresztékkel folyamatosan játszva, előbb-utóbb megtaláljuk azt a mélységet, ahol legszívesebben falatoznak Csalinak szóba jöhet a pinki, csonti, apró trágyagiliszta, szúnyoglárva. Arra érdemes figyelni, hogy nem muszáj nagy csokrot feltűzni. Az apró horgon jobban érvényesül egy szem csonti, vagy pinki. Ha sikerült magunk elé csábítani a bandát, akkor elő a csúzlit, és néha 3-4 szem csontit, kevéske kendert lőjünk az úszó köré. A nagyobbak ezt nagyon szeretik, és gyönyörű elvivős kapásokkal tudatják, itt vagyunk! Ha beindul a bolt, rendkívül szórakoztató idénynyitó horgászatban lehet részünk
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, illusztrációk: Polyák Csaba (csabio) Sivák Mátyás (gazza), www.fishbase.org, Pintér Károly: Magyarország halai
