Az alábbiakban két olyan keszegfélét mutatok be, amelyek csak néha-néha kerülnek haltartónkba. Mindketten dévérezés közben akadhatnak horgunkra, és a dévér mellett leginkább egymással keverhetőek össze. Nézzük, mégis mitől más ez a két keszeg.
A laposkeszeg (Abramis ballerus L. )
A nép nyelvén: balinkeszeg, baszárkeszeg, cápakeszeg, lánakeszeg, lannakeszeg, lapos dévérkeszeg, szalmán telelt
Ez a keszeg is főleg a dévérezés mellékterméke. Ahol a dévér előfordul, és őkelme is honos, biztosak lehetünk abban, hogy felkéredzkedik horgunkra.
Hazánkban, a nagyobb folyókban, a velük összeköttetésben álló holtágakban, duzzasztott részeken, valamint a Balatonban találkozhatunk vele. Ha szélesebbre nyitjuk a térképet, akkor Európa középső, és keleti része az ő hazája. Az Északi-, Balti-, Azovi-, Fekete-, Kaszpi-tenger északi részébe ömlő folyók vízrendszerében, az Elbától az Ural folyóig, a Dunában egészen Bajorországig megtalálhatjuk. Az északi népeknél csak Svédország, és Finnország déli részén örülhetnek jelenlétének.
Életmódjáról, vándorlásairól keveset tudunk. Mivel halászati jelentősége csekély, nem nagyon kutatta eddig senki.
Az év nagy részét a folyóvízi állománya az alsó szakaszokon, vagy a csendesebb öblökben tölti. Télen nem találkozhatunk vele. Ilyenkor a mélyebb részekre húzódik, és várja a tavasz közeledtét. Ha ez elérkezett nagy csapatokban vonul a folyók felső szakaszai által elöntött területekre, hogy megkezdje nászát. Tavakon egyedül ilyenkor tartózkodik part közelbe, egyébként nyíltvízi hal.
A nászra már három éves korában képes, de mostoha körülmények között ez az idő 5-6 évre is kitolódhat. Nálunk április végétől június elejéig tart a nász. A lerakott 20-70. 000 ragadós ikrából 12 nap alatt kelnek ki az állomány jövőjét jelentő lárvák. Jellemzően ettől kezdve planktonokat fogyaszt. A felnőtt lapos keszegek azért elcsábulnak a vízre hulló rovarokra, lebegő szerves anyagokra. Elsősorban vízközt szerzi táplálékát. Termetét tekintve nem egy óriás. Nálunk a 35 cm-es testhosszal fél kg-ot érhet el Ez azt is jelenti, hogy lassan növő hallal van dolgunk. Az első évben 6-8 cm, a másodikban 10-12 cm, míg életének ötödik évében 25-30 cm-es hosszúságot érhet el.
A húsa rettentő szálkás. Külföldön főleg szárított hal formájában fejezheti be földi pályafutását.
Hol találkozhatunk vele?
Nincsen jellemzően kedvelt helye. Ahol a többi keszeg előfordul, ott előbb-utóbb tiszteletét teszi. Folyton vándorol, így ha ráakadtunk, igyekeznünk kell ott is tartani őket, mert gyorsan tovább állhatnak.
A folyók lassú szakaszain, a sarkantyúk belső csendes oldalán lehet rájuk számítani. (Saját megfigyelésem, hogy a zsilipeken kizúduló víz úgynevezett visszaforgójának határán szinte lehetetlen tőlük horgászni. )
Leírása, ismertető jegyei
Teste oldalról erősen lapított, háta magas. Feje a testéhez képest kicsi.
Elsősorban hegyes orra, és felső állású szája segít megkülönbözetni a bagoly keszegtől. Pikkelyei egészen aprók, egész testét egyenletesen borítják be. Az összes keszegféle közül ő büszkélkedhet a legnagyobb pikkelyszámmal. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 66-73. (Aki nem hiszi, számoljon utána.) Háta sötétkékes, oldala ezüstösen fehér, míg hasa sárgásfehér, esetleg enyhén vörhenyes. A páros úszói (mell, hasúszók) halványsárgák, míg páratlan úszói (hát, farok, farok alatti) világos szürkék, ám mindkettőt fekete szegély keretezi. Farok alatti úszója feltűnően hosszú.
A bagolykeszeg (Abramis sapa Pall. )
A nép nyelvén: bagókeszeg, bagoly, baglya, száp, szápókeszeg,
Elterjedését tekintve hasonlóan a laposkeszeghez az Azovi-, Fekete-, Kaszpi- tengerbe északon ömlő folyókban él. Előfordulásának nyugati határát a Duna képezi, amelyben ő is felúszik egészen Bajorországig. Hazánkban szinte ugyanott találkozhatunk vele, mint előbb említett rokonával, ám a tavakban ne keressük. Különbség talán annyi, hogy a bagolykeszeg inkább a folyókon, fenék közelében tartózkodik, és ezt is a gyorsabb folyású, oxigénben gazdag, kavicsos aljú szakaszokon teszi.
Igazi rajhal, táplálékát csapatosan keresi. A bagolykeszeg már jobban szereti a húsos falatokat, így elsősorban szúnyoglárvák apró kagylók, rovarlárvák után kutat. A téli időszakot ő is a folyók legmélyebb részein tölti. Ekkor nem táplálkozik, várja a jobb időt. Ezt is csapatosan teszi, hatalmas rajokba tömörülve. Ha elérte a négy éves kort, és elérkezett a várva várt május, elkezdheti nászát. A hímek fejükön, és páros úszóik belső oldalán nászkiütésekkel hívják fel magukra a figyelmet. A nőstények a folyók mély, kavicsos szakaszán rakják le ikráikat. Hatalmas tömegben ívnak, a folyómeder borítva van a ragadós ikrákkal. Ikrája, amelyik elkerüli a többi hal mohó habzsolását, egy apró lárvának ad életet. Ez az aprócska élet a szikzacskó felszívódásáig a mederhez lapulva éli élete első napjait. A zsenge ivadék sem szívesen hagyja el a folyó fenék közeli rétegét, a szélvizekbe csak ritkán vetődik. Növekedése lassú, hasonló a laposkeszeghez. A legnagyobb testhossz 30 cm lehet, amihez 60-70 dkg tömeg párosul.
Hol találkozhatunk vele?
Elsősorban a folyók mély, húzósabb part menti vizeiben. Ha rátaláltunk, sokat foghatunk belőle, hiszen ahol egy is horogra akadt, számíthatunk társaira is.
Leírása, ismertető jegyei
A bagolykeszeg teste magas, oldalról lapított. Feje kicsiny, de hatalmas szeme elárulja. A nevét is innen kapta, és ez alapján könnyen megkülönböztethető a laposkeszegtől. Orra jellegzetesen lekerekített, ráborul szájára. Kicsiny szája félig alsó állású. Hátúszója magas, farokúszója erősen bemetszett, alsó része valamivel hosszabb a felsőnél. Mellúszói hosszúak, a hasúszóig érnek. Farok alatti úszója rendkívül hosszú.
(A laposkeszeghez hasonlóan ez alapján lehet a dévértől a legjobban megkülönböztetni.) Pikkelyei nagyobbak, mint társának, és erősen rögzültek. (Igaz erre csak pucolása közben jövünk rá) Színében ő sem túl változatos. Megelégszik a hát sötétszürke, oldalán ezüstös csillogású, hasán fehér összeállítással. Úszói szürkék, enyhén sárgás árnyalatúak. Páratlan úszói fekete szegéllyel díszítettek.
Horgászatuk
Mivel mindketten tekintélyes farok alatti úszóval rendelkeznek, sejthető, hogy ezekkel igen szépen tudnak lapátolni is. A lapos keszeg elsősorban a lassan süllyedő csalit veszi fel, míg a bagoly a fenékre tett csalit szereti. A Nagykunsági - csatornán a lapos keszegnek hihetetlen nagy csapatai szokták néha ellepni az etetést.
Ilyenkor a csalinak esélye sincs a fenék közelébe kerülni. Az úszó tétova bukdácsolása jelzi, hogy már megint egy éhes lapos rontott a süllyedő csalira. Egy könnyű spicc bottal azonban igen élvezetes fárasztani. Hihetetlen energiával küzd, sokszor a vízből kiugorva próbál menekülni. Erőteljesen rázza magát, ezért még a kisebb példányokat is érdemes szákolni. (Sok bosszúságot okozott már nekem is, mikor kiemelve a vízből, hirtelen lerúgta magát. A felszabadult szerelék, pedig felcsapódva kellemes kis idegmunkát adott.) Ha szákba került se legyünk nyugodtak, hajlamos onnan kiugrani. Ha ellepi az etetést, az eresztéket vízközt állítva, kicsit tocsogósabb etetőanyaggal sokat foghatunk belőlük. Elég agresszív hal, másnak úgy sem adna esélyt. A csonti, pinki, szúnyoglárva mind kedvence. Gyerekkoromban kenyérrózsával is szépek jöttek, ideje lenne újra kipróbálni. Nekem még csak úszós készséggel sikerült fognom, fenekező cejgra sosem akadt. Ez táplálkozásának is köszönhető, így ha ki szeretnénk kerülni, akkor, amíg el nem hagyja az etetésünket, jobb, ha egy gyorsan merülő rezgőset veszünk kézbe. (esetleg összehúzzuk az ólmozást, bár nekem ez sem szokott segíteni).
A bagolykeszeg is nagy harcos. Mivel a dévérhez hasonlóan táplálkozik, rá nehéz célzottan horgászni. Leginkább a dévér mellé beeső hal, ám ha egyet sikerült kifogni, biztos, hogy a továbbiakban több bagoly akad horgunkra, mint dévérkeszeg. Nem annyira finnyás, bátrabban ront a csalira, így elorozza a finom falatokat vetélytársa elől. Nem baj, csak tegye ezt minél sűrűbben. Elvégre ekkor is hajlik a spicc, és itt már szóba jöhetnek a finom fenekező szerszámok is.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, illuszrációk: Polyák Csaba, www.fishbase.org, Pintér Károly: Magyarország halai, Origo
