Egy olyan halról olvashattok most, aki rejtett életet él. A fő élőhelyén nagyon nehéz elérni, így kivételesen szerencsés az a horgász, akinek horgára akad. Akinek sikerül élete során egyet-kettőt fogni, úgy érezheti magát, mint a mesebeli halászlegény, aki kifogta az aranyhalat. Úgy is kell vele bánni. A „jó tett helyébe jót várj” szellemében eresszük útjára, hiszen látni fogjuk, vizeink ritka, védett kincse.
A leánykoncér (Rutilus pigus virgo Heckel)
A nép nyelvén: dobáncs, dobár, leányhal, nyerfli, szűzleányhal.
A leánykoncér ritkán látott vendég a horgászok zsákmányában. A régi idők halászai sem találkozhattak vele túl sűrűn, hiszen főként a folyók medrében tanyázik, ahonnan csak a szerelem idejére mozdul ki. A halászok is inkább ebben az időszakban tudták rabságba ejteni a kiöntéseken, befolyókon. Sokan bodorkának, dévérnek, vagy a két hal hibridjének nézik. A megkülönböztető jegyek alapján csak a felkészült, tapasztalt horgászok képesek felismerni, de ők is csak akkor, ha már jó néhányat akasztottak.
A faj törzsalakja (Rutilus pigus pigus Lacepčde) Észak-Olaszország folyóiban és nagyobb tavaiban él. A nálunk előforduló alfaj, a leánykoncér tipikus reofil faj, ami magyarul annyit jelent, hogy az erősebb sodrású folyórészeket kedveli. Az év nagy részét a folyók főmedrében tölti, ahol néhány példányból álló kis csapatokban kutat élelem után. Ha pontosítani akarjuk az előfordulási helyét, akkor a Duna vízrendszerének középső és felső szakaszát kell feltérképeznünk. A nagyobb mellékfolyókban a Szávától egészen Bajorországig megtalálhatjuk. Előfordul a Drávában, a Murában, különösen a felső szakaszokon. A Tiszán egyedül a felső szakaszról érkezett híradás róla. Ritkasága miatt 2001-től hazánkban védett.
Annyira rejtett, nehezen megfigyelhető életmódot folytat, hogy a szakirodalom is igen szűkszavú vele kapcsolatban. A táplálkozását tekintve is csak sejtéseink lehetnek, de valószínű, hogy menüjét fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják. Növekedése igen lassú. Első évében 6 cm-es, a harmadik végére 18 cm testhosszt érhet el, innentől a 6 cm-es éves átlagnövekedése előbb évi 3 cm-re, majd még tovább csökken, amivel 11 éves korára éri el a 35 centit. A leánykoncér ekkor is csupán 825grammos! Három évesen már kész a nászra, amire áprilisban kerül sor. Ilyenkor elhagyja a folyók/folyamok főmedrét, és a holtágakba, kiöntésekre vándorol, ahol ikráit a növényzetre rakja. A szerelemittas hím koncérok testét - a dévérhez hasonlóan - nászkiütések borítják.
A maximális méretét 40 centiméterben, tömegét 1 kilogrammban határozzák meg. Erre a nézetre rácáfol a Haldorádó rekordlistáján szereplő leánykoncér, amely 47 centisen és 2400 grammal igazi „koncér kolosszus.” Az eddigi abszolút csúcsot tartó koncér 2440 gramm, és 2004-ben akadt horogra.
A fogásról a rekordlistában olvashattok részletesen.
Leírása, ismertető jegyei
A leánykoncér teste megnyúlt (a legnagyobb testmagasság több mint 3-szor van meg a testhosszban), oldalról lapított, az erős sodráshoz teljesen idomult. A feje kicsiny, szája félig alsó állású, szemben a dévér alsó állású, valamint a bodorka és a jász csúcsba nyíló szájával. Oldalvonala mentén elhelyezkedő pikkelyeinek száma 46-49, ami a bodorkáénál több, a jászénál kevesebb. Háta zöldesbarna, oldala ezüstös, hasa fehér színű. A hátúszó sötétszürke, a szürke farokúszó csak tövénél vörhenyes. A mellúszók jellegzetesen sárgásfehérek, az idősebb egyedek hasúszói és a farok alatti úszója narancsvörös. Ez a szín különösen az ívási időszakban válik élénkebbé.
Horgászata
Többnyire a folyóvízi peca járulékos zsákmánya. Rakóssal, feederbottal, bolognaival csíphetünk el egyet-egyet. Hazánkban a Duna egyes szakaszairól több szép példány fogásáról is beszámoltak. Célzottan rá nem érdemes (és védettsége miatt nem is szabadna) horgászni, hiszen ritka, mint a fehér holló. Aki már fogott, dicséri küzdeni tudását, és aminek a legjobban örül, az a felismerés, hogy a testes dévér helyett egy gyöngyszem vette fel a csalit. A kifogott leánykoncért mindig kíméletesen és haladéktalanul helyezzük vissza a vízbe!
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, illusztrációk: www.fishbase.org, Gazza, Novi, Pintér Károly: Magyarország halai
