A naphalfélék családjába tartozó pisztrángsügér hasonló utat járt be, mint a szintén ebbe a családba tartozó naphal. Ő is a messzi idegenből érkezett hazánkba, de nem tudott olyan széles körben elterjedni, mint sok más jövevény. Ha a hal sportértékét nézzük, ez bizony kár, ellenben ha a természet dolgába beavatkozó ember kísérletezése felől szemléljük a kérdést, akár szerencséről is beszélhetünk. Ismerkedjünk meg ennek a halnak a szaporodásával, szokásaival, életmódjával. Ennek ismeretében mindenki eldöntheti, hogyan viszonyuljon ahhoz, hogy jelen van a vizeinkben.
A pisztrángsügér (Micropterus salmoides Lacepède)
Egyéb nevei: (észak)-amerikai pisztrángsügér, fekete sügér, nagyszájú sügér.
A pisztrángsügér őshazája Észak-Amerika keleti és középső részének vizei. A nagy-tavaktól délre a Mexikói öbölig és Floridáig húzódik felségterülete. A telepítéseknek köszönhetően azonban napjainkra már az Egyesült Államok egész területén megtalálható. Gazdasági megfontolásból a világ számos részén „honosították”, így Brazíliában, a Fülöp-szigeteken, Hong-Kongban, Dél-Afrikában és Európában is megjelent. Európába Max Borne hozta be az első példányokat. (A törpeharcsa európai megjelenése is az ő nevéhez fűződik, így most már lehet bátran a nevén nevezni azt, akit sokszor emlegetünk, ha csak a szúrós kis törpicsek rágja a csalinkat.)
1883-ban érkezett az első, New York közelében begyűjtött pisztrángsügérekből álló szállítmány, amelyből 1885-re mindössze 10 példány maradt. Ez a 10 hal jelentette a „törzsállományt”, ezek továbbtenyésztéséből származnak az Európában szórványosan megtalálható pisztrángsügér kolóniák. Magyarországon akkoriban a Felvidéken, majd Somogysárdon kezdtek foglalkozni tógazdasági tenyésztésével. 1909-ben kikerült a Balatonba, majd nem sokkal később a Dunában és a Drávában is megjelent. A hazai elterjesztésére tett kísérletek kevés sikerrel jártak. Néhány ismert előfordulása:
Duna (Ráckevei (Soroksári)-Duna, Holt-Duna: Tolna, Duna-Tisza-csatorna, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunsági-főcsatorna); Lesence; Eger-víz; Dráva; Mura; Tisza-tó.
Egyéb horgásztavak, csatornák: hegyeshalmi agyaggödör, Bokodi-víztározó, Tatai Derítőtó, Bánhidai Erőmű hűtőtava, Pilisvörösvári bányató, Naplás-tó, Gyékényesi tavak, Nagyatádi tavak, Mátravidéki Erőmű hűtőtava, Nyéki bányatavak. (Dr.Harka Ákos)
A pisztrángsügér tipikus élőhelyét nem túl mély, jól felmelegedő tavak és a lassú folyóvizek képezik. Fiatal korában kedveli a dús növényzetet, de a szaporodási időszaktól eltekintve nincsenek különösebb igényei a környezetre vonatkozóan.
A 30 Celsius fokot meghaladó hőmérsékletű vízben is jól érzi magát, az alacsony oxigéntartalmú víz sem jelent neki gondot. Ivarérettségét 3 éves korában éri el. A szaporodáshoz kötődő viselkedése nagyon hasonlít a család másik tagjának, a naphalnak a szokásaihoz. A tejes itt is egy fészket épít a sekély vizű, kemény aljzatú vízrészen. A „nászágy” a naphaléhoz mérve sokkal nagyobb, 60-90 centi átmérőjű gödör, amely legfeljebb arasznyi mélységű. A fészek építése közbe a hím csak a talajt szórja ki, a növényi törmeléket, gyökereket a fészken belül hagyja. Az elkészült fészkét ádázul védelmezi.
A naphalhoz hasonlóan kolóniában ívik, azaz egymáshoz egészen közel több fészek található. Ha a víz hőmérséklete elérte a 18-20 Celsius fokot, megkezdődik a nász. A nőstény az ikráit több részletben rakja le. A párzás során egy nőstény több fészekbe is rakhat ikrát. Egy-egy tejes így több aktusban is részt vehet az ívás során. A sárga, erősen ragadós ikrákból 2-3 nap alatt kelnek ki az apró ivadékok. Kikelésük alatt a fészket a hím védelmezi, azonban - ettől függetlenül - kevés ikrából kel ki életképes utód. Ennek egyik oka, hogy a pisztrángsügér ikrája rendkívül érzékenyen reagál a víz hullámzására, hőmérsékleti változásaira. Hazai természetes vizeinkre jellemző hőingadozás szaporodása szempontjából számára káros, ezért elsősorban hőerőművek víztározóiban talál ideális ívási viszonyokat. Ezzel függ össze, hogy hazánkban a pisztrángsügér önfenntartó állományt főleg ilyen vizekben hozott létre.
A kikelő ivadékok kezdetben a fészek körül keresgélik a táplálékot, a hím felügyelete mellett. Mivel viszonylag kis területen nagyon sok ivadék szorul össze, általában nem elegendő a táplálékul szolgáló plankton mennyisége. A táplálék szegénysége, a korán fellépő kannibalizmus is ritkítja soraikat. A túlélők 25-40 mm-es méretet elérve áttérnek a vegyes táplálkozásra.
Kezdetben rovarlárvákat, majd apróbb halakat fogyasztanak. A kifejlett példányok 5-6 fős csapatokba verődve járnak táplálék után. Reggel és este elsősorban a víz felszínéhez közel, a nap többi részében a mélyebb rétegekben, a meder közelségében portyáznak. Az adott víz táplálékkínálatához remekül alkalmazkodnak. Kedvenceik a halivadékok, ebihalak, békák, rákok.
Emésztésük a víz hőmérsékletének emelkedésével gyorsul, 25 fokos vízben 19 óra alatt ürül ki gyomruk. Hazánkban 2-3 kilogrammos példányok már szépnek mondhatók, de őshazájában a legnagyobb egyedek 10 kilogrammos súlyt is elérnek. A hazai rekordot egy 2001-ben fogott, 3,7 kilogrammos példány tartja.
Leírása, ismertetőjegyei
Megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított testű hal. Feje nagy és vaskos, az orra mérsékelten hosszú, de jóval fölülmúlja aránylag kicsi szemének átmérőjét. Nagy szája (nagyszájú sügér) fölső állású, hasítéka ferdén fölfelé irányul. A fölső állkapocs által látványosan kirajzolt szájzug a szem hátsó széléig ér, vagy azon is túlmegy. Hátúszójának első része sokkal alacsonyabb, mint a hátulsó. Farokúszója jól fejlett, a széle kissé beöblösödő. Hasúszói a mellúszók alatt foglalnak helyet, azokkal szinte egy vonalban kezdődnek. Pikkelyei kicsik, de erősen ülnek. Színezete barnászöld, a fiatalokon hosszanti fekete mintázattal, amely az idősebbeken elhalványul, majd idővel eltűnik.
Horgászata
Hazánkban halászati jelentősége nincs, a 80-as évekre teljesen kiveszett halastavainkból. Horgászati jelentősége őshazájában igen nagy, nálunk ritka vendég a horgon. Igazi sporthal, amit nem egyszerű horogra csalni. Rendkívül óvatos, elszántan védekező hal. Elsősorban különféle műcsalikkal horgásszák.
Hazai pergető horgászok ritkán találkozhatnak őkelmével, bár van néhány hely, ahol nagyobb egyedszámban előfordul, ezért érdemes célzottan is horgászni rá. Húsa rendkívül ízletes, a süllőével vetekszik.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: www.fishbase.org, Pintér Károly: Magyarország halai
Felhasznált irodalom: Dr. Harka Ákos - Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája, Pintér Károly: Magyarország halai
