Vannak olyan kérdések, amelyek újra és újra megjelennek a postaládámban. Ezek a témák megosztják a horgászokat, és természetesen az örök szkeptikusok újra meg újra visszatérnek, hogy megpróbálják megcáfolni azt, aminek az ellenkezőjét a többség már megtapasztalta. Most ezeket a kérdéseket gyűjtöttem csokorba.
Kaba Sándor
Szia, Gábor!
Mindenhol azt látom, hogy csak az a horgász, aki 100 méter fölé dobál, és onnan fogja a halakat. Ezzel szemben én gyakorta a lábam alól szedegetem a pontyokat. Akkor most hogy is van ez?
Sipos Gábor:
Kedves Sándor!
A nagy dobások nem azért szükségesek, hogy a férfiasságát bizonygassa bárki is. Egész egyszerűen vannak olyan tavak, ahol a távoli horgászat elengedhetetlen az eredményességhez. Ennek lehet oka a mederalakulat vagy esetleg kagylópad, de több nagyhalas vízen pont a bojlis pecások „etetik” be messzire a pontyokat. Ez nem zárja ki azt, hogy vannak olyan vízterületek, ahol „láb alatt” is lehet sok halat fogni, inkább úgy mondanám, ahány ház, annyi szokás! Annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a távoli horgászat, már sok olyan terméket lehet kapni, amelyek direkt a távdobást szolgálják. Elég, ha egyik legsikeresebb botszériánkra, a By Döme TEAM FEEDER Master Carp LC sorozatra, vagy mondjuk a Long Cast Method Feeder kosárra gondolunk.
Orosz Kálmán
Szia, Gábor!
Egyre több olyan színű csalit látok a horgászboltokban, amelyek totál eltérnek attól, amivel a halak természetes körülmények közt találkoznak. Mi értelme ennyi színű csalinak?
Sipos Gábor:
Szia, Kálmán!
Valóban millió színű csaliból lehet válogatni, és nem csodálom, hogy néhány horgásznak bizony nem egyértelmű mindig, hogy melyik mire való. Az azonban bizonyított tény, hogy az aljzattól elütő, rikító színek figyelemfelkeltők a halak számára. Hogy éppen a fehér, citromsárga, narancs, pink vagy piros csali a nyerő, az sokszor napszakonként változik. Amennyiben több a fény, süt a nap, akkor a sötétebb tónusok a fogósak, aztán beborul, és a citromsárga csalit találja meg legelőször a hal. Érdemes tehát felkészülten érkezni a partra és színes csalikat is bepakolni, ugyanis a csali-színkavalkád nem csak egy hóbort, sokkal inkább az állandó alkalmazkodás fegyvere.
Surján Tamás
Szervusz, Gábor!
Annyi végszereléket mutattok a filmekben, írásokban, hogy egész egyszerűen nem látom át, melyikkel mikor érdemes próbálkozni. Van egyáltalán különbség a funkciójuk közt, vagy csak a szimpátia dönt egy-egy végszerelék megválasztása során?
Sipos Gábor:
Kedves Tamás!
Egyrészt igaza van, hiszen az általunk bemutatott végszerelékek mind horgászatra – kicsit szűkebb értelemben pontyhorgászathoz – valók, és mind tökéletesen teszi a dolgát. Így aztán lehetne pusztán a szimpátia is, ami dönt egyik vagy másik javára. Azonban ez ennél bonyolultabb. Amit a leggyakrabban preferálunk, azok a Pellet Feeder kosaras és a method kosaras végszerelékek. Előbbivel sok csalogatóanyagot lehet bejuttatni, és segítségével etetést is lehet végezni, míg utóbbi szinte csak arra való, hogy a hal elé dobva felkeltsük annak érdeklődését. Hogy mikor melyik az eredményesebb? Ezt mindenki jobb, ha maga tapasztalja meg! Éppen ezért mutatunk be annyiféle szereléket, hogy minden szituációra legyen készenlétben megfelelő összeállítás.
Stocker Iván
Szia, Gábor!
Már jó néhány éve feederezem, és részben a ti példátokból okulva én is áttértem a szakáll nélküli horgok használatára. Ezzel nincs is gond, hiszen jól akad, és tényleg nem vesztek vele több halat, mint régebben. Azonban azt is egyre többször látom, hogy ti szakállas modelleket választotok, amit nem igazán értek. Most akkor melyik a jobb?
Sipos Gábor:
Kedves Iván!
Ahogy a horgászatban minden, a horog is azt a célt szolgálja, hogy lehető legbiztonságosabban lehessen a halat partra segíteni. Az úgy nevezett intenzíven telepített tavakon, ahol tulajdonképpen semmilyen tereptárgy nem akadályozza a horgászatunkat, és 1-10 kilós halakra horgászunk finom bottal, első osztályú a szakáll nélküli horog. Azonban vannak olyan esetek, amikor nem lehet kockáztatni a halvesztést. Például, ha távolra, 100 méter fölé horgászunk, akkor nem lehet szakállmentes horogra bízni a halfogást, hiszen az erősebb, merevebb bot lassúságát és ridegségét valamivel ellensúlyozni kell. Ekkor érdemes vastagabb húsú, mikroszakállas modellt választani, amely a hal szájába beülve biztonságosan meg is tartja azt és garantáltan nem szakad ki a fárasztás során. Ugyanez a helyzet a horogmérettel is. Meg lehet akasztani a pontyokat akár kicsi, 14-es horoggal is, ami ugyan kicsi sebet ejt, de keményebb fárasztás során nem tart. Ekkor szépen végigvágja a hal száját/torkát, és máris sokkal nagyobb sérülést okoz, mint egy nagyobb horog. Szóval, sokszor a nagyobb, szakállas horog kisebb sebet ejt, mint kicsi, vékony húsú, szakállmentes.
Szabó Péter
Szia, Gábor!
Viszonylag sok helyre járok horgászni, és majd mindenhol találkoztam már olyan halakkal (nem csak kapitális egyeddel), amelyeknek a farokúszója meg van vágva, hiányzik belőle egy darab. Ez mitől van? Hallottam, hogy sokan így jelölik meg a megfogott halakat, de mi értelme van ennek, főleg, hogy kisebb pontyokon is tapasztaltam már ezt a sérülést?
Sipos Gábor:
Kedves Péter!
Jómagam is találkoztam már ilyen sérült halakkal, azonban a legtöbbször – ha a farokúszó nem hiányos, csak sérült – ezt nem szándékosan okozzák a horgászok. Sőt, még csak nem is késsel! A farokúszó sérülése a legtöbbször úgy történik, hogy nem megfelelő, silány minőségű és nem halbarát merítőhálóval megmerítik a pontyot, majd szerencsétlen hal abban összegörnyed, maga alá gyűri a farkát, ami így megtörik. Ez ellen könnyen lehet védekezni, ha olyan merítőhálókat alkalmazunk, amelynek az aljában ki tud nyújtózni a hal. Mindig érdemes olyan fejet választani, amelybe a várható méretű halak beleférnek. A By Döme TEAM FEEDER merítő fej kollekcióban több méret és kivitel is van, így lehet válogatni!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Sipos Gábor, Haldorádó Archívum
