Van már lassan vagy 10 éve is annak, amikor a halradar szó hallatára az átlaghorgász felhúzta a szemöldökét, kétségbeesett lelki szemeivel zöld hasú dollárköteget pergetett, és fejét csóválva szorosabbra zárta horgászdoboza fedelét - őt ugyan ne etessék ilyen huncutságokkal! Volt benne némi igazság, hiszen vérbeli horgász, amikor a vízre gondol, napszítta evezőt, mohosodó ladikoldalt, hajnali párát lát lelki szemeivel, nem pedig LCD kijelzőt, törpe akkumulátort és egygombos menürendszert. Való igaz, a víz és a természet szeretetét őszintén megélő ember nem a technikai fejlődés legújabb vívmányait keresi a parton, de a halbőség idejének lejártával a horgászatra egyre kevesebb időt szánni tudó pecás továbbra is eredményes szeretne lenni a vízen. Emiatt, na meg az évről évre zuhanó áraknak köszönhetően azért nyugodtan summázhatjuk, hogy a halradar kinek-kinek igénye és pénztárcája szerint, de létjogosultságot nyert a horgászzsákban, és e segédeszközt mára csak a legmegszállottabb szkeptikusok utasítják el elvi okokból. De lássuk, mik az aktuális fejlemények, hol tart most a technika?
Első emlékeink a halradarokról kicsi, elnagyolt képernyőt és pici, villogó piros fényeket idéznek…
Az országba bekerült néhány darabot mindenki csodálta, néhányan érteni is vélték a működését, de az idegen nyelvű menüvel rendelkező és használati utasítás nélküli készülékeket felhasználói rutin nélkül nem sokan tudták kezelni: a lábban mért vízmélység megállapításán kívül nem sok mindenre volt jó a halradar.
Az ezredforduló után aztán itt is nagyot robbant a csúcstechnika fejlődésének bombája, és lélegzet-visszafojtva ámultunk az egyre szebb, többet tudó és - ami a legfontosabb - egyre olcsóbb készülékek térhódítását. Ma, amikor az egyszerűbb készülékek ára fele, harmada egy jobb botnak vagy orsónak, igazán nem panaszkodhatunk sem a minőségre, sem az árakra.
Természetesen a pici piros, talán halat jelző villogótól hosszú volt az út idáig, de nem volt kár várni rá, mert mára a legegyszerűbb készülékek is sokszorosát nyújtják az ősök tudásának, az igényesebb, na persze meg hobbijukra többet is áldozni tudó fanatikusok pedig olyan készülékekből válogathatnak, amelyek tudása és használhatósága minden képzeletet meghalad.
Míg korábban egy halradar esetén a korrekt vízmélység-meghatározás mellett a halak megtalálása volt a laikus legfontosabb elvárása, mára a radarozás elterjedésével komolyabb igények is színre léphetnek. Jegyezzük meg azért előbb a legfontosabbat! Noha a név azt sugallja, hogy mi halakat radarozunk, és szívesen áltatjuk magunkat a képernyőn felbukkanó töméntelen (esetleg téves) hal-ábra ürügyén a nagy fogással, azért itt másról van szó. Csalódhat az, aki biztosnak látja a tele szákot. Egyrészt műszerünk nem kapáskedv-előrejelző berendezés (noha, mint később látni fogjuk, ez csak részben igaz), másrészt mégiscsak egy „gépről” van szó, ami becsaphatja önmagát, hiszen működése elektronikai, számítástechnikai alapokon nyugszik.
Egy igazán jó halradar használhatósága sokrétű. Alapinformáció a víz mélységének ismerete, akár hajózunk, akár horgászunk. Ezen információ megszerzéséhez még a legegyszerűbb készülékek is megfelelnek, de a mélységhez tartozó mederkép megjelenítéséhez már nem mindegy, mit veszünk magunk elé. A minőségi, részletgazdag képernyő nem elsősorban méret, hanem felbontóképesség kérdése. Az egységnyi felületre eső képpontok számának mennyisége a halradarok egyik legfontosabb fizikai jellemzője. Szintén fontos információt hordoz a jeladó látószögének mérete, ami nagyon leegyszerűsítve egy kúpszöget jelent, lévén az adóegység megközelítőleg kúp alakban szórja a meder felé hangjeleit. Laikusként az ember a minél nagyobb látószögű radart választaná, mondván, „hadd lássak minél többet!”, ezzel szemben a tapasztalat a keskenyebb kúpszögű jeladó hasznosságát bizonyítja, mivel minél kevésbé tart szét a meder felé tartó hangnyaláb, annál több jel visszaverődését észleli a készülék.
Talán ennyi elég is a működésről, hiszen aki valaha készülék közelbe került, az alapokkal azért tisztában van. Ami kevésbé ismert tény, hogy a „mindig van új a nap alatt” elv itt is érvényesül. Noha első gondolatunk az lenne, hogy itt már nincs mit hozzáadni a tudáshoz, hiszen mi másra lenne szükség azonkívül, hogy látjuk a medret meg a halakat, az ügyes kezű fejlesztőknek volt mit elővarázsolni a kalapból. Mivel a halradarokat nem elsősorban a hagyománytisztelő csónakos pecásoknak fejlesztik, hanem a dolgot nagyban űző hajósoknak, kézenfekvő volt a készülékek olyan funkciókkal való bővítése, amelyek nemcsak a horgászatban, de a hajózásban, esetleg mindkettőben hasznosak lehetnek. Így kerültek bele a halradarokba a GPS berendezések, velük az útvonal kirajzoló ún. plotterek és térképszoftverek, vagy hajózási rendszert működtető programok. Mielőtt bárki a fejéhez kapna a technika ilyen szintű tobzódásától, szögezzük le gyorsan, itt már magas szintű tengeri hajózásról beszélünk, noha egyszerűbb szinten idehaza is nagy szolgálatot tehet egy GPS a hozzá tartozó Duna- vagy Balaton-térképpel. Aki tuti fogást biztosító helyet próbál tereppontok alapján hiába megtalálni, az csak bosszankodik, de aki próbált már tejfölködös téli alkonyban nyílt vízi süllőzés után hazatalálni, az tudja, milyen veszélyeket rejt magában a tájékozódási bizonytalanság.
A hagyományos halradar funkciók további látványos bővülését jelzi a barometrikus alapokon nyugvó fogás-előrejelző rendszer, az oldalkereső funkciók magasabb szintű alkalmazása és a vezeték nélküli jeladó kommunikáció, vagy a színes térbeli mederábrázolás, esetleg fotografikai kép megjelenítése. Lássuk, mit rejtenek ezek a fogalmak!
Mindenki ismeri a hagyományos barométereket, amelyek a légnyomás változását, illetve az abból következtetett időjárás-változást jelzik. A Humminbird halradarhoz csatlakoztatható „kapás-előrejelzője” ugyanezen az elven működik, így nemcsak digitalizált formában tájékoztat a meteorológiai változásokról, hanem az ebből általánosságban következő haljárás jellemzőire is figyelmeztet.
Tovább segíti a halradarozás hatékonyságát az egyébként szűk területen tapogató adóegység jelkibocsátási irányának megváltoztatása is. A hagyományosan lefelé mutató jeladó kiegészítése egy oldalirányba mutatóval nemcsak abszolút értékében tesz lehetővé nagyobb letapogatást, de pont abban az irányban segíti a felderítést, amerre hajónk érkezésére a halak menekülnek.
Nagy meglepetéssel fogadták a horgászok néhány évvel ezelőtt az első vezeték nélküli halradarokat. Noha az ezt bemutató hirdetések végleges megoldást találtak a parti halradarozás kérdésére, a valóság sajnos nem ennyire szép. Tény, hogy nagy segítség lenne a damil végére erősített jeladó távolról sugárzott információja, de a rövid hatótávolság, a konstrukció hiányosságaiból fakadó műszaki problémák (beépített akku gyors lemerülése), illetve a fejlesztésre szoruló technikai paraméterek egyelőre sokszor inkább bosszúságot, mint örömet okoznak a használóknak.
Itt érdemes néhány szót szólnunk a halradarok egy érdekes fajtájáról, a parti halradarokról. Noha a dolog nem új, hiszen közel 10 éve itthon is megjelentek már az első fecskék, a készülékek ázsiója azóta ugrott meg nagyon a piacon, amióta a Humminbird megvette a Fishin’ Buddy licencét a Bottom Line-tól és saját termékként forgalmazza azt. Noha e radart eredetileg nem parti használatra fejlesztették, alkalmas csónakos és parti használatra is, mert 36 méteres oldalkereső jeladója koncentráltan - a felhasználó igényei szerint - pásztáz a teljes vízoszlopban. Csónakból a teljes 360 fokos körülöttünk lévő tartományt „látja”, beleértve a meder vizsgálatát is, míg a fejet a partról vízbe merítve parttól partig 180 fokot néz át. Mobilitása és praktikussága miatt mindenképpen megfontolandó választás lehet halradar vásárlás előtt állók számára.
Szenzációs a térbeli kép színes megjelenítése a Humminbird 967 radarjánál. Noha a készülék jócskán a drágábbak közé tartozik, ráadásul kellő vízmélység nélkül használatának sincs sok értelme, az ábrázolt mederkép nemcsak valós információt ad, de a színes térbeli kép értelmezése sem igényel a két dimenziósokhoz hasonló elvonatkoztatott gondolkozást.
A jelenleg rendelkezésre álló szonárok legizgalmasabb képessége a fotografikus kép. Nemcsak azért nagyszerű, mert a vízközti tartomány közel kétharmadát látja át, de teljesen más módon alkot képet, mint a korábbi radarok. A Humminbird új látványgépe a működési elvet éppen úgy a haditechnikából vette, mint a korábbi alapötletet, de a hétköznapi használatra optimalizált készülék kezeléséhez nem kell hadi híradástechnikai végzettség. Ennél a képnél érezhetjük igazán, hogy a valóság, és nem annak digitalizált képe jelenik meg a radar képernyőjén, hiszen az ábrázolt tárgyak annyira realisztikusak, hogy a látvány magáért beszél.
Habár a látszat szerint minden a rendelkezésünkre áll, hogy high-tech eszközökkel hódítsunk a vízen, azért ne essen kétségbe senki, akinek pénztárcája nem bírja a kihívásokat. A mindenféle újdonságot nélkülöző, hagyományos, régebbi típusú halradarok is jó szolgálatot tesznek, hiszen a legfontosabb információk (vízmélység, a mederdomborzat változása) ezekkel is rendelkezésünkre áll, a dolog lényege pedig különben is a játék, a víz és a horgászat élménye, amely kütyüktől és technikai csodáktól függetlenül is örök.
Halradarokkal kapcsolatos további információkkal és a Humminbird teljes halradar-választékával örömmel áll rendelkezésükre a Trinexus Aqua összes üzlete.
Központi elérhetőség: (06/1) 278 0990, 70/250 5740, www.trinexus.hu
(X)
Ballai Béla
