Beborult. Az esőcseppek rengetegét morogva szórja a tájra az ég, dörgő villámok hasítják a déli sötétséget, a szél vészjóslóan süvít. Mennyire veszélyes ilyenkor a vízen? Horgászhelyükön átéltek már hasonló helyzetet?
Ma horgászni indultam, de beharangozta a meteorológiai intézet a zivatart. Most már látom, hogy jól tettem, hisz odakinn tombol az ítéletidő. Majd csak elmúlik, kivárom.
Régebben élveztem a bekövetkezendő időváltozást. Szívesen harcsázgattam a nyári mennydörgések közepette a Duna-Tisza csatornán, a Temesen, nem eredmény nélkül. Ha több volt a soknál, a fáktól tisztességes távolságban parkolt kocsimba húzódtam, a villámok fényében néztem a földig hajló nádsávokat, s kivártam, míg a vihar kiadja a mérgét. Közvetlen a rosszidő multával, a szivárványkoszorú védelmében, horgásztam tovább, teli tüdővel magamba szívva az ózondús újraéledő természet illatát.
De az óta a földanyától leckét kaptam és óvatosabb lettem.
Nemsokára az után történt, hogy átköltöztem Zomborba.
Jól emlékszem, a zivatar a levegőben lógott. Egy nagybecskereki barátommal, a rossz idővel versenyezve, nekiindultunk a mennydörgéssel aláfestett, első dunai harcsahorgászatnak. A bezdáni hídtól a T-alakú Rajter-kőig. Kilométernyi, alig járható út vezetett a természet kezével formált dzsungelerdőn keresztül. Rajta átvergődve értünk a horgászhely közvetlen közelébe. A kocsit valahogy a fák közötti keskeny szabadsávba parkoltuk, majd a százméternyire vízbenyúló köveken begyalogolva, a még verőfényes, cirógató napsütésben beszereltünk.
Vártuk a mennydörgés közeledtét.
Az meg nem váratott sokáig.
Először nyugatról megjelent egy öklömnyi goromba-szürkéskék felhőgomolyag. Felénk tartott, duzzadt, a dörgés egyre közeledett, mélyebbé vált. Egyszer csak a madarak elhallgattak, feltámadt a szél. Pillanatok alatt elsötétült az égbolt, az eddig kéken csillogó víz megfekedett, hullámai fenyegetően, felkorbácsolva csapkodtak felénk. Éreztük a levegőben az elektromosságot, a szőrszálak karjainkon felágaskodtak, a szemünk teli volt szél sodorta homokkal, porral, körülöttünk ropogva, recsegve törtek előbb a korhadt faágak, majd a zöld lombok és a fatörzsek is. Kitört az égiháború. Vérfagyasztóan tombolt, dübörgött a piszkos színű feketeség. Cikázó villámok hasították az eget, és nagy robajjal csapódtak, hol távolabb, hol közelebb a felszínbe.
Csak annyi időnk maradt, hogy az előszélben megkötözött botjainkat otthagyva, a kőnyelvre csapkodó hullámok között, a part felé fussunk. Menedékhely nem volt a közelben. A vihar kaszabolta erdőn keresztül biztonságba szökni nem tudtunk. A tomboló szélvihar csupálta, törte a fákat, az ágakat, így sem a kocsiba ülni, sem a fák alá állni nem mertünk.
Lázasan próbáltunk eligazodni, majd számunkra némi esélyt kiszúrva, amennyire csak lehetett a kövek lankáin a vízfelszín közelébe lapultunk, hogy az eldűlő fák, letört lombok ütésétől, a kövek úgy-ahogy óvjanak. A villámcsapás ellen nem védekezhettünk. Érezvén a földanya erejét parányiak, mákszemtől is kisebbek voltunk.
Borzadozva lapultunk istentelen ideig. Ólomsúlyával ránk szállt a sötét kilátástalanság.
És a rossz idő, ahogy jött úgy el is múlt.
A kék égből újra ránk hunyorgott a nap, a madarak énekelni kezdtek, Ernő és én összenéztünk. Ezúttal megúsztuk. A kocsinak sem történt különösebb baja. A rázuhant kisebb zöld lombot lehúztuk róla. A természet vívta csatatéren állva, időbe tellett, mire lenyugodtunk.
Ez az eset 1984-ben történt. Azóta is mélyen bennem maradt a rettegés közérzete, és tisztelem a mérhetetlen erejét a természetnek.
Mennyire gyilkos az ítéletidő, mennyire veszélyes a villám?
Az amerikai statisztika szerint 40 év alatt 7741-en haltak meg villámcsapás következtében, 5268-an tornádóban, 4481-en árvízben, 1923-an szélviharban. A halálos kimenetelű villám, áldozatára leggyakrabban (7%-ban) a mezőn csapott, 14%-ban a fa alatt, 8%-ban a vízen, 5%-ban a golfpályán, 3%-ban a nehézgépek mellett, 2%-ban a telefon mellett.
Százalékban kimutatott villámgyakoriság a júniusi hónapokra 21%, júliusra 30%, augusztusra 22%.
70%-ban dél és délután 6 óra között történt a baleset.
A villámütés ereje kb. 100 millió volt!!!
Az esély, hogy a villámcsapás bennünket érjen 1: 2 000 000-hoz. Hogy a lottón megnyerjük a főnyereményt esélyünk 1: 5 000 000-hoz.
Ne feledjük, ha csónakból horgászunk, a meneküléshez több időre van szükség.
,"s","85%","k"]Csökkentsük annak lehetőségét, hogy bennünket villámcsapás érjen!
- Kísérjük figyelemmel az időjárás jelentést, még mielőbb horgászni mennénk.
- Ha az amerikai kollégákhoz hasonló lehetőségeink vannak, vigyünk magunkkal villámdetektort. Ez a "The Strike Alert" nevezetű műszerecske 40 mérföldről (kb. 60 km) kimutatja a villámok megjelenését, és LCD diódáival jelzi a vihar közeledtét.
- Ha nincs villámdetektorunk, figyeljük a nagy kumulusz felhők felhalmozódását az égen. Ha ezek feketedni kezdenek, ez biztos jele a rossz idő közeledtének.
- Figyeljenek a távoli villámlásra, mennydörgésre. Amikor először észrevesszük, mindössze 7 km-re jár tőlünk a rossz idő. Még a távoli villámlás esetében ajánlatos összecsomagolni és csónakunkkal biztos helyet keresni. Ha csak 35 km/h sebességgel közeledik a vihar, 15 perc alatt fölöttünk lesz.
- Villámtól védő csónak nem létezik. Akár műanyag, alumínium vagy más anyagból készült a csónak, a vízen legmagasabb pontként potenciális veszélyt jelent. Hát még, ha róla villámvonzó grafitbotok meredeznek.
Ha mégis viharba kerültünk mit tegyünk?
- Csónakunkkal próbáljunk a legközelebbi parthoz jutni. A csónak kikötése után, keressünk menedékhelyet. Legjobb lenne valami építmény, csónakgarázs. Ha nincs semmilyen más megoldásunk, inkább valamilyen nem magányos és nem legmagasabb fa alá álljunk, minthogy a nyílt mezőn maradjunk.
- Ha nem tudunk partra jutni, lapuljunk meg minél mélyebben a csónak közepében. Jegyezzük meg, a villámok elsőnek a legmagasabb pontot keresik.
- A vihar alatt semmi nemű drótot, elektromos készüléket ne használjunk. Ha ilyenünk van, kapcsoljuk ki.
És még egy pár jótanács
- Még mielőbb horgászni indulunk, értesítsünk valakit a legvalószínűbb hóltartózkodásunkról.
- Figyelmesek legyünk és tiszteljük az időváltozást. A rossz idő sokszor távolinak tűnik, de ebben sose legyünk túl biztosak.
- Ne higgyünk abban, hogy a villám nem csap bele a vízbe. Sőt a víz jobban vezeti az elektromosságot a földbe, mint a fa vagy a szárazföld. Évente a vízben úszó emberek százait csapja agyon a villám.
- Jegyezzük meg, egyetlen halfogás sem éri meg, hogy életünket kockáztassuk.
[-doboz]
Míg a villámcsapásokra emlékeztem elállt az eső, felhőtlen kék az ég és még délután 2 óra sincs.
Indulhatok horgászni. De nem a Dunára megyek, hanem a DTD csatornára. Hátha visszatér a zivatar... Ami biztos, az biztos.
