Nem véletlenül került a címbe a „bemutatás” szó. Szándékosan kerültem a „teszt” megnevezést, tekintettel arra, hogy utóbbi feltételez egy bizonyos tájékozottságot, rálátást az adott tárgykörre. Én viszont előrebocsátom, hogy életemben először ültem kajakba (leszámítva 1 óra balatoni strandkajakozást), tehát előéletem nem jogosít fel arra, hogy egy értékelő teszt megírására vállalkozzak. Ugyanakkor aligha tévedek, hogy a horgászok 99%-a hasonlóan áll ezzel a dologgal, tehát bizonyára nem lesz érdektelen számukra, ha megosztom a BIC Bilbao Fishing horgászkajak kipróbálása során szerzett benyomásaimat és tapasztalataimat.
De hogy jövök én egyáltalán a kajakhoz? Ezt egy kicsit messzebbről kezdeném.
Ismerőseim nagy részének körében a szokásos sztereotip kép él a pecázásról, miszerint a horgász reggel beveti a két fenekezőt, elterül a kempingszékben, bekapcsolja a Sokol rádiót, felpattintja a dobozos sört, és várja a kapást - ami szerintük kizárólag a szerencse függvénye -, aztán este kihúzza a két pecát és hazamegy.
„Csak tudnám, mit ebben az élvezet! Nem unalmas? Én nem bírnám!” satöbbi, nyilván mindenki ismeri ezt a lemezt. A hangulatomtól és a beszélgetőpartner befogadó készségétől függően néha ecsetelni szoktam, hogy azért nem ilyen egyoldalú ez a dolog. Egy kívülállónak elképzelése sincs arról, hogy a látszólag tétlenkedő horgász is milyen remekül elfoglalja magát. Amellett szép hobbinknak vannak jóval ennél mozgalmasabb területei is, amelyek lényegesen több mozgást és erőfeszítést igényelnek, miközben ötvözik a vízparti természetjárás és a sportok nyújtotta élményeket a halfogás izgalmával.
Egy ilyen új, aktív módszer egyebek között a kajakos horgászat, melynek nagyon sok híve van a világon, de nálunk még szinte ismeretlen területnek számít. Néhány ismerősöm azonban egy ideje már gyakorolja ezt a műfajt. Az ő beszámolóik alapján kaptam kedvet a kajakos pecához, a végső lökést pedig a „HIT” horgászkiállításon látott BIC Bilbao Fishing horgászkajak adta meg. Ott érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy ezt a játékot nekem is ki kell próbálnom!
Vágyakozás és adatgyűjtés
Márciusban még hideg van a kajakozásra, ezért ilyenkor az ember bepötyögi a „gugliba”, hogy „kayak fishing”, és körülnéz. Az első találatok között feljött néhány remek oldal (pl. http://www.kayakfishingstuff.com/ri_articles.asp vagy http://www.anglersafloat.co.uk/index.html), amelyekből kiderül, hogy, mi fán is terem a horgászkajak.
Innen tudtam meg, hogy a kajakoknak két alapvető típusa létezik. Ezek közül a hagyományos, beleülős kajakot ismerik legtöbben, de horgászatra alkalmasabb az úgynevezett „sit on top”, vagyis „ráülős” változat. Utóbbinál a hajótest nem csupán egy héjból áll, hanem egy zárt testről van szó, ami bármilyen helyzetben fennmarad a vízen, tehát gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen. Ebben a tekintetben leginkább egy vaskos szörfdeszkához hasonlítható, amelyen egy bemélyedő ülőhelyet alakítottak ki. A „sit on top” típusokat elsősorban tengeri kajakozáshoz találták ki, ahol megesik, hogy beteríti a kajakost egy jobb hullám, de belvízi horgászatnál is jól jön, ha biztonságos és elsüllyeszthetetlen a hajónk. Kezdő hobbikajakosoknak is előszeretettel ajánlják a ráülős kajakokat, mert ha történetesen beborul az ember (ami egyébként nem valószínű), akkor egyszerűen visszakászálódik, és továbbmegy, mintha mi sem történt volna. Ezzel szemben egy beülős kajakkal való borulás után előbb ki kell evickélni a partra (vagy legalább a sekély vízig), kiönteni a vizet, és csak utána lehet visszamászni.
A BIC honlapjáról http://www.bicsportkayaks.com ollóztam ki a kajak legfontosabb adatait és jellemzőit.
| Hosszúság | 3,00 m |
| Szélesség | 0,78 m |
| Súly | 23 kg |
| Alapanyag | polietilén |
| Max. terhelhetőség | 120 kg |
Menettulajdonságok
| Manőverezési készség | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
| Iránytartás | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
| Stabilitás | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
| Siklási tulajdonságok | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
Ajánlott víztípus
| Tenger | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
| Tó / síkvíz | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
| Vadvíz (kezdő) | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
| Hullámok (kezdő) | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ | ¤ |
A száraz ismerkedést hamarosan vízre szállás követte. Az első néhány alkalommal nem is gondoltam horgászatra, csupán a kajak viselkedését, irányítását szerettem volna kitapasztalni.
Stabilitás
A beszállás mindjárt kellemes meglepetést hozott: a Bilbao lényegesen stabilabbnak bizonyult, mint amilyennek előzőleg elképzeltem. Beülés közben sem volt cidrizős érzésem, miután pedig elhelyezkedtem, teljes biztonságérzetet adott a hajócska, már az első alkalommal is. Később két kézzel az oldalán támaszkodva meg is hintáztattam magam alatt, és megállapítottam, hogy jó adag szándékosság kellene a felborításához, de - április lévén - úgy gondoltam, hogy ennek még nincs itt az ideje, inkább megvárom vele a nyarat :-) A stabilitáshoz hozzájárul, hogy az ülőhely kialakítása a kajak közepére kényszeríti az utast, ezért nem fordulhat elő olyan eset, hogy véletlenül kicsúszik a szélére, és emiatt felborul a hajó.
Haladás
Az evezés, és a kajak irányítása teljesen magától értetődő dolog a kéttollú evezővel. Önkéntelenül is egyből jól csinálja az ember, még ha korábban soha nem is fogott kajaklapátot a kezében. Nem kell rá különösebben odafigyelni, hogy egyenesen haladjon a hajó, de ha akarom, két energikus evezőcsapással bármikor helyben hátraarcot csinálok vele.
A Bilbao utazósebessége 6 km/óra körül van. Ezt a GPS mérések és az elmélet is egybehangzóan alátámasztja (merüléses hajók esetén a max. sebesség = 3,5 * vízvonalhossz négyzetgyöke). Ez a tempó aránylag kényelmes evezéssel tartható. Nagyobb erőfeszítéssel alig halad jobban a hajó, csak hamarabb elfárad és vizesebb lesz az ember.
Víz, alul-felül
A lyukas fenekű csónak paradox gondolatát szokni kell, de a koncepció világos: az utastér legalsó pontja is a vízvonal felett helyezkedik el, így az esetleg becsapódó víz nem árasztja el a kajakunkat, hanem egyszerűen kifolyik lábtér és az ülés alján lévő nyílásokon keresztül. Ez mindaddig így van, amíg a terhelés nem ér el egy bizonyos szintet. 100 kg felett már bizony belötyög alulról egy kis víz (én 90 vagyok + 10 a cucc). Hideg időben érdemes bedugni a lyukakat (dugó is kapható a kajakhoz), mert nem kellemes, amikor a cipő sarka meg az ember feneke 10 fokos vízben tocsog.
Kezdetben kicsit zavart az evező nyeléről az ölembe visszacsöpögő víz is, de számítottam rá, ezért az első próbálkozáshoz vízálló nadrágot húztam. A csöpögésnek egyébként két ellenszere is van. Kis idő elteltével rájöttem, hogy ha megfelelő ütemben lapátolok, akkor a csapás lendülete leviszi a víz túlnyomó részét a kiemelt lapátról, a maradékot pedig a nyélre húzott cseppfogó gumiharang tartja távol. Egy pár csepp víz ezzel együtt is jut a kajakosra (ami nyáron még kellemes is), de ez elkerülhetetlen - tudomásul kell venni, hogy a kajakozás végső soron egy vízi sport. Egyébként az evezővel felhordott víz mennyisége jelentéktelen, több óra evezés után se lesz tócsa az ember alatt.
Kényelem
A Bilbao kajak még „szőrén ülve” is lényegesen kényelmesebb, mint egy ladik ülése, mert a testhez simuló forma sokkal nagyobb alátámasztási felületet biztosít az egyenes deszkánál. A kajak ülésébe nem csak az ember feneke nyomódik, de a derék és a combok is sokat átvesznek a terhelésből. A párnázott, háttámlás opció még erre is rátesz egy lapáttal, így akár órákig sem fárasztó a kajakban ülni, legalábbis nem fárasztóbb annál, mintha autóban utazna az ember. Néhány óra után persze jólesik kicsit megmozgatni a tétlen végtagokat, de időnként úgyis ki kell szállni, már csak az anyagcsere-folyamatok kényszerítő erejének engedelmeskedve is :-)
Horgászat
Horgász szempontból felbecsülhetetlen tulajdonság, hogy a hajótest alapanyaga szívós, erős polietilén, ami nem különösebben kényes az „ütöm-vágom” bánásmódra. Kajakunk vízrebocsátásához ugyanis nem feltétlenül áll rendelkezésünkre stég. Gyakran sáros, kavicsos, durva talajon kell húzgálnunk a vízparton, itt nem sokra mennénk egy „hímes tojással”.
A kajakos horgászat leginkább a portyázós pergetéshez vagy legyezéshez hasonlít, legalábbis abból a szempontból, hogy minimális mennyiségű, egyszerű felszereléssel érdemes nekivágni. A sokzsebes mellény erősen ajánlott ruhadarab, ebben a szükséges kellékek többsége elhelyezhető. A kajakos pecás azonban sokkal kényelmesebb helyzetben van gyalogosan cserkésző társához képest abban a tekintetben, hogy a hajótest csomagtartó rekeszei rengeteg holmit elnyelnek. Esőkabát, tartalék ruha, élelem, ivóvíz, horgászfelszerelés, sőt akár egy sátor és hálózsák is elfér a raktérben. A hátsó rakodótérhez egyébként menet közben, a hátunk mögé nyúlva is hozzá lehet férni, ha tudjuk, mit hol keressünk. A csomagtartó kapcsán még azt érdemes megemlíteni, hogy a hajótest belülről nincs rekeszekre osztva, tehát a kisebb tárgyak el tudnak vándorolni az ülés alá (emiatt egyszer azt hittem, hogy elhagytam az egyik papucsom). Ezért az apróbb dolgokat érdemes a csomagtéren belül is táskában, vagy hátizsákban tartani, hogy ne csúszkáljanak össze-vissza.
Első horgászatom alkalmával a Kurca folyón nem jártam szerencsével, de a gyakorlásra jó alkalom volt. A második pecatúrára az apadó, de a nyári szintnél még 2 méterrel magasabb Tiszán került sor. A víz zavaros és elég gyors volt, nem könnyű pálya. Az volt a tervem, hogy fölevezek pár kilométert, és a bokrok alját dobálom majd lefelé ereszkedés közben. Elpuhult karjaim, vállaim 10 perc után már kicsit tiltakoztak a szokatlan edzés ellen, de nem futamodhattam meg. Kicsit visszább vettem az erős kezdő tempóból, és kihúzódtam a sodrás szélére, egészen a bokrok tövéig. Kb. 35-40 percet lapátoltam folyamatosan felfelé a folyás ellenében, ezalatt jó 3 km-t tettem meg.
A horgászat könnyen indult. A háborítatlan, rég horgászott vízen egyre másra jöttek a balinok (balinocskák…), néha egy-egy jobb is akadt.
Dobni kicsit újszerű volt a mélyen ülő pózból, de hamar hozzá lehet szokni. Az alacsony helyzetnek egyébként előnyös oldala, hogy könnyebb laposan benyesni a műcsalit a lelógó bokrok alá. Közben megfogalmazódott bennem a kajakos pecások Murphy törvénye: a kajak sosem arra fordul orral, amerre kellene. A sodrás könnyen forgatja a könnyű hajót, szinte percenként kellett igazgatni, nem beszélve a néha bokorra dobott műcsali kiszabadítására tett manőverekről. Soha nem tudtam félretenni az evezőlapátot, mindig az ölemben keresztbe fektetve kellett tartanom Ilyenkor igazán jó hasznát vettem a Bilbao fordulékonyságának, a félkezes kis korrekciókra is jól reagált. A halak fárasztása közben rájöttem arra is, hogy kajakos horgászatnál fontos a bothossz jó megválasztása. A botnak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy ülő helyzetből túlérjünk vele a hajó orrán, hiszen csak így lehet kivédeni a hal menekülési kísérleteit. Egy 2-3 kiló körüli balinnal - ami végül lemaradt a horogról - azt is megtapasztaltam, hogy már egy ekkora hal is képes megforgatni a kis hajót, ami nem egy utolsó érzés.
A kipróbálásból végül az lett, hogy beleszerettem a kajakos fegyvernembe, és megtartottam a kajakot. Amikor értetlenkedve kérdezik, hogy mi szükségem nekem erre, hiszen van rendes motorcsónakom is, azt szoktam felelni:
Egy hegycsúcsra feljuthatsz felvonóval, vagy a saját erődből is, de aki megmássza a hegyet, az a megtett erőfeszítésein keresztül sokkal inkább magáénak érzi az élményt, mint aki felvonóval utazott!
Remek kaland, testedzés, és szórakozás egyben, a pecások extrém sportja - ez a kajakos horgászat!
(X)
Benyhe János
