Van egy ismerősöm, aki már szinte megszállottan fahalakat készít. Nem azért teszi ezt, hogy milliomos legyen, hanem csupán a készítés által okozott öröm miatt. Tudom, furcsán hangzik, de ez az igazság. Már szinte az alapoktól úgy állt hozzá az egyes lépésekhez, a gépek, kézi berendezések kialakításához, hogy a lehető legaprólékosabban megtervezte. Persze egy-egy bonyolult berendezés kísérletezgetés és kudarc nélkül nem állhatott össze. A fahal készítés (ahogy ő hívja) aprólékos, időigényes hobbi. Hobbinak nevezném, hisz egy cégnél dolgozunk, egy műszakban. Alábbiakban azt szeretném közreadni, hogyan is készül a Tóth-féle fahal.
A cikk alapját az adja, hogy van egy Mester, aki saját kezűleg épített egy nagyszerű gépet…
Alapanyagok és előkészítésük
A test anyaga általában dunai uszadék fa. Begyűjtés után, megmunkálás előtt hónapokig szárad a kazánházban. A test kialakítása több lépcsőben történik, a már hasáb alakúra vágott alapanyagot először egy nagyoló maró veszi kezelésbe. Teszi ezt azért, hogy a simító maró már egy majdnem tökéletes felületet adjon. A maró valójában egy háromdimenziós másoló maró, mely teljesen egyedi, erre a célra készült. A gépről csak annyit, hogy egy régebbi típusú laptop vezérli, egyedileg készített programmal. Két gép van: az első, ami egyszerre egy testet készít, és a második, ami egy sablonról már 5 testet készít. Az így elkészített testbe ezután lesz bemarva a súly, a nyelv és a drótozás helye.
A laikus nem is gondolná, hogy milyen sok apróság kell egy jól működő fahalba. Alkatrészek közül a nyelv készítése a legkritikusabb, nem volt könnyű a megfelelő alapanyagot megtalálni. A plexi táblát először fel kell darabolni, és az így kapott csíkokból lehet kialakítani a nyelvet az egyedileg erre a célra készített kézi sajtolóval. Ekkor készül el (ha az adott fahal fajtája megköveteli) a nyelv közepében a drótfül helye is. Szintén típustól függően a hajlítást is el kell végezni, amely egy felmelegítet sablonfogóval történik. Persze nem mindegy, milyen a nyelv a halon, hisz a mozgását ez nagyban befolyásolja. A nyelv készülhet még alumíniumból is, ennek elkészítése megegyezik a műanyagéval, csak a hajlítás hidegen történik.
A fahalban a súly a másik elem, amivel a mozgást jelentősen befolyásolni lehet. Le kell gyártani, méretre kell vágni a súlyozást, ami a hal belsejébe kerül. Az ólomsúly is présgépen készül, egy speciális formán átnyomva lehet kialakítani a megfelelő súlyokat. A speciális, bevágást tartalmazó formára azért van szükség, hogy a fahal huzalozását a súly magába fogadhassa. Más előkészítés a súllyal nem történik.
Talán a legfontosabb a hal belsejében szinte észrevétlenül végigfutó drótozás. A tekercsen lévő alapanyagot méretre kell vágni, majd egy meghatározott alakra kell hajtogatni. Ehhez készült egy gép, hogy minden darab száz százalékosan egyforma legyen. Régebben ez a huzalozás rézdrótból készült, és helyenként forrasztásos erősítést kapott. Azonban most már saválló huzal az alapanyag, amely hajlítás után egyből a fahal belsejébe kerülhet, nem igényel külön előkészítést.
Van még egy alkatrész, amit - bár csak a munkálatok legvégén kerül a halra, de - szintén el kell készíteni: a drótgyűrű, ami a horgot tartja. Ez is egyedileg készül.
Az összeszerelés és tesztelés
Amikor minden alkatrész készen áll az összeszerelésre, akkor felkerülnek egy nagy asztalra. A lesimított testet itt még egyszer át kell nézni, az esetleges hibákat csiszolóvászonnal ki kell javítani. Belekerül a halba a drót, majd a súly és rá a ragasztó. Ezután mártóznak meg a fahalak az alapszínt adó fürdőben. Ezzel gyakorlatilag az első fázis kész. Ekkor várni kell, míg a festék teljesen megszárad. Ha megszáradt, akkor megkapja a színezést, sötét vagy világos has- és hátminta, sügércsíkozás vagy éppen pikkelyminta. Mind-mind modellfüggő.
A következő lépés a nyelv beragasztása. A festés előtt a nyelv nem került be a halba, kivéve persze azoknál a fahalaknál, ahol a nyelv egy része is festett (ez az alumínium nyelves modellekre jellemző). Tehát a megszáradt festéket el kell távolítani a nyelvnek készített nyílásból. Ilyenkor a nyelv csak belekerül a halba, de nem lesz beragasztva azonnal, ugyanis a nyelv helyzetével lehet finomhangolást végezni a fahal mozgásán. A neki kialakított vágatban a terelőnyelv általában szorosan áll. A Mester így megnézi, hogy hogyan úszik a remekmű, majd ha látja, hogy jobbra vagy balra húz, akkor állít a terelőn. Így tesz minden egyes darabbal, majd mikor a medence-próba után megszáradt a fahal, óvatosan és elmozdítás nélkül ragasztja be a terelőnyelvet végleges helyére.
Ezt követően készül el a végső kültakaró. Ha a festésen és a mintázaton nincs már mit módosítani, akkor kapja meg a fahal a fedő-védő burkolatot, a kétkomponensű gyantát. Ettől nem csak ellenálló, hanem szépen - „vizesen” - csillogó is lesz. Ezzel gyakorlatilag kész a munka, a tárolás egyszerűsége érdekében csak a bevetésre szánt fahalakra kerül fel a hármashorog.
Így fest a Tóth József-féle fahal-készítés tömör vázlata. Valójában ez több év kísérletezgetés és nem kis anyagi áldozat árán jöhetett létre. Mert létrejött egy kis, „egyszemélyes manufaktúra”.
Minden egyes fahalért cserébe kívánok egy halat a horogra! Örülök, hogy részese lehettem ennek a történetnek.
Írta: Kocsis László
Fotó: Tóth József
