Wobblerek … Ezek a fahalnak is nevezett apró mütyürkék a maguk kifinomult tökéletességével, mozgásukkal, színvilágukkal azóta lenyűgöznek, amióta csak a horgászeszemet tudom. Számomra ezek nem pusztán műcsalik, hanem igazi esztétikai élményt nyújtó apró műalkotások, melyek méltán megállnák helyüket a vitrinben is a porcelánrózsa és az illatgyertya mellett. De bármennyire szépek is, nekünk, horgászoknak igazi értéküket mégis fogósságuk adja, patinájukat pedig a harci sérülések, azaz a fognyomok. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de én misztikusan bízom azokban a darabokban, amelyek korábban már sikeresnek bizonyultak, és ha kedvezőtlenül kezd alakulni egy horgászat, mindig ezekhez nyúlok, nem kísérletezem!
Emiatt persze ezekkel fogom gyakrabban a halakat, így ezek idővel megbecsült darabokká vállnak. Ez eddig szép is, de csak addig fogok velük, amíg be nem szakítom egyiket-másikat, hisz addig jár a korsó a kútra… Nos, egy ilyen felértékelődött darab elvesztése igazi tragédia - ezt bátran merem állítani -, és itt egyáltalán nem az árára gondolok. Mi lehet a megoldás? Például az, ha megpróbálkozunk saját gyártású modellek otthoni körülmények között történő előállításával, megkísérelhetjük lemásolni ezeket az igazán fogós gyári darabokat, és akár alkothatunk saját elképzeléseink szerint is olyan egyedi modelleket, amilyeneket mindig is szerettünk volna, de nem találtuk meg a horgászboltok polcain. És nem utolsósorban kiélhetjük alkotási vágyunkat, valamint élvezhetjük a saját műcsali általi halfogás semmi máshoz nem hasonlítható örömét. Az elkövetkező 12 részes cikksorozatban ehhez szeretnék Önöknek segítséget nyújtani.
Sok barkácsoló horgász számára a wobbler elnevezés egy misztikummal övezett, otthoni viszonylatban elkészíthetetlennek tűnő műcsalit takar, pedig ha nem is egyszerűen, de megfelelő útmutatások alapján igenis kivitelezhető a dolog. Amikor először felvetődött bennem a házi wobblerkészítés gondolata, elődleges célom az volt, hogy az igazán fogós darabokat lemásoljam, illetve létszámukat gyarapítsam, így egy-egy saját készítésű fahal elvesztése talán kevésbé érint érzékenyen - gondoltam -, és nem csak lelkileg, de anyagilag is. Ez többé-kevésbé így is lett, de… Először is minden házilag gyártott wobbler egyedi darab lett (ritkán készítettem két teljesen egyforma modellt), másodszor egy házi típus mindennél jobban az ember szívéhez tud nőni. Mint például az a korai, fenyőfából készült modell, ami a mintegy kétévnyi bevetési ideje alatt számtalan süllővel, balinnal, csukával és jásszal ajándékozott meg, legnagyobb pergetve fogott süllőm is azon vesztett rajta. Sokszor akadtam el vele, de valahogy mindig sikerült kiszabadítanom. Ha elveszteném, egy valódi műcsali legenda veszne együtt vele. Mivel az idő vasfoga, valamint a süllő- és csukafogak is alaposan kikezdték, manapság már nem használom, otthon van a vitrinben. Ő már leszolgálta az idejét, teret engedve új generációs, továbbfejlesztett társainak, és nagyon sajnálnám, ha dicső életútja egy goromba akadóban érne véget. Mindez persze ne riassza el Önöket a barkácsolástól, egy saját készítésű wobblerrel a fogás öröme messze kárpótol mindenért.
Saját készítésű wobblerek előállításával először 2005-ben próbálkoztam, annak idején már sok ezzel kapcsolatos írást lehetett fellelni az Interneten, ezért én ezekből kiindulva vágtam bele. A kezdeti próbálkozások inkább kísérletezgetések voltak, de az eltelt idő alatt - úgy érzem - sikerült sokat tökéletesíteni a módszereken: a legújabb technológiával készült darabok már valóban felveszik a versenyt a gyáriakkal is. Korábban törekedtem a gyári típusokkal való lehető legnagyobb azonosságra, de ma már bátran kísérletezem a formákkal és a színekkel, nyilván egy adott határon belül. Ha betartjuk az alapvető törvényszerűségeket - ezekre a későbbiekben ki fogok térni -, akkor a lehetőségeink jócskán kiszélesednek.
A szükséges anyagok, eszközök és szerszámok némi utánajárással beszerezhetők, a munkálatok pedig mind elvégezhetők egy apró műhelyben, barkács-sarokban. A konyhaasztalt nem ajánlom, ebből korábban nekem is adódtak problémáim. A feleségem tényleg toleráns asszonyka, de az edényekre rakódó vékony fűrészpor réteget és a lakk szagát a lakásban már ő se díjazta. Egyszóval jobb a békesség alapon tényleg kell valami műhelyféle. De ha megvan minden, beleértve az elszántságot is, nyugodtan vágjunk bele, hisz nincs ebben semmi ördöngösség.
Ebben a 12 részes cikksorozatban az innen-onnan ellesett, illetve az általam kikísérletezett módszereket és technikákat szeretném ismertetni Önökkel. Nem állítom, hogy mindenben elértem a tökéletességet, nyilván lehet még sok mindenen finomítani, illetve lehetnek más, alternatív megoldások, amire Önök ráérezhetnek, de az általam készített darabok valóban fogják a halat, és az Önökéi is működni fognak, ezt előre megígérhetem.
A wobblerkészítés fortélyait kis horgászklubunk, a BETLY FC. oszlopos tagjainak segítségével szeretném bemutatni, és ezúton szeretnék nekik köszönetet mondani, az ő közreműködésük nélkül ez az anyag nem jöhetett volna létre.
Végezetül kívánok Önöknek jó barkácsolást, kívánom hogy jussanak túl a nehézségeken, amik garantáltan lesznek, de Önök bizonyosan megbirkóznak velük, és nem utolsósorban kívánom, hogy sok nagy halat fogjanak saját készítésű wobblereikkel, melyeket természetesen visszaengednek, hiszen Önök kifinomult pergetőhorgászok, a horgásztábor elitjei és példaképei.
A wobblertest anyagának megválasztása
A házi wobblerek testének alapanyaga célszerű módon a fa. Nekem még nem sikerült helyettesítő anyagot találnom, bár foglalkoztatott például a poliuretán, illetve egyéb habosodó műanyagok formába öntésének gondolata is, de végül ezeket elvetettem. A házi fröccsöntést is leírhatjuk, hiszen nem nagyüzemi gyártásra akarunk beruházni, ezért a különféle műanyagok se jöhetnek szóba. Marad tehát a fa, de milyen? Számomra a fa alapanyaggal szemben támasztott követelmények a következők:
- Legyen könnyű annak érdekében, hogy a wobbler súlypontját jól be lehessen állítani. Nagy fajsúlyú fa esetén nyilván kisebb tömegű súlyozással operálhatunk, és ez nem jó.
- Legyen a lehetőségekhez képest kemény is, hogy a műcsali bírja majd a gyűrődést, ne roppanjon össze a csukafogak szorításában. A fognyomok azért beleférnek… :-)
- Legyen vékony erezetű, erős rostú, nem szálkásodó, tehát jól megmunkálható, fűrészelhető, csiszolható, polírozható, ugyanakkor repedésre kevésbé hajlamos.
- Legyen légszáraz, gyantamentes, jó nedvszívó képességű, hogy megfelelően lehessen impregnálni.
- És végül legyen elfogadható árú és legyen beszerezhető.
Azt előre leszögezném, hogy olyan faanyag, ami a fenti feltételeknek maradéktalanul megfelelne nincs, tehát kompromisszumokat kell kötni. Nálam elsősorban a könnyűség és a jó megmunkálhatóság a fő szempont - az alacsony gyantatartalmú fenyőfa típusok ennek többé-kevésbé megfelelnek. Nem vagyok fa szakértő, nyilván léteznek helyettesítő fafajták is, melyek jók lehetnek. Viszont keményfát nem javaslok, mert sokat fogunk vesződni a farigcsálással. Az uszadékfa verzióhoz nem fűznék hozzá semmit, nem próbáltam, ezért nem is tudok véleményt mondani róla. Szerintem sok a vesződés vele, amíg feldolgozható állapotba hozzuk. Én az első modelleket fenyőfából készíthettem anno, és sokáig ezt használtam, amíg nemrégiben olvastam valamelyik fórumon egy különleges fafajtáról, az ABACHI-ról. Létezik még WAWA és egyéb megnevezése is, Magyarországon szaunafaként is ismert. A legújabb szériák már ebből a fából készültek, és nekem eddig ez jött be a legjobban. A balsafához hasonlóan kis fajsúllyal rendelkezik, de annál jóval keményebb, ugyanakkor nagyon jól alakítható reszelővel, csiszolópapírral. Talán egy kicsit hajlamos a repedésre, de kellő óvatossággal ez is elkerülhető. Nem egyszerű a beszerzése, és az ára is borsosnak tűnhet, mégis ezt tudom ajánlani. 3000 Ft-nak megfelelő anyagból akár 200 wobbler is kihozható, ezért az egy műcsalira jutó anyagköltség elenyésző.
A huzal anyagának megválasztása
A huzal anyagának rozsdamentesnek kell lennie, itt nincs kompromisszum. A szakítószilárdság nem jelenthet gondot, hiszen az alkalmazható átmérők eleve garantálják az eltéphetetlenséget. A keménység már más tészta. A kemény huzal nehezen hajlítható, rideg, ezért kis fülek hajlítására alkalmatlan. A lágy huzal jól alakítható, de könnyen deformálódik, ütődés hatására elhajlik. A huzal átmérője kb. 0,5 mm-től 1,2 mm-ig terjedhet a wobbler méretétől függően, de már egy 1 mm-es huzallal is partra vontathatunk bármit. Az erősen ötvözött acélhuzalok jöhetnek itt szóba elsőként, ezek az ötvözők, illetve a gyártási technológia révén megfelelő keménységgel is rendelkeznek. Húzott, félkemény, rozsdamentes huzal címén érdeklődhetünk felőlük a vaskereskedésekben. Korábban alkalmaztam ellenálláshuzalt is (cekász), de lágysága miatt kevésbé vált be. A húzott sárgaréz huzal viszont kiválónak bizonyult, most is ezt használom. Sajnos a beszerzése kissé körülményes, de azért érdemes próbálkozni. A vörösréz huzal (drót) nem igazán jó, mert nagyon lágy. Talán nagyobb (min. 1,2 mm) átmérő esetén működhet, én sohasem próbáltam. Viszont próbálkoztam még szén-dioxidos hegesztőhuzallal, de az se jött be, mert a vékony rézréteg lekopása után azonnal rozsdásodni kezdett. A háztartásokban fellelhető anyagokat, pl. kiegyenesített gemkapocs, pedig eleve felejtsük el. Én a rozsdamentes acélhuzal verziót tudnám ajánlani 0,8 és 1,0 mm-es méretekben, ezek minden wobblerhez megfelelnek és a legtöbb alkalmas helyen elfogadható áron beszerezhetők.
Terelőlapka anyagának megválasztása
Az ideális lapka anyagával szemben én az alábbi elvárásokat támasztanám:
- Legyen kemény, gerinces, de ugyanakkor ne legyen rideg, törékeny (alacsony hőmérsékleten sem) - főleg ezzel szokott gond lenni. A vastagság növelésével a szükséges gerincesség elérhető, de szerintem a vastag lapka rontja a veretés hatásfokát, illetve nehézségeket okozhat a lapkafészek kialakítása.
- Legyen rugalmas, ütésálló, ha véletlenül akadóba húzzuk a wobblert, nekidobjuk kőnek, hídpillérnek, akkor ne törjön ki, illetve ne hajoljon el, azaz ne kelljen egyengetni, visszahajtogatni.
- Legyen törés, repedés nélkül éles szögben hajlítható, és rugalmasan tartsa is meg a hajlítás utáni alakot (ez nyilván a tört lapkáknál fontos).
- Legyen átlátszó, karcmentes, ollóval is jól vágható (sima vágási felületet adó) és legyen sorjamentesen csiszolható.
- Legyen a normál, 1 mm-es fémfűrészlap vastagságának megfelelő vastagságú, hogy szilárdan álljon a lapkafészekben.
- És az sem árt, ha hőre alakváltozás nélkül lágyul, így melegen homorú bemélyedést tudunk nyomni bele.
Sajnos ilyen lapkaanyag a világon nincs, ezért itt is kompromisszumokra fogunk kényszerülni. A választható alternatívák közül nekem a visszaváltható üdítős flakon (PET palack) jött be. Kétféle kivitelben létezik, egy egyenes és egy ívelt oldalú (hagyományos kólásüvegforma). Mindkettő használható, de kezdetben inkább az egyenes oldalút keressék. Nem mondom azt, hogy ez a tökéletes, de barkács szinten jól használható. Legnagyobb előnye a szívóssága, gerincessége, ugyanakkor gyakorlatilag törhetetlen (hidegben is) és nekünk ez a legfontosabb. Az ebből az anyagból készített lapkák az életben nem fognak kitörni, ezt garantálom. Éles szögben is jól hajlítható, és jó tarja a hajlítás utáni alakját. Ollóval jól vágható, és szép vágási felületet is ad (ha kellőképp éles az ollónk), de sajnos sorjamentesen csak igen csekély mértékben csiszolható, a kialakult sorja esztétikus eltávolítása pedig szinte lehetetlen. Célszerű hát elsőre jól vágni, így nem kell később ezzel bajlódni. Az egyenes oldalú flakonnak van még egy igen nagy előnye, mégpedig az, hogy a flakon anyagának vastagsága nem egyenletes, hanem felülről lefelé kb. 0,8 mm-ről 1,2 mm-re vastagodik, így megtalálhatjuk azt a vastagsági pontot, ami optimálisan beleszorul egy normál fémfűrészlappal vágott lapkafészekbe. Ez többnyire igaz az ívelt oldalú flakonra is, de itt inkább az ide-oda görbülő íveket tudjuk a magunk céljára fordítani, pl. egy szemből íves és egyben lefelé is görbülő lapkájú mélyretörő típusnál. A flakon anyaga sajnos hőre úgy reagál, hogy alaktalan masszává zsugorodik, így semmiféle „dimber-dombort”, „homort” nem fogunk tudni belenyomni. Ettől függetlenül én ezt az anyagot ajánlom. A flakon beszerzésénél alaposan válogassuk át a bolt készletét, hogy megtaláljuk a legkevésbé karcos, sérült darabot. Sajnos a visszaváltható palack a felhasználás jellegéből adódóan soha sem lesz olyan „szép”, mint a hagyományos pillepalack, de ez utóbbi nem használható elégtelen falvastagsága miatt. Ha szerencsénk van, találhatunk olyan karcmentes visszaválható palackot, ami életútja első bevetését teljesíti. (Csak nehogy úgy járjanak, mint én múltkorában a helyi TESCO áruház üdítős részlegénél. Az önfeledt válogatásból felocsúdva azt vettem észre, hogy három eladó áll felettem, és kérdőre vontak, mert el nem tudták képzelni, hogy miért túrom át a teljes polcot…)
Korábban próbálkoztam különböző vastagságú plexi lemezekkel, CD borítóval, meg egyéb anyagú műanyag lapokkal, de ezek 1 mm körüli vastagság esetén nem váltak be, ridegnek és törékenynek bizonyultak. Egyesek hőre is jól lágyultak és jól is lehetett formázni őket. Egy célszerszámmal nagyom formás, körkörös bemélyedést tudtam létrehozni a lapkában - a lapka vízben kifejtett ellenállását növelendő -, de később rájöttem, hogy ez nem igazán befolyásolja a mozgást. Sajnos kihűlés után ezek a lapkák még ridegebbekké váltak és úgy törtek, mint a söröspoharak egy kocsmai verekedés alatt, ezért a fontosabb követelmények teljesülése érdekében lemondtam erről az igényről.
Kísérletezéseim során még jól használhatónak bizonyult a polikarbonát anyag, ezt 1 mm vastagság fölött hasonlóan jó eredményt ad, mint a PET palack anyaga. Hidegen is alakítható, de enyhén felmelegítve olyanra formálhatjuk, amilyenre akarjuk, és nem utolsósorban kiválóan és főleg sorjamentesen vágható, csiszolható (polírozható). Utóbbi tulajdonsága mindenképp előnyére válik a PET flakon anyagához képest. Sajnos a beszerzése egy kicsit körülményesebb.
Egyéb szükséges anyagok
A házi wobblergyártáshoz szükségünk lesz még néhány anyagra. Ezeket a projekt közben is beszerezhetjük, de a fontosabb dolgokat - mint pl. a különböző festékek, színezők, ragasztók - érdemes előre lerendezni. Ezek a következők:
- Epokitt: Kétkomponensű, matt fehér színű, nagy szilárdságú, műgyanta alapú ragasztó, melyet a has beragasztásához, illetve az esetleges sérülések javításából eredő anyaghiány eltüntetéséhez használunk. Az egyik legfontosabb és legjobban használható anyagnak bizonyult a wobblergyártás során.
- Uverapid: Szintén kétkomponensű, epoxigyanta alapú, de átlátszó ragasztó. 20 perc, vagy annál hosszabb „önhordóvá válási” idejű (figyelem, ez nem a kötési idő!) típust válasszunk. Fóliaragasztáshoz, lapka beragasztásához, illetve domború, élethű szemek kiképzéséhez fogjuk felhasználni.
- Színtelen lakk: Bármilyen, szintetikus hígítóval vagy lakkbenzinnel hígítható színtelen lakk megteszi, én speciel 0,5 l-es kiszerelésű TRINÁT lakkot használok, ennek a doboza elég nagy, hogy bele lehessen mártani a wobblertesteket. Ezzel fogjuk impregnálni wobblerünket, illetve ez biztosítja majd a külső, kemény, kopás- és ütődésálló réteget is. A lakkot nagy hígításban, sok rétegben, mártó eljárással hordjuk fel.
- Fehér színű alapozó festék: Bármilyen nagy tapadású és jól fedő, matt fehér kültéri alapozó festék megteszi, az általam használt típus a SUPRALUX - ASTRALIN 0,25 l-es kiszerelésben. A színező festés megfelelő tapadását, valamint a fehér színű alapárnyalatot fogja biztosítani. Nagy hígításban, mártó eljárással hordjuk fel.
- Modellfestékek: Modellboltokban, egészen kis kiszerelésben beszerezhető nagyon jó minőségű festék. Persze ez lehet hagyományos festék is, de nyilván nem szükséges minden egyes színből a legkisebb, 200 g-os kiszerelésű hagyományos festéket megvásárolni, ha létezik a néhány 10 g-os kiszerelésű modellfesték, ami ugyan egységnyi súlyra vetítve jóval drágább, de összességében gazdaságosabb. Az általam használt modellfesték típusok a REVELL és a HUMBROL - ENAMEL, mindkét típus létezik gyűszűnyi, 14 ml-es kiszerelésben. Ezzel a festékkel az alapszíneket és a mintázatokat tudjuk kialakítani. Felhordható ecsettel, de inkább modell festékszóró pisztollyal kapjuk meg a kívánt eredményt. Fontosabb színek: fluoreszkáló piros és sárga (a sárga lehet sötétben világító), fekete, fehér, zöld, kék, ezüst, arany. Ezekből már bármilyen árnyalatot kikeverhetünk. Minimális festékmennyiségekre lesz szükségünk, ezért elég egy 14 ml-es dobozkával beszerezni mindegyikből.
- Aeroszolos festékek: Csak akkor szükséges, ha nincs, vagy nem akarunk modell festékszóró pisztolyt beszerezni, ekkor a színátmenetet képző festést csak így tudjuk szépen megvalósítani. Ebben az esetben a modellfestékek beszerzése szükségtelen. Hátránya, hogy kevésbé jó a festékszórás minősége, és nehéz fluoreszkáló színeket ilyen kiszerelésben beszerezni. Ja, és jóval drágább!
- Lakkbenzin és/vagy más hígító: A festékek és a lakk hígításához kell. Lehetőleg olyan bázisú hígítót használjunk, amit a gyártó a terméke hígításához ajánl. A lakkbenzin a legtöbb esetben jó, de előfordulhat, hogy szintetikus vagy másfajta hígítóra is szükségünk lesz. A modellfestékekhez pedig a kiváló festésminőség eléréséhez elengedhetetlen a festékgyártó által forgalmazott modellfesték hígító. Jóval drágább, mint a hagyományos hígító, de csak igen kis mennyiségre lesz szükségünk.
- Szövegkiemelő filctollak: Egy 4 db-os, sárga, piros, zöld és kék színeket tartalmazó készlet bőven elég. Ezek a filctollak a szövegkiemelő funkcióból adódóan eleve élénk, fluoreszkáló színeket tartalmaznak, és kiválóak a wobblerek alapszíneinek kialakításához. Sajnos csak világos árnyalatban.
- Alkoholos filctollak: A vékony hegyű alkoholos filcre gondolok itt, ezek kiválóak a különböző mintázatok, úgymint pöttyök, csíkok, sávok stb. kialakításához. Fekete, piros, kék és zöld színekre lehet szükségünk.
- Körömlakkok: Nem feltétlenül szükséges anyag, inkább kiegészíti, de nem helyettesítheti a fenti festékeket. Beszerzésük helyett érdemesebb szétnéznünk párunk, édesanyánk kollekciójában és ezekből „kölcsönvenni” egy-két használható színt. Például egy ezüstösen csillogó, flitteres, gyöngyházfényű lakk igencsak jól mutat a wobbler oldalán. Körömlakkban hihetetlen nagy a színválaszték, érdemes egy kicsit szétnézni közöttük is.
A házi wobblergyártrás során még sok egyéb anyagra is szükségünk lesz, de ezek már könnyen fellehetők akár a lakásban is, illetve gyorsan beszerezhetők, ezért ezekre a megfelelő gyártási fázisok során térek ki.
Szükséges eszközök, szerszámok
Az anyagokhoz hasonlóan egyes szerszámokat, eszközöket célszerű már előre összekészíteni - ha nincs, beszerezni -, másokat elég az adott megmunkálási fázisban biztosítani, illetve vannak olyanok is, amelyeket magunknak kell elkészíteni (pl. a sablonokat, készülékeket). Ami nélkül semmiképp ne kezdjünk hozzá a munkálatokhoz, azok a következők:
- Tolómérő, vonalzó, egyéb rajzeszközök. A sablonok elkészítéséhez, kirajzolásokhoz stb..
- Kúpos fogó: kisméretű (legkisebb átmérő kb. 1 mm). A huzal hajlításához nélkülözhetetlen szerszám.
- Lapos és oldalcsípő, vagy homlokcsípő fogó: gyakorlatilag mindenhova kell.
- Olló: megfelelően éles, erővágásra is alkalmas, széles markolatú (nem körömolló!). Lapkavágáshoz, sablonok kivágásához stb..
- Satu: a wobblertest megmunkálásához, ólomlapításhoz stb..
- Kézi fémfűrész: előkészítéshez, a has befűrészeléséhez, illetve a terelőlapka helyének bevágásához.
- Lombfűrész: wobblertest kontúrvágásához, egyéb vágásokhoz.
- Durva, illetve finom csiszolóvászon (-papír): wobblertest, lapka csiszolásához.
- Közepesen durva lapos, illetve kör keresztmetszetű reszelő: a wobblertest kialakításánál szükséges, illetve az apró pikkelymintázat kialakítása során nyújt segítséget.
- Modell festékszóró pisztoly: nos, ezt az eszközt korábban én is fölöslegesnek tartottam, de egyáltalán nem bántam meg a beszerezését. Gyönyörűen lehet festeni vele, összehasonlíthatatlanul szebben, mint az aeroszolos festékekkel. És nem a több tízezer Ft-os profi pisztolyokra kell itt gondolni, az általam vásárolt típus csupán 2500 Ft-ba került anno, de wobblerfestés viszonylatban kiválónak bizonyult. Ráadásul a wobblerfestésen kívül sok más területen is jól tudtam már használni. Csak ajánlani tudom!
A többi szükséges szerszámra, eszközre, készülékre az adott gyártási fázisokban még utalni fogok. A következő részben már gyakorlatiasabb dolgokról lesz szó, ahol is a wobblertest kialakításának kezdeti lépéseit fogom ismertetni.
Sulyok Sándor
Fotók: saját forrásból
