Rohanó világunkban a horgászat is folyamatosan fejlődik. Minden évben jelennek meg új termékek, legyen szó etetőanyagokról, aromákról, csalikról, aprócikkekről, botokról vagy orsókról. Manapság már minden technikához lehet orsót kapni, olyan hatalmas a kínálat, hogy néha választani sem könnyű. Régebben viszont még nem rohant ennyire a világ, és a dolgok nagyszerűsége az egyszerűségben rejlett. Gondolkoztatok már azon, hogy milyen lehetett régen egy tekerő? Ha igen, olvassatok tovább bátran, ugyanis a mostani cikksorozatomban igazi veterán orsókat mutatok be nektek!
Balázs barátom nem is olyan régen meglepett két veterán orsóval. Meg kell hagyni, hogy nagyon kellemes meglepetés volt! Mindig is érdekeltek a retro horgászeszközök, főleg az orsók. Az elmúlt években volt már szerencsém régebbi modellekhez, de azok korántsem voltak veterán darabok. A régi műszerek sokáig a padláson porosodtak, takarítás közben kerültek elő. Nosztalgiáztunk egyet, Balázs barátom elmesélte az orsók történetét és egyszer csak azt kérdezte, hogy „Nem írsz cikkeket ezekről az orsókról?”. Válaszom egyértelmű volt: „Dehogynem!”. Barátomnak hála eszembe jutott, hogy van egy harmadik öreg tekerő is, méghozzá a nagyszüleimnél. Így kerültek hát hozzám azok a veterán modellek, amelyekről a fiatalabb horgászok talán még nem is hallottak!
A halványszürke színű modell egy Delfin, az ezüstszürke egy Tokoz Roen II, a sötétzöld pedig egy Ryobi 222-es. Balázs barátom hű társa volt a Delfin és a Tokoz Roen II, a Ryobi 222-est pedig az egyik rokonom használta sok-sok évvel ezelőtt.
Ezt az orsót Balázs a nővérétől kapta, méghozzá a 10. születésnapjára, 1985-ben. Az akkor még teljesen új tekerő egy egyszerű, üvegszálas botra került fel. Barátom régebben csak úszós készséggel horgászott és leggyakrabban a Szévíz-patak halait vette üldözőbe. Az orsót 1990-ig használta, és az 5 év alatt egyszer sem volt szétszedve, egyedül csak a hajtókarját kellett javítani. Komolyabb igénybevételnek nem volt kitéve ez a modell, Balázs főként sügéreket, naphalakat, kárászokat és keszegeket fogott vele. Nagyon kíváncsi voltam tehát, hogy milyen lehet belülről az a tekerő, ami már 36 éves!
Egy veterán és egy modern orsót szinte össze sem lehet hasonlítani, főként a belső szerkezetek között vannak hatalmas különbségek. Először azonban az orsó küllemét nézi meg a horgász. A Delfin még a Szovjetunióban készült, és meg kell hagyni, voltak nála mutatósabb modellek is. Nagy rotorja és szögletes háza miatt engem leginkább egy kisebb tankra emlékeztet. A tervezők célja minden bizonnyal az volt, hogy egy gyorsan összeszerelhető, egyszerű, de erős és strapabíró orsót alkossanak.
Az idő múlásával már megkoptak a feliratok, de egy kis kutakodás után azért találtam néhány információt az orsóról. 14,90 rubel volt az ára, és ahogy a képeken is látszik, a ház fedelét kékre festették. Hogy miért? Nagyon jó kérdés! Erre bizonyára csak azok tudnának választ adni, akik az orsót tervezték. Nemcsak kék, hanem piros, illetve halványkék színű fedéllel szerelt Delfin modelleket is lehetett kapni. Az orsó áttétele 3,2:1, tömege 425 g, a dob átmérője pedig 63 mm.
Talán egy kicsit elavultnak tűnhet ez a megoldás, de a régi korántsem jelenti azt, hogy rossz! Az egyszerű felépítésű tekerőkben kevesebb alkatrész hibásodott meg. E veterán orsó visszaforgásgátlója a mai napig tökéletesen működik!
A Delfin gyenge pontja minden bizonnyal a felkapókart tartó műanyag fül volt, jól látszik a fenti képeken, hogy nem volt olyan erős, mint az orsó többi része. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy egy 36 éves modellről van szó!
Meglehetősen szokatlan megoldás, mégis működött. A száraz, klingeritszerű lamellák manapság már egyre ritkábbak, de a régi orsókba gyakran szereltek ilyeneket. A dupla recsegő mindenképpen a modell előnyeihez sorolható. Ahhoz képest, hogy egy vékony fémlemezből készült, még mindig egyben van! A fékcsillag viszont nem adott ki hangot a tekerésekor, ugyanis nem volt benne olyan alkatrész, amely ezt a célt szolgálná.
Veterán műszerhez képest ez azért nem semmi! A komoly meghajtó szerkezet biztosan állta volna a sarat a nagyobb halak fárasztásánál is. Nekem azonban a modell egyszerűsége tetszik a legjobban. Egyetlen csavar és már hozzá is tudtam férni a fő alkatrészekhez. Ez a karbantartás szempontjából nagyon hasznos dolog! Az 5 mm-es dobtengelyt szintén csak egy csavar tartotta.
A legtöbb veterán modell folyamatosan kattogó hangot adott ki, amikor bekapcsolt visszaforgásgátlóval használta a tulajdonosa. Ez alól a Delfin sem volt kivétel. Régen még nem létezett tűgörgős visszaforgásgátló, az orsók pedig nem azért kattogtak, mert meghibásodtak, egész egyszerűen így működtek. Minden bizonnyal furcsa lenne, ha manapság is így működnének a tekerők, de nem szabad elfejteni, hogy sok-sok évvel ezelőtt még korántsem volt olyan fejlett az orsógyártás, mint mostanában.
Már-már hihetetlen, hogy egy ilyen pofonegyszerű szerkezet a mai napig működőképes! Több évnyi használat után sem lehet elmondani azt, hogy zavaró lenne a hajtókar holtjátéka. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult a csigakerék tengelyének 2,5 cm-es hosszúsága is. Igaz, hogy nem a legszebb modellről van szó, de a belső szerkezete a bizonyíték arra, hogy valóban egy erős és strapabíró orsót alkottak a tervezők.
A felkapókar átváltó szerkezetét erős rugókkal szerelték, ezért nem bontottam tovább. Ha minden működik, akkor pedig nem is ajánlom az ilyen és ehhez hasonló mechanizmusok szétszerelését. A rugók könnyen önállósíthatják magukat, és ez nem várt következményekkel járhat! Az orsó karbantartása egyébként nem okozhatott különösebb bonyodalmat annak, aki odafigyelt a részletekre. Minden bizonnyal a csigahajtás igényelte igazán a törődést, de ezzel még korántsem teljes a cikk, érdemes megnézni, hogy mi lapult a rotor alatt!
Bizony, ebben az orsóban is volt csapágy! Össze sem lehet hasonlítani ezt a kezdetleges alkatrészt a mai műszerekben található acél csapágyakkal, mégis működött. Ahogy korábban is említettem, a modell még nem volt szétszedve, de ez a része is bírta a strapát!
A felfelé kúposodó profil nem a legszebb, de a nagy zsinórtároló kapacitás mindenképpen előnyösnek mondható. Továbbra sem szabad elfelejteni azonban, hogy a 36 év az 36 év! Én mindenesetre szívesen foglalkoztam ezzel a számomra teljesen ismeretlen, veterán modellel. Továbbra is azt tudom mondani, hogy úgy néz ki, mint egy kisebb tank, mégis tetszett, főleg az egyszerűsége miatt. A Delfin valóban egy erős, masszív és strapabíró műszer volt a maga korában, főleg a belső szerkezete az, ami dicséretet érdemel. Balázs barátomnak köszönöm ezúttal is ezt a veterán orsót! Ha tetszett nektek ez az írás, tartsatok velem a következő részben is! Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
