A portál egyik topicjában olvastam, hogy többen is érdeklődnek a trófeakészítés rejtelmei iránt. Mivel ilyen írás itt még nem jelent meg, ezért örömmel teszem közkinccsé az általam megtapasztalt technikákat, apró fortélyokat, amelyek még emlékezetesebbé és maradandóbbá tesznek egy-egy nem hétköznapi fogást.
Mikor szép fogással gazdagodik horgászmúltunk, valamilyen módon szeretnénk róla emléket őrizni. Ez az emlék lehet fénykép, videofelvétel, vagy egy szép trófea. Talán a trófea adja vissza leghűbben, kézzelfoghatón a hal emléket, és a megfogás emlékét…
Trófeakészítés és a különböző preparátumok elkészítése egy szakma, egy olyan szakma, amely sok időt és nagy szakértelmet kíván. Vannak, akik e szakmának áldozzák életüket. A világért sem szeretném a kenyerüket elvenni, mindössze csak pár szóban, pár képben akarok segítséget nyújtani az egyszerű házi trófeakészítéshez.
Minden fajta halból lehet trófeát készíteni! Sokakban az a kép él, hogy csak a kapitális hal való a falra. Nem! Ugyanolyan mutatós lehet egy kisebb méretű, de számunkra különleges hal is, amely szép emléket idéz.
A folyamat lényege, hogy egy vegyszerrel kell konzerválni a szöveteket. Sokan sót használnak tartósításra, ez azonban nem túl jó, mert nem őrzik meg így a pigmentek színüket. Azonban a formalinnal kezelt megőrzi, és más jó tulajdonsága, hogy csak enyhe klórszaga lesz a már kész trófeának.
Lássuk, mi kell hozzá
- formalin (beszerezhető bármely gyógyszertárban, mindenki számára elérhető áron)
- műanyag kád (lehetőleg légmentesen zárható)
- műanyag lemezek (az uszonyok kiterítéséhez)
- merevítő illetve rögzítő drót
- kisebb fadarabok (a merevítéshez)
- hátlemez (melyre a kész halfejet helyezzük)
- gipsz (a kivágott hús kitömésére)
- lakk (a spray változat ad teljes fedést)
- igényesebbeknek műszem
Elkészítés lépései
1. legfontosabb, hogy az elkészítendő hal fejét a mellúszótól 2-3 ujjnyival hátrébb vágjuk le!
- a halat mossuk meg, minden nyálkától és vértől megtisztítjuk, vigyázva a pikkelyekre
2. készítsük el a merevítéseket, törekedjünk a minél életszerűbb tartásra, pl.: nem szép, ha egy ragadozó szája a szokásosnál jobban nyitva van
3. helyezzük el a kádban, úgy, hogy ne érjen hozzá sehol a falához
4. töltsük fel kézmeleg vízzel, majd öntsük bele a formalint, kicsit keverjük el és kész az oldat, keverési arány 5-15 %, gyakorlatilag lehet hígítás nélkül is, de felesleges
5. az edényt légmentesen zárjuk le, mert a formalin elpárolog!
6. most jön a legtöbb időt igénylő várakozás, miután a ládánkat elhelyeztük egy hűvös, árnyékos helyen, egy átlagos (kb. 1 kg-os) halfejnél ez legalább 3 hónap, ennyi idő kell ahhoz, hogy az oldat teljesen átjárja a szöveteket, nagyobb halaknál ez az idő jóval több, 2-3 kilós halfejnél már 7-8 hónap is lehet
7. miután a halfejet teljesen átjárta a formalin, vegyük ki a ládából és bő langyos vízzel mossuk le, hagyjuk száradni egy jól szellőző, de árnyékos helyen (itt jegyzem meg, hogy az évek alatt folyamatosan veszít a nedvességéből), majd két hét után nekiláthatunk az utómunkálatoknak
8. egy éles késsel vágjuk ki a húst a fej mögül, majd öntsük ki gipszel, ebbe csavart vagy drótot rakjunk mielőtt megköt
9. ha megkötött a gipsz lakkozzuk le, egyenletesen csak flakonos lakkal tudjuk bevonni
10. miután megszáradt a lakk, helyezzük fel a hátlapra, melyet előzőleg lakkoztunk le
11. kész, keressünk neki egy szép helyet a falon és tegyük fel!
Érdemes megfontolni
- fényes lakkot használjunk, így vizesnek, életszerűnek tűnik a trófea
- a formalin: maró hatású vegyszer, csak jól szellőző helyen, lehetőleg maszkban és gumikesztyűben dolgozzunk vele!
- életszerűbbé tehetjük a halfejet, ha a horgot (wobblert, villantót) amivel elejtettük a szájában hagyjuk, de mindenképp a szárítás előtt
- a hátlapot érdemes szakmunkással készíttetni, szépen mutat egy fém gravírozott tábla a legfontosabb adatokkal (mekkora volt a hal, hol, mikor, és ki fogta)
Kocsis László (cilapower)
