A sok-sok elméleti tudnivaló után ebben a részben a multizás, a multis dobás gyakorlati oldalát szeretném bemutatni az én szemszögemből. Hosszú időn át gondolkoztam rajta, hogy miképpen lehetne részletesen, mégis érthetően közzétenni azt, amit igazán csak élőben lehetne pontosan „elmagyarázni”. Végül arra jutottam, hogy senkit sem szeretnék grammokkal, dőlésszögekkel untatni. Ehelyett megpróbálok viszonylag használható képaláírásokkal szolgálni, a fotók remélhetőleg úgyis többet mondanak bármilyen hangzatos körülírásnál.
Alapok és alapelvárások
A következőkben részletezett technikát azért választottam a dobás bemutatásához, mert érzésem szerint nagyon sokban segít ráérezni a multiorsó és multis felszerelés sajátos működésére, ugyanakkor saját gyakorlatomban ez bizonyult a leghatékonyabbnak, illetve hosszú távon a legkényelmesebbnek is. Úgy vélem, ha ezen keresztül megtanulunk biztonsággal bánni a multis szerszámmal, könnyedén elsajátíthatunk más multis dobásformákat is.
Elsőként válasszuk ki az ideálisnak gondolt helyet, ahová vigyünk magunkkal néhány „vaktöltényt”. (Mindkettőről volt már szó korábban). A csomóbontót se felejtsük otthon, mely igen hatékony segítség, mert használatával még a legreménytelenebb helyzetekben is felülkerekedhetünk a legádázabb „madárfészken”.
Tehát ott állunk a parton kezünkben a felszerelésünkkel, és készülünk elindítani életünk első multis dobását.
Dobás előtt első legfontosabb teendőnk, a dobfék csalihoz való igazítása. Ekkor állítjuk be annak mértékét, hogy dobunk a műcsali által kifejtett erőhatásra a legoptmálisabban pöröghessen fel. Ez úgy történik, hogy botunkat közel vízszintes helyzetben tartva lenyomjuk a kioldó billentyűt, hogy a dob szabadonfutóvá váljék. Ügyeljünk rá, hogy hüvelykujjunkkal megakadályozzuk a dob elfordulását. Ebben a helyzetben finoman felemeljük dobra helyezett ujjunkat és hagyjuk, hogy a műcsali szépen a földig vagy a vízfelszínig ereszkedjen. Addig lazítsunk vagy szorítsunk a dobféket szabályozó, bordázott gombon, míg elérjük azt, hogy a műcsali egyenletesen, de nem zuhanva liftezzen lefelé. Az sem baj, ha kezdetben kicsit erősebbre állítjuk a dobféket, mert ezzel lecsökken a gubancképződés veszélye.
Sokan azt ajánlják, hogy ezt a műveletet minden műcsalicsere után ismételjük meg. Nos, a legtökéletesebb dobáshoz és a maximális dobótávolság legutolsó centiméterének eléréséhez lehet, hogy valóban szükség van erre a „szöszözésre”, én horgászat közben úgy tapasztaltam, hogy ennél sokkal fontosabb a túlpörgésgátló mágnesfék beállítása, illetve műcsalinkénti utánállítása.
Persze ha például egy 8 grammos wobbler után egy 25 grammos villantót kapcsolunk a karabinerbe, sose legyünk restek ismét belőni a dobféket, de közel azonos tömegű műcsalik váltogatása esetén ez nem döntő fontosságú.
A mágnesfék akkor jut szerephez, mikor a kidobott műcsali - a vízbeérés előtt - lassulni kezd. A jól beállított mágnesfék ebben a fázisban megakadályozza, hogy a közel folyamatos sebességgel pörgő dob túl sok zsinórt lökjön a lassuló csali után, és gubancot okozzon. Tapasztalatból mondom, hogy a mágnesfék hangolása szinte fontosabb, mint a dobféké.
Tavaly ősszel egyszer egy teljes délelőttöt rászántam arra, hogy szinte minden műcsalimat kipróbáljam új multiorsómmal. Szép kövér táblázatot is rittyentettem belőle, mellyel senkit sem szeretnék riogatni, de az érdekesség kedvéért megmutatom.
A teljesség kedvéért fontosnak tartom megjegyezni, hogy az alábbi adatok csak hozzávetőlegesek, az akkori felszerelésem és gyakorlati tudásom tükrében inkább tájékoztató jellegűek.
Felszerelés
Bot: 1,8 méteres, középfinom revolveres bot
Orsó: Banax TOVA 600L
Zsinór: 0,35 mm monofil
Az említett felszereléssel elérhető távolság - különösen csónakból horgászva - nagyon változó lehet, ezért a konkrét dobáshosszak helyett (melyek amúgy sem lennének általánosíthatók) inkább egy dobhatósági skálát állítottam össze, melyben a különféle műcsalikat 1-től 5-ig osztályoztam. Ez gyakorlati szempontból ésszerűbb megközelítésnek tűnt.
Csali típusa | Javasolt mágnesfék fokozat | Dobhatóság |
3-as Mepps Aglia körforgó | 6-7 | 3-4 |
4-5-ös Mepps Aglia körforgók | 5-6 | 3-4 |
5,5 cm Orkla (13 g) | 5-6 | 3-4 |
8 cm Orkla (13 g) | 6-7 | 3-4 |
5 cm Effzett | 4-5 | 5 |
6 cm Effzett | 3-4 | 5 |
Gipo (16 g) | 4-5 | 3-4 |
10 g twister (egyfarkú) | 5-6 | 3 |
15 g gumihal (9/11 cm hosszú) | 4-5 | 3-4 |
20 g balinólom | 2-3 | 5 |
13 cm Rapala Original | 5-6 | 3 |
11 cm Rapala Countdown | 6-7 | 4 |
9 cm Rapala CD-J | 5-6 | 4 |
11 cm Rapala CD-J | 5-6 | 4 |
8 cm Rapala SSR | 6-7 | 3 |
9 cm Rapala SSR | 5-6 | 3-4 |
9 cm Rapala SR | 7-9 | 3 |
8 cm Rapala Long Cast | 5-6 | 3 |
8 cm Rapala Skitter Pop | 5-6 | 3-4 |
10 cm Rapala Husky Jerk | 6-7 | 3 |
6 cm Rapala Risto Rap | 7-8 | 3 |
7 cm Rapala Risto Rap | 6-7 | 4 |
8 cm Rapala Risto Rap | 3-5 | 4-5 |
7 cm Rapala Minnow Spoon | 2-3 | 5 |
8 cm Salmo Perch | 6-7 | 3 |
9 cm Salmo Roach | 6-7 | 3-4 |
10 cm Salmo Sting | 6-7 | 3 |
8 cm Chervy Csele | 6-7 | 3 |
A fentiekből kitűnik, hogy a mágnesfék beállítására valóban érdemes odafigyelni, és műcsalinként változtatni. Szerencsére a Banax mágnesfékének fokozatolása széles skálán mozog, s bár a hangolásra szolgáló gomb kialakítása nem túl ergonomikus, mégis gyorsan elvégezhető a beállítás.
Mint ahogyan korábban jeleztem, a kapott adatok tájékoztató jellegűek, tehát az aktuális dobhatóság nem csak a csalitól, hanem az adott felszereléstől és a megszerzett gyakorlattól is alapvetően függ. Ha újból erőt vennék magamon és megismételném az „adatgyűjtést” - 1,9 - 2 - 2,4 méteres, keményebb botokkal horgászva, és több mint egy évnyi gyakorlással a hátam mögött - a fenti adatok már teljesen másképp festenének…
Az optimális mágnesfék beállításhoz nagyon nehéz tuti tippel szolgálni. Számomra az a technika vált be, hogy kezdetben mindig kicsit szorosabbra veszem, majd dobásonként 1/2 fokozatot lazítom a mágnesféket. Az jelzi, hogy elérkeztem a „necces” határhoz, mikor a csali repülése közben az orsóról lepörgő zsinór finoman sercegni kezd. Ennek oka az, hogy a dob több madzagot adagol, mint amennyit a műcsali maga után tudna húzni. Ilyenkor 1/2-1-et szorítok a féken és attól kezdve hibátlanul működik a rendszer.
Először mindenképpen célszerű egyetlen csalival (lehetőleg 15-18 grammossal) gyakorolni, és azt a legerősebb, 10-es fokozatúra állított mágnesfékkel dobálni. Később, ha már némi rutinra tettünk szert az adott nehezékkel, fokozatosan finomíthatunk a túlpörgésgátlón, illetve más műcsalikkal is kísérletezhetünk e metodika szerint.
Lássuk hát, hogy mi a teendő az után, hogy elvégeztük az orsóbeállításokat:
Úgy gondolom - de erről korábban talán már szóltam - hogy eleinte NE AKARJUNK HORGÁSZNI, vagy MINDENÁRON HALAT FOGNI, illetve NE IS AKARJUNK KIDOBNI A VILÁGBÓL! Tanulgassuk csak szépen az orsóbeállításokat, finomítgassuk mozgásunkat, cserélgessük a csalikat, aztán ha mindez már magabiztosan megy, kezdhetünk az uszonyosok felé is kacsingatni.
Mindezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert tudok olyanokról, akik rögtön élesben próbálták kis vadonatúj multis felszerelésükkel, melynek meg is lett az eredménye: gubanc-gubanc hátán, rövid dobások, idegeskedés, csalódottság… végül az egész a multizástól való teljes elfordulással végződött.
Bízom benne, hogy a leírtak segítségére lesznek azoknak a lelkes és kísérletező kedvű pergetőknek, akiket szintén megérintett a multizás vágya. Szívből kívánok nekik sok türelmet és kitartást, mely előbb-utóbb nekik is biztosan ...
