A lehűlő vizekben napról napra egyre aktívabbak a csukák. Megfelelő időben és helyen, a megfelelő módszerekkel és csalikkal igazán feledhetetlen élményekre tehetünk szert. Úgy gondolom, hogy egy őszi eseménydús csukapergetést minden horgásznak át kell élnie. Ennek külön szépsége, hogy csupán egy botra, egy táskára, valamint néhány szabad órára van szükségünk, és indulhatunk is a krokodilok nyomába. Az elmúlt évek alatt számtalan különböző csalit kipróbálva bátran állíthatom, hogy a legeredményesebb csukázó technika a gumihalas pergetés.
Az én horgász „pályafutásom” a spiccbotozás, úszózás után a pergetéssel folytatódott. Az első komolyabb horgászélményeim is a ragadozóhalakhoz köthetők. Nem csoda, hogy a mai napig szívesen töltöm a szabadidőmet pergetéssel, legyen szó a nyári topwateres balinozástól a téli csónakos jigelésig bármiről. Viszont a csukák megfogásának, mivel az egyik kedvenc halamról van szó, az átlagosnál jóval több időt szentelek. A pergető portyáim célhalai az esetek nagy részében ők.
No de térjünk rá a lényegre! Mikor, mivel, hogyan? Ezekre nyilván nincs megfelelő válasz. Ahogy a horgászat minden más válfajában, úgy a pergetésben sincs tuti csali és módszer. Fel kell ismerni a szituációt és a legeredményesebbnek gondolt csalikat és vezetési módszereket próbálgatni. Minden a korábbi tapasztalatokra épül.
Nyilván a csukákra is sokféle műcsalival horgászhatunk. Én is gyakran használok a plasztik csalik mellett különböző wobblereket, topwater csalikat, spinnerbaiteket, kanalakat és ezeknek is rengeteg verzióját/típusát. A wobblereket leginkább télen, az igazán lehűlt vizek belassult csukáinak megfogásához szoktam a kapocsba akasztani.
A topwater csalik a hínárral nagyon sűrűn nőtt sekély vizek, illetve a tökleveles pályák fegyverei. Egy jó felszíni pecánál nincs izgalmasabb, az biztos!
A spinnerbaiteket a jó bokorugró képességeik miatt általában szintén a hínáros helyeken használom, viszont ott, ahol nem olyan sűrű a növényzet.
A különböző fém csalik (kanalak és körforgók) a reggeli napfény első sugarainál tudnak nagy áttörést hozni.
A gumihalak azt a csalicsoportot képezik, amelyekkel szinte minden körülmény között sikereket könyvelhetek el. Ezek valamiért számomra az összes egyéb csalinál eredményesebbnek bizonyultak. Számtalan különböző színű, formájú, anyagú, méretű gumival találkozhatunk, amelyek sokoldalúságát a különböző szerelési módok növelik.
E cikkel nem titkolt célom, hogy biztassak minden pergetőt a nagy csalik használatára. Semmi okunk félni a 15 cm feletti, akár 20 cm-es gumihalaktól sem, hiszen a mohó csukák a leggyakrabban ezekkel még könnyebben becsaphatók. Az általam csukázni használt legkisebb gumihal 12,5cm-es, erre viszont a legkisebb példányok is gond nélkül rárabolnak.
Az ilyen testesebb gumik átütő eredményességét annak tulajdonítom, hogy sokkal nagyobb vízréteget át lehet velük vizsgálni, messzebbről felkeltik a csukák figyelmét. Nyilván előfordulhat, hogy riasztóan hat a nagy csali. Amíg nem jöttem bele, én is folyton arra gondoltam, hogy biztosan megijednek egy ekkora műhaltól a csukák, és egy-két dobás után újból kisebbekkel próbálkoztam tovább. Pedig csak bízni kell bennük, és a várva várt siker nem marad el.
Gondoltam arra is, hogy csupán a vadvizeken működnek ilyen jól a nagy csalik, mivel az ottani halak nagy része nem látott még horgászt. Viszont ez az elméletem megdőlt, amikor egy nagy nyomás alatt lévő tavon horgásztam, és a kis csalik kudarca után a termetes gumihalakkal egyből sikerült kapásokat elérnem. Azóta több versenyen is kitartottam a nagy csalik mellett és ennek szuper eredményeket köszönhettem.
Az ekkora műcsaliknál viszont felmerül a kérdés, hogyan is szereljük őket? Egy testesebb gumihalnál nagy az esélye, hogy a sima jig horog a kapás során nem kerül be a csuka szájába. Az akadás hatékonyságát egy hármashorog elhelyezésével jelentősen növelhetjük. Ezt az úgynevezett patkolást sokféleképpen elvégezhetjük. Kaphatók kész szerelékek is, viszont a saját magunk által készítettek sokkal célravezetőbbek. Sokat kísérleteztem a különböző opciókkal, mígnem megtaláltam a számomra tökéletes szerelést, melynek elkészítése gyerekjáték:
Milyen legyen a gumihal típusa, melyek a jó színek?
Igazából bármelyik gumihal jó lehet, de én a széles oldallal, esetleg vastag háttal rendelkezőket preferálom.
A színnel megint sokat lehet trükközni. Mint a fentebbi képeken már megfigyelhettétek, én különösen szeretem az élénk színeket, főleg a Firetigert. Ennek nagyrészt az az oka, hogy az általam kedvelt tavak és folyók vize nem túl áttetsző, és ezeket az élénk színeket előbb kiszúrják a csukák. Viszont egy tiszta vízben sokkal célravezetőbb lehet a természetesebb vonal.
Én az esetek többségében az egyenletes, monoton csalivezetés mellett döntök, viszont néha csodát tud tenni egy-egy megállítás, belegyorsítás.
A lényeg, hogy bízzunk a csaliban, és meglesz az eredménye!
Írta: Fehér Boga Pál
Képek: Nagy Gábor, Rácz Máté, Horváth Ferenc, Tomonicska Péter, Fehér Boga Pál
