Pergető horgászként nagyon sok időt töltök a természetben. Néha jólesik egy hosszú munkanap után lemenni néhány órát a partra és dobálni párat, reménykedve a kapásokban. Komáromi lakosként számos lehetőségem van rá, hiszen a közelben sok horgásztó található, ahol nyugodtan pergethetek, ha azonban a tavakon záróra miatt nem horgászhatok tovább, áttérek a Duna-partra, ahol éjjel-nappal folytathatom kedvenc tevékenységemet.
Mai horgászatom helyszínéül a komáromi Bocska Horgásztavat választottam. Itt két különálló tavon lehet horgászni, ezek közül én ma a 2 ha-os tó mellett döntöttem, melynek átlagmélysége 4 méter. Ebben az L alakú tóban az édesvízi halak mellett a pergető horgászok által kedvelt ragadozó halakból is foghatunk szép példányszámban. A tó érdekessége, hogy hullámtörő kövezéses a partja, s e kövek közé szívesen rejtőznek be a csukák és süllők is egyaránt. A pergető horgászok által kedvelt hely ez, így a ragadozók már nem vesznek fel minden csalit, ezért mindig felkészülten érkezem a partra.
A mai napon először egy 1,8 méteres, gyengébb pergető bottal kezdtem a horgászatot. Mivel e bot dobósúlya 5-20 gramm, csak kisebb csalikat használok vele, ezért a gumihalak közül válogattam. A választék óriási, de a választás sosem egyszerű. Van, hogy az élénk színű csalikra van kapás, de előfordul, hogy a természetes színű csalik keltik fel a halak figyelmét. A csalit mindig a fényviszonyok és a víz tisztasága alapján választom ki.
Az átlátszatlan víz miatt kedvenc csalimat választottam elsőként, mely figyelemfelkeltő színének köszönhetően már sok halat a csalt horogra. Ezúttal sem kellett sokat várnom az elsőre. A kövezés menti pergetés közben néhány dobásból sikerült fogni egy csukát. Minden hal kifogása után arra törekszem, hogy minél hamarabb és minél óvatosabban visszaengedjem a vízbe.
Ezt követően két hal is leakadt a horogról, így más módszert választottam. Mivel még mindig aktívan mozognak a harcsák, vittem magammal egy erősebb pergető botot, mely 3 méter hosszú, a dobósúlya pedig 20-70 gramm. Erre jóval nagyobb csalit tettem fel, egy élénk színű wobblert, melyet ma próbáltam ki először.
Kisebb szünet után újabb kapásom volt, ezt a csukát már sikerült megakasztani. Csukák kiszedésénél gyakran használok gripet, mind a hal, mind a saját érdekemben, ugyanis nemegyszer előfordult, hogy belerázta a szabadon levő horgot a kezembe, ami nem túl kellemes érzés. Grippel biztonságosan tudom kiemelni a vízből a halat, így egyikünk sem sérül meg.
Továbbhaladtam a part mentén, körülbelül a tó közepéig. Nem kellett sokat várnom, és megint kapásom volt. Egyre inkább láttam, hogy jónak bizonyul a csali, és reméltem, hogy most egy kicsit nagyobb halat sikerült akasztani. Ám ez a csuka is akkora volt, mint a többi, viszont nagyon szépen rabolt rá a csalira.
Helyben maradtam, mert ugyanazon a helyen, közel a part menti kövezéshez két rablás is volt a csalira, de egyik alkalommal sem sikerült megakasztani a halat. Nem adtam fel, vártam, hogy vajon harmadik alkalommal is képes lesz-e rámozdulni. Körülbelül az ötödik dobásnál horogra csaltam, és egy újabb csukát sikerült kiemelnem a vízből. Ugyanerről a helyről még kettő csukát fogtam ki, közel 5 percen belül.
Továbbsétáltam, hiszen ebből a tóból fogtam már egy 8,6 kilós csukát is, így bíztam benne, hogy újra találkozhatom vele… Megint kapásom volt, de már a rávágáskor éreztem, hogy ez a csuka sem lesz nagyobb a mai napon fogottaknál, de örültem, mert ritkán sikerül ennyi csukát fognom egy napon, főleg ilyen rövid időn belül, hiszen alig voltam 2 órát a parton.
A wobblereket folyamatosan cserélgetni szoktam, mivel abból is közel 100 darabos választékom van, azonban a mai napon egy sikeresnek mondható wobblert avattam fel, és az számomra is meglepetést okozott, hogy milyen gyakori kapás volt rá, így nem is cseréltem le.
Mivel este 20 órakor záróra volt a tavon, arra gondoltam, még egy kicsit lenézek a Dunára, hátha van rablás napnyugtakor. Kedvelt dunai szakaszom a szőnyi Kis-Duna, mivel olyan helyekre evezhetek be rajta, amik csak csónakkal közelíthetők meg, így nagyon jó búvóhelyet jelent a halak számára. Sajnos a rengeteg nyárfaszösz nem kedvezett sem számomra, sem a többi horgász számára, hiszen már egy ideje befedi a Kis-Duna felszínét a sok röpítőszőr, mely csak bosszúságot okoz. A csónakkal megközelíthető helyekre sem volt érdemes bemenni, mert szemmel láthatóan fehér szösz borította be mindegyiket. Remélem, nemsokára eltűnik a sok szösz, és újra visszatérhetek a dunai balinok, csukák és süllők közé!
A mai napon nem sikerült óriás csukát fogni, viszont erősen a nyomukban vagyok, és maradok is! Nem tántorít el, ha csak kisebbeket sikerül fognom, hiszen ahol kis csuka van, ott rejtőzik a nagy csuka is! Remélem, legközelebb már egy óriásról számolhatok be, azonban addig is irány a természet!
Szerző: Juhász Richárd
Fotók: Palotás Beáta
