Sok módszer, csali létezik a harcsák megfogására. Persze mindenki arra kíváncsi, hogyan lehet sokat és persze nagyot fogni. Vannak különböző módszerek és csalik, melyek kiemelkedőek, most egy ilyenről szeretnék mesélni. Egy módszer, vagyis inkább három - az a közös bennük, hogy azonos területet kell meghorgászni velük.
Hallottak már olyanról, hogy betiltottak egy módszert, mert túl sok halat fogtak vele? Nem? Pedig létezik ilyen, mert az említett háromból egy módszert már több helyen betiltottak, annyi harcsát fogtak vele. Persze az indok nem ez volt, hanem, hogy nem sportszerű és egyéb kifogások.
A módszer lényege, hogy nappal keressük meg a harcsákat és kapásra ingereljük, ehhez persze oda kell juttatni a csalit, ahol nappal, tartózkodnak. A legtöbb folyónkban vagy lassan áramló vizünkben nappal elsősorban a mélyben tartózkodnak a harcsák, ezeken a helyeken csak kevés csalival tudunk hatékonyan horgászni, persze nincs lehetetlen.
Abban az esetben, ha ez 4 méternél nem mélyebb, akkor egyszerűbb a dolgunk, fogunk egy erre alkalmas wobblert, például a Salmo Hornet 9 centis változatát, amely eleve extra erős horgokkal és kulcskarikákkal van szerelve, és meghorgásszuk a területet. Ha bevontatáskor érezzük, hogy lekoppan a fenékre a csali, akkor lassítunk a bevontatáson, és olyan sebességgel húzzuk, hogy éppen csak kopogtassa a meder fenekét. Igazából ennyi lenne. De! Van egy probléma, amit kevesen ismernek fel, ez pedig az, hogy e horgászatnak van két szakasza, amikor csak úgy a „semmiben” vezetjük a csalinkat. Bedobjuk a csalit, onnan pedig erőteljes vontatással először el kell érnünk vele a megfelelő mélységet. Ennek hossza a merülési mélységtől, sodrástól és egyéb apró körülményektől függ, de a bevontatás egy szakasza biztosan kimarad abból, ahol a mélyben harcsát foghatunk. Ezután a megfelelő helyen fog jönni a csalink, mindaddig, amíg túlságosan a közelünkbe nem kerül. Ekkor ugyanis már a meredek szög miatt nem érjük el a megfelelő mélységet, így ismét egy holt szakasz jön, amiben a műcsali a botspicchez közeledve egyre távolodik a fenéktől. Mindezek miatt a dobástávnak legfeljebb 70%-át horgásszuk meg, így kisebbek lesznek esélyeink a harcsafogásra. Persze ezt is kiküszöbölhetjük.
Annyi a teendőnk, hogy lesúlyozzunk a wobblert egy szivarólommal! Ez bedobás után lehúzza a csalit, és szinte az elejétől a végéig már jó helyen fog jönni, ezzel nagymértékben megnövelve az esélyeinket. A szivarólom nagysága a vízmélységtől és a sodrástól függően változhat, leginkább 25-50 gramm közötti méretben kell gondolkozni. A wobbler előtt mintegy 60-80 centire üköztessük meg az ólmot, egy szelepgumival. A bedobásnál természetesen óvatosan kell eljárnunk a gubancolódás elkerülése végett, de kellő gyakorlással a jó technika elsajátítható. Ha harcsát szeretnénk fogni, egyébként is sokat kell dobnunk, így lesz idő bőven a gyakorlásra is.
A bedobás után az ólom le fogja húzni az egyébként felúszó wobblerünket. Az ólom lekoppanását, vagyis a fenékre érkezését biztosan érezni fogjuk. Ezután, elkezdhetjük a bevontatást, ekkor az ólom elemelkedik, a wobbler pedig elkezd dolgozni és leúszik az ólom szintje alá. Ha jól választottuk meg az ólom méretét, akkor végig jó helyen és jó ütemben vezethetjük a csalinkat, ami bizony szinte biztosan kapáshoz fog vezetni. Ráadásul - ami nagyon lényeges - szinte a teljes dobástávolságon jó helyen vezetjük a csalinkat.
Az utóbbi módszert, tudomásom szerint sehol nem tiltják, ezt lerögzített vagy akár csorgó csónakból is, de akár partról is megtehetjük. A rögzített helyzetekben a tuti helyeket pásztázhatjuk át szinte centiről centire, míg mozgó csónakból elsősorban kereső horgászatot végezhetünk.
Van azonban ennek egy továbbfejlesztett változata, amit - mint említettem - néhány helyen, elsősorban a Tisza egyes szakaszain betiltottak. Ez pedig ugyanez a lesúlyozott módszer, azonban egy csónakmotor segítségével vontatjuk a csalinkat. Nos, itt jön be egy óriási javulás a hatékonyságon, ugyanis a lesúlyozott wobblernél, mint említettem, sokkal hatékonyabbak lehetünk, és a folyamatos vontatással ez nagyságrendekkel jobb lesz. Gondoljunk csak bele, bedobunk és elkezdjük vontatni a csalinkat - kizárólag kézben tartott bottal -, majd végigvontatunk egy 100 vagy 200 méteres szakaszt, de lehet ez 2 kilométeres is. Ez idő alatt nincs dobás, nincs wobbler lesüllyedésére várakozás és nincs egyéb holtidő sem, ekkor végig ott jön a wobbler, ahol kell. Ez ahhoz vezet, hogy egy harcsa megfogásához fele annyi idő sem kell, nem beszélve arról, hogy sokszor bizony türelmetlenek vagyunk, és az eredménytelenség miatt idejekorán abbahagyjuk. Vontatásos módszerrel hamarabb érkezik a kapás, ezért ezt kevésbé van esélyünk megunni.
Csalinak sokféle wobblert javasolhatnék, vagyis ha igazán belegondolunk, nem is annyira sokat. Lényeges a megfelelő méret: az igazán nagy harcsákra ne apró csalikkal horgászunk! Persze ez nem azt jelenti, hogy egy apró csalival ne foghatnánk nagy harcsát, sokkal inkább azt, hogy ne hazardírozzunk, mivel az apró csalira nem tudunk megfelelő erősségű horgot tenni, és ez sokszor a harcsa elvesztéséhez vezet. Tehát megfelelően nagy csali kell, mint már fentebb is említettem, kiváló erre a célra a Salmo Hornet 9 centis változata, ráadásul ez más helyzetekben is megállja a helyét, mint például egy zavaros áradásban.
A módszer kapcsán még számos kérdés felmerülhet, ilyen például a „hol?”… Nos, szinte bárhol! Ezzel a módszerrel az elmúlt időszakban rengeteg olyan helyen fogtak harcsákat, sőt nagy harcsákat, ahol egyébként csak elvétve sikerült zsákmányolni belőlük. Az olyan vizeken pedig, ahol többen felfedezték a módszert és van több harcsa is, ott az egyszerű horgász is eredményes. Érdekes még az benne, hogy biztosan vannak még olyan vizek vagy vízrészek, ahol senki nem próbálta, a lehetőség pedig ott van, csak ki kell használni.
