Mostanában egyre többen járják a harcsázás zegzugos útját. Ezen belül a lassan fogalommá váló harcsapergetésnek is egyre több követője akad. Teszik ezt azért is, mivel mostanában egyre jobban kezd felszállni a harcsát körülvevő misztikum köde. Így egyre nagyobb eséllyel szállunk szembe hazai halaink csúcsragadozójával. Ennek persze még így is rengeteg buktatója van, ha már tudjuk vagy sejtjük, hogy hogyan csapjuk be. Ha már a horgunkon van egy kapitális példány, még mindig ott van az, amire nehéz tapasztalat nélkül felkészülni. A harcsa ereje! Ő nem viccel, ha van gyenge láncszem a felszerelésünkben, azt biztosan megtalálja, és idő előtt vége a fárasztásnak!
Ám hogy ez mégse történjen meg, nézzük át, mire kell figyelni. Lássuk tehát most a wobblerekket!
Manapság rengeteg wobbler áll a harcsapergetők rendelkezésére. Viszont olyan nincs, vagy csak nagyon kevés van, melyet nem tekinthetünk gyenge láncszemnek a harcsapergetés szemszögéből. Ezzel nem azt állítom, hogy alkalmatlanok egy kapitális vagy akár egy kisebb harcsa kifogásához. Inkább azt mondom, nem árt, sőt kifejezetten előnyős felülvizsgálni minden harcsázásra szánt wobblerünket, és ezeknek kritikus részeit.
A horogtól indulva máris elérkeztünk az első dologhoz, ami szinte biztosan megéri a cserét.
Az esetek többségében harcsázáshoz alkalmatlan horgokat találunk a műcsalikon, leginkább gyengék egy harcsaszájhoz és most itt nem csak a kapitális példányokról beszélek.
Arra azért vigyázzunk, nehogy túlzásokba essünk, hiszen egy wobblerhez mérten nagy horoggal tönkretehetjük annak mozgását. A harcsapergetésnél, mint minden pergető módszernél, a horog hegyét ellenőrizzük sűrűn, ezzel is elkerülvén egy esetleges lemaradást.
A horogcsere alkalmával egyben a kulcskarikákat is cseréljük le. Négy-öt éve még vadászni kellett egy megfelelő erősségű kulcskarikára. Manapság viszont már ebből is válogathatunk.
Persze ne feledkezzünk meg wobbler orrában lévő karikáról sem! Ezzel a fő gyenge pontokat ki is küszöböltük… gondolhatnánk, viszont itt van még egy tényező. Mégpedig az, hogy egy wobbler egyszerűen gyenge a harcsapergetéshez. Mondhatnánk ezt konstrukciós hibának is, de kifejezetten harcsára nem gyártanak wobblereket. Hiába fogós egy műcsali, ha fárasztás közben elveszítjük harcsánkat. Az ilyen műcsalikat vásárláskor nehéz kiszűrni, rendszerint horgászat alatt derül ki, hogy bizony melléfogtunk. Tuti tippeket erre nem lehet adni, viszont van néhány elrettentő példám.
Sikerült beszereznem egy ígéretes darabot. Kitűnőnek látszó tulajdonságokkal rendelkezett: a műanyag duci test megfelelő súllyal párosult, ráadásul még csörgős is volt, ami harcsánál kifejezetten előnyös. Sikerült is akasztanom vele rövid időn belül egy húszas körüli harcsát. Na ez fogós lesz, gondoltam, de abban a pillanatban teljesen megkönnyebbült a szerelésem. Lemaradt? Ahhoz túl könnyű, nem érzem a wobbler veretését sem! Elszakadt a zsinórom? Ez sem talált, ugyanis az történt, hogy a terelőlapkán volt a zsinórbeakasztó fül. A terelő lap meg egyszerűen patentos megoldással volt hozzárögzítve a wobbler testéhez, ami kiakadt, így maradt egy árva terelőlap a zsinórom végén. Mondanom sem kell, ezt a típust azóta is mellőzöm.
Ezekből is látszik, hogy a sikerhez kudarcokkal kövezett út vezet.
Vannak persze nyerő wobblerek, melyeknek olyan gyenge pontjai vannak, amik nem okozzák a harcsa elvesztését. Ilyenek a gyenge terelőlap melyeknek ragasztási problémái vannak, vagy a balsafa test, ami nem gerebenfogakhoz termett.
Akkor most milyen is a jó harcsázó wobbler? Természetesen az, amivel harcsát fogunk.
Ezen belül nem árt, ha kitűnő a horog és a karika, a test megbízhatóan van összerakva. Előnyös még a műanyag test, és persze ebben kis golyók a plusz hang- vagy rezgéshatáshoz. Én szívesen használom a kétrészeseket, méretre mindegy, mekkorát rakunk föl, mert sokkal inkább az általa keltett rezonancia a mérvadó. A súlyát is figyelembe kell venni, hiszen egy ötgrammos wobblerrel nehezen tudnánk dobálni egy 100 grammos dobósúlyú bottal. Természetesen, ha kisebb harcsákra számítunk, elég egy gyengébb bot is, és ezzel már használhatunk könnyebb wobblereket is.
Kitérnék még a színek „jelentőségére”, ami a horgász szempontjából jelentős, mivel ha egy színnel eredményesek vagyunk, akkor az a tuti! Legalábbis ezt gondolhatnánk. Szerintem ez a harcsákat kevésbé érdekli, mindegy, hogy fekete vagy fehér, a rezonancia az, ami igazán számít! Két azonos wobbler sem mozog teljesen egyformán, az egyiknek biztos jobban tetszik a mozgása a harcsáknak, de mi nem a mozgása alapján különböztetjük meg őket, hanem legtöbbször a színük alapján. Ezáltal a színnek tulajdonított fogósság ellenére, nem a műcsali színe miatt fogunk vele többet, hanem az általa keltett egyedi rezonancia miatt. Így vásárolhatunk bármely nekünk tetsző színű wobblert, a harcsákat ez kevésbé fogja érdekelni.
Lássunk most egy kiemelési „tanulmányt”:
