Az elmúlt évben, üstökösként robbant be a hazai piacra egy új márka a STORM. A nemrég még ismeretlen márkajelzésű gumicsali-szortiment, hamar helyet követelt magának a pergetőhorgászok ládájában. A szerencsé(m)nek is köszönhetem, hogy hozzájutottam az első darabokhoz, és megismertem ezt a termékcsaládot. Minden pergetőhorgász figyelmébe ajánlom!
Gumihal és twister vásárlásakor a legfontosabb - és néha legfájóbb... -, hogy megfelelően lágy anyagú testeket kapjunk. Hozzáteszem, hogy ezen persze lehet segíteni, ám időnk, az sajnos nem mindig adódik az otthoni pepecselésekre.. Nos, a Storm az nem csak, hogy megfelelően lágy, de produkálja még a - nem hiszem, hogy be kéne külön mutatni - Mann’s gumicsalik lágyságát is. Ez már önmagában nagyon meggyőző. A csalik tökéletes festéssel, imitációval rendelkeznek - gyakorlatilag élethűen utánozzák a táplálékállatokat. Minden részlete tökéletes! Mindez nem véletlen, ugyanis a Storm nem más, mint a Rapala gumihalgyártója. A színjódok is nem véletlenül egyeznek meg a Rapala wobblereken található jelölésekkel.
Nagyon fontos, hogy milyen horoggal van szerelve a motyó. (Twisternél általában két-három boltot is bejárok, mire megfelelő méretű, és kifogástalan minőségű horoggal szerelt fejre akadok.) Megnyugtathatok mindenkit, hogy a horgok jó minőségűek, az átlagos twisterhorgokat kenterbe verik. (A csalik VMC horgokkal vannak szerelve.)
Fontos ugye az, hogy megfelelő súllyal legyen szerelve a gumihal. A hazai piacon, talán mind a mai napig egyedülálló a Storm gumihal, ugyanis a testébe van mesterien rejtve az ólomnehezék, (megfelelő méretű és minőségű horgokkal ellátva). Különösen nagy segítség ez kezdő pergetőknek, akiknek nem mindig sikerül a megfelelő fejet és gumitestet párosítani. Nos, itt azért el kell mondani azt is, hogy ezek a műcsalik nem az átlagos magyar álló- avagy folyóvizekre lettek kitalálva. Főként a nagyobb méretű "egyedek", úgymond "túlsúlyosak". Hamar elérik a feneket, és emiatt hajlamosabbak az elakadásra. Ezt egyféleképpen védhetjük csak ki - kisebb méretűeket akasztunk a karabinerekbe! Azonban, ha egyszerre húzós és mély vízre akadunk, s ott sejtjük a halat, a leggyorsabb műcsali ez lehet: hamar feneket ér, és ott jól vezethető - ha nem akadós nagyon a terep. Ez például előfordult velem télen, a Hármas-Körösön, süllőzés közben. Legszebb februári süllőm szájában jól mutatott a gumihal, a hideg téli napon szívmelengető látványt nyújtottak együtt, bár dermedt kézzel a fotómasinát is alig tudtam kezelni...
Méretüket tekintve aztán igazán el vagyunk úgymond "kényeztetve" - a 4 centistől a 15 centisig van mindenféle. Sügér, süllő, csuka, netán (téli) balin: mindegyik megtalálhatja a kedvére valót. Persze ez sem fogja meg helyettünk a halat, ám, ha jó helyen keressük a őket, és ügyesek, kitartóak vagyunk, az eredmény nem maradhat el...
A hozzám legközelebb álló, a legkedvesebb Stormos próbálkozásból egy fejezet: December eleje volt, és az állóvizek lassan kezdtek befagyni. Egy hideg, de verőfényes délutánon belebotlottunk a sügerekbe kedves holtágunkon. Mit volt mit tenni, meg kellett fogni őket... Azonban a tüskés lovagok sokan voltak, s akadtak köztük egészen szép darabok is. Nos, "szelektálni" kellett. Elgémberedett kézzel csatoltam az akkori "sügis" pergetőbotom karabinerébe a kis Stormot. Eddigi legszebb, valamivel fél kilón felüli sügeremet köszönhetem neki, pár kisebb mellett... (Gyengém a sügér, ezért állhat ez az eset közelebb hozzám.)
Vezetni ugyanúgy kell őket, mint a normál gumihalakat - lassan süllyesztve, magunk felé csalogatva mozognak legingerlőbben. Egyre vigyázzunk: a hármashoroggal is megspékelt modellek akadókban életveszélyesek! Ha más megoldás nincsen, akasszuk ki a csali karikájából a háromágú horgot, úgy próbálkozzunk tovább, hisz hiába a remek műcsali, ha csak beszaggatjuk, és nem fogunk vele halat...
Aztán görbüljön rendesen, ne várjunk a télig!
